Könyv jelent meg Oroszlán a végvárakban címmel Thúry Györgyről

Neve összeforrt a város viharos történelmével, s a kanizsaiak emlékezetének élő legendájává, mitikus alakjává vált – írja legújabb, Oroszlán a végvárakban című könyvében Kanász Viktor történész. A képekkel gazdagon illusztrált album a Thúry György Múzeum kiadásában jelent meg. 
A kivételes kötetet lapozva számos érdekességre fény derül, Thúry bajvívásaitól a határ őrzésén át magánéletének szálairól is tájékozódhatunk. A könyvben olvashatjuk: kinézetéről egy valószínűleg 1566-ban készített metszet ad képet, amelyen talpig páncélban, büszkén ül a lován, kezében fokos, oldalára híres, mai napig meglévő szablyája van kötve. Elnézve a képet, hitelesnek tűnik a kortárs, Stephan Gerlach leírása, amely szerint Thúry „erős, szőrös, bárdolatlan ember volt, olyan, mint a medve. Pompával nem törődött, csak az istállóban feküdt a lovak között. A törökök mértéken felül félték. Amikor rabolni indultak, így imádkoztak: Isten hatalmától meneküljenek és Thúry György kezétől, aki számtalan sok törököt megölt.”

– Ha még egy címet lehetett volna keresni a könyvnek, akkor az Ismeretlen ismerős is illett volna – mondta Kanász Viktor történész, a szerző. – Thúryról minden kanizsainak van egy anekdotája. Gyakorta hallani, hogy 600 párviadala volt, mások tudni vélik, miképp halt meg. Ha kicsit jobban, könyvtárakban és levéltárakban járva beleásunk az életébe, akkor mindaz, amit gyakorta hangoztatunk róla, nem pontosan úgy történt, de számos izgalmas részlet látott napvilágot. A viadalok számát túlzónak találtam, ha maradunk a legenda szerinti számnál, akkor hetente két viadalban kellett volna helytállnia, ami eléggé kétséges. A kutatások során azért kiderült erről a végvári kapitányról, hogy nagyon sok tekintetben korának különleges figurájaként tartották számon. A kortársak is elismerték, sőt, a keresztény Európában is híre volt. A londoni újságok, itáliai, német és cseh források tömegével említették meg. Szerepel korabeli képzőművészeti alkotásokban, a németek több strófából álló verset írtak róla. A korban legalább olyan híresnek számított, mint Zrínyi Miklós.

A történész szerint ma Thúryt egy szubkultúra ismeri Nagykanizsán és néhány hagyományőrző szervezet, az átlagember viszont nem ismerte. Miért is felejtették el? S miként fordulhatott elő az, hogy egy egyszerű köznemesi származású ember élete végén az egyik legismertebb magyar hős lesz? Ilyen és ehhez hasonló kérdések sokasága indította el kutatását 2018-ban, s megannyi izgalmas felfedezésre bukkant, melyekről mindenki olvashat, aki kinyitja a Thúry György Múzeum gondozásában, a kanizsai önkormányzat támogatásával megjelent albumot.

– Múzeumunk kiemelt feladatának tartja évtizedek óta, hogy a kanizsai várral és Thúry Györggyel, illetve a 16–17. századi forrásokkal kapcsolatos kutatásokat összefogja – fogalmazott dr. Száraz Csilla, a Thúry György Múzeum igazgatója. – Szerencsére a sors összehozott bennünket Kanász Viktor nagykanizsai származású ifjú történésszel, aki szakterületének kiemelkedő kutatója. Korábban részben kutatásaival érintette a kapitány korát, mely találkozott intézményünk céljaival. Olyan nívós anyag, tankönyv született, amelyre méltán büszkék lehetünk itt a városban, de országos szinten is. Remélhetőleg sokan választják majd karácsonyi ajándékként is.