A sok fájdalom ellenére Tímea bízik a gyógyulásban: könyvet írt a harcáról, melyet Kanizsán mutattak be

A szerzőt Nagykanizsán sokan ismerik, hiszen énekesként és zumbaoktatóként is rendszeresen fellépett különféle rendezvényeken. Már fiatalon kapcsolatba került az énekléssel, de komolyabb zenei képzésre akkor még nem volt módja. Huszonévesen tagja lett a városi vegyeskarnak, majd Poszaveczné Ida néni keze alatt szerette meg a kórusmuzsikát. A közös éneklést megkedvelve, a Halmos Ildikó vezette Honvéd Kaszinó Énekkarában is folytatta az éneklést. Később több báli zenekarban is feltűnt, majd ezt követően táncdalénekes szakvizsgát tett.

Ezután ismerkedett meg a hastánccal, s később a zumba nyűgözte le.

– 2014. februárjában diagnosztizálták nálam a rossz­indulatú daganatot a bal mel­lemben, ekkor indult a kálvária – indította könyvében a történetet a mindig vidám Kárász Tímea Fatima, aki másképp tervezte az életét, amikor a súlyos betegség közbeszólt. – Nem szerettem volna soha ilyen könyvet írni, de az élet mindent megváltoztatott. A lelkemnek megkönnyebbülést jelentett kiírni magamból, naplót vezettem a napjaimról, a küzdelmeimről, a fájdalmaimról, és ez erőt adott a műtétekhez. Minden év tartogatott valami negatívumot, a harc a betegséggel felemésztett, a bal után a jobb mellemet is el kellett távolítani. Aztán következtek a rekonstrukciós műtétek, amelyek szintén nem úgy sikerültek, ahogy szerettem volna.

Hozzátette: tavaly egyik pillanatról a másikra nagyon erősen kezdett köhögni. Akkor érezte, hogy valami probléma van, mert a hangja is elment.

– A koronavírus-járvány alatti lezárások idején, ha nehezen is, de vizsgálatokra jártam – folytatta. – S mire júliusban egy CT-vizsgálat megállapította, hogy újra megjelentek a daganatok a testemben, eltelt sok hónap. Csont-, máj-, nyirokrendszer-, tüdő- és hörgőáttétekkel kell újra felvennem a harcot. Pozitívan állok az élethez, persze sokat mosolygok, de vannak nehéz napjaim. Amikor nyolc műtét után azt gondoltam, hogy lezártam ezt a korszakot, akkor azért nem mondom, hogy nem akartam meghalni. De az a sok szeretet, az a rengeteg jóság, figyelem és kedvesség, ami a családom mellett a barátaimtól és ismerősi körből érkezett, nem engedte, hogy egy pillanatra is feladjam.

Kárász Tímea Fatima hittel tekint a jövőbe, mert ezt a helyzetet nem lehet másképpen elviselni. Muszáj hinni abban, hogy talán egyszer jobb lesz, a gyógyulásban, az orvostudományban. Jelenleg is kemoterápiát kap minden héten Zalaegerszegen a 36-tól 42 hónapig tartó kezelési folyamat részeként.

– Az újabb vizsgálatok jót mutatnak, azt, hogy visszafejlődnek a tumorok – tette hozzá. – Nem halhat meg az ember, amíg szükség van rá. A táncosaim számítanak rám, az erőmre, az eltökéltségemre és az életszeretetemre. Mind közül talán a legnagyobb fájdalmam, hogy úgy tűnik, örökre elveszítettem a hangomat. A hörgőkre telepedett daganatok miatt teljes baloldali hangszálbénulás következett be, melytől csak suttogva kommunikálhatok. De mindig történnek csodák, melyek energiát adnak a gyógyuláshoz vezető úton – mondta bizakodva Kárász Tímea Fatima.