Történelmi túrával emlékeztek az ágfalvai csatára

A néhány fiatallal is kiegészült 40 fős társaság egynapos útra indult. A sűrű program első állomása a Kőszeghez közeli Vas megyei település, Velem község volt, pontosabban a szomszédságában létesült Novákfalva.

Novákfalva minden pontja nemzetünk történelmére utal. Kialakulása a megálmodói és megteremtői, Novák Tamás és neje, néhai Erssek Katalin 20 éves kutatómunkájának és áldozatkészségének eredménye.

Kiemelkedik a sorból az óriási, jurta formájú építmény, az úgynevezett Képtár, amelybe belépve a Kárpát-medence 20-30 ezer évvel ezelőtti látványa tárul elénk Kertai Zalán festőművész alkotásán. A Képtár kétszintes, leírásokkal kiegészített festménysorozata kiemelkedő történelmi eseményeinket és személyiségeinket vonultatja fel, a Kádár-korszakkal, illetve 2006. október 23-ával bezárólag. Az emeleten a 907. évi pozsonyi csata körképe tekinthető meg. A Képtár egész magyar történelmet átfogó kiállítása egyedülálló, nemcsak hazánkban, hanem sok hozzáértő szerint a világon is.

Az emléktúra tagjai mély megdöbbenéssel, alázattal, tisztelettel adóztak az elcsalt és meghamisított történelmünket tényszerűségében bemutató körfestménysorozat és a csapatot személyesen fogadó Novák Tamás tulajdonos előtt, akinek díszoklevelet adtunk át.

Novák Tamás felesége 2020 januárjában hunyt el, szobránál koszorút helyeztünk el, s megköszöntük Tatár József helyi idegenvezető széles történelmi ismeretekről tanúbizonyságot tevő kalauzolását.

Ezt követően a Velem községben található múzeumot, a Korona Galériát tekintettük meg. Ez újabb ámulatot váltott ki. Valamennyiünk számára meglepetés volt, hogy a múzeumlátogatás után megnézhettük azt a helyet a közelben, a kis patak túloldalán, ahol a háború végén három hónapig, a föld alatt háromméternyi mélységben volt a Szent Korona elrejtve. Mellette volt a koronaőrség bunkere, amelynek elkezdték a feltárását, ami azonban félbeszakadt. Egyetértettünk abban, hogy ezeket a történelmi helyeket minden középiskolásnak látnia kellene a tanárokkal együtt.

Utunkat folytatva Sopronban buszos városnézésben volt részünk, a valamikor itt gimnazista és egyetemista Rácz Sándor barátunk készséges idegenvezetésével. Elérve utunk egyik célját, a Lővérekben megkoszorúztuk, emlékzászlócskákkal feldíszítettük a Rongyos Gárda emlékművét, így tisztelegtünk a hős elődeinkre emlékeztető szobornál. Szomszédságában körbejártuk a trianoni döntés 100. évfordulójára kialakított emlékparkot.

Következett a nap fő programja, a Sopron melletti Ágfalva, ahol a Rongyos Gárda első csatáját megvívva megvédte Sopront az osztrák kormány katonai és csendőri egységeinek támadásától. Az 1921. augusztus 28-i győztes csata 100. évfordulójára emlékező ünnepség annál az ágfalvai emlékműnél kezdődött, amelyet a kecskemétiek emeltek földijük, Baracsi László tiszteletére, aki hősi halált halt az ágfalvai ütközetben. Büszkék voltunk arra, hogy minden utazótársunk feliratos emlékzászlóval tisztelgett, valamint az egyesületi nagy zászlóink, a magyar és a székely zászló kifeszítésével, amit nagyra értékeltek a jelenlévők.

A koszorúzásokat követően valamennyi megemlékező gyalog vonult a falu temetőjébe. A rövid megemlékezést, egyházi áldást, majd Baracsi László sírjának megkoszorúzását követően a faluházban a Rongyos Gárdával kapcsolatos dokumentumfilmet vetítették le.

Hálával kell gondolnunk a Rongyos Gárdára, hőseire, hősi halottaira, akiknek köszönhető, hogy Sopron és nyolc község – benne a Széchenyiek Nagycenkje is – lehetőséget kapott a december 14–16. közötti népszavazásra, amely visszaadta országunknak ezeket a településeket – zárta beszámolóját Paál István.