2022.01.17. 07:00
Megemlékezés a doni áttörés évfordulóján Keszthelyen
A 2. magyar hadsereg számára tragikus kimenetelű doni áttörés 79. évfordulóján a hősökre és áldozatokra emlékeztek Keszthelyen, a Várkertben álló emlékműnél.
Góth Imre Árpád (jobbra) szerint örökségünk arra kötelez, hogy elmondjuk: nem vagyunk ellenségei egymásnak Fotó: Péter B. Árpád
Góth Imre Árpád történelemtanár beszédében jelezte: "Ilyenkor, január közepén megállunk egy percre, fejet hajtunk azok előtt, akik híven teljesítették kötelességüket, és legdrágábbat, az életüket adták a II. világháborúban hazánkért."
Leszögezte, az 1943. január 12-én a Vörös Hadsereg által Voronyezs és Uriv térségében indított támadás évfordulóján arra a 225 ezer férfira, apára, testvérre és fiúra emlékezünk, aki hazájától kétezer kilométerre példát mutatott hősies helytállásból és katonabátorságból. Úgy folytatta: a túlélők végtelen hómezőkön, rendkívül hidegben indultak meg Magyarország felé, útjuk során pedig csak a bajtársaikra számíthattak.
Góth Imre Árpád korabeli beszámolókból ihletve felelevenítette: "Percről percre vonultunk előre a havas végtelenben, ahogy a hó engedte. Néhol derékig süllyedtünk, de minden perccel közelebb jutottunk haza - a kedveshez, a családhoz. Egy percet gyalogoltunk anyánkért, akinek az életet köszönhettük, egyet apánkért, aki embert nevelt belőlünk, és a nevére nem hozhattunk szégyent. Feleségünkért, aki megajándékozott szerelmével és a szép gyerekeinkkel. Nekik ígértük meg búcsúzáskor, hogy várjanak ránk, és megjövünk. S persze a testvérünkért, közösen átélt játékainkért is jöttünk."
Étlen-szomjan teltek a napok a hazafelé tartók felett, akiknek a nevében Góth Imre Árpád így folytatta: "Mondjátok el, legalább évente egyszer, hogy nem kell több igazságtalanság, ellenségeskedés és háború. Főleg azokért mondjátok el, akik nem jöhettek haza, és idegen földben nyugszanak."
- Számos hadtörténeti munka dolgozta fel a harcokat, és állított méltó módon emléket mindkét oldal áldozatvállalásának - emelte ki a történelemtanár. - Örökségünk pedig arra kötelez minket, hogy elmondjuk, nem vagyunk ellenségei egymásnak. Közös ellenségeink vannak nekünk, embereknek: az éhínség, a tudatlanság, a járványok és a betegségek. Ezek ellen kell közösen küzdenünk.
A megemlékezés végén a város, illetve számos civil és hagyományőrző szervezet képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit a hősök emlékművénél.
