Több mint háromezer pár mondta ki nála az igent – nyugdíjba ment Matyola Péterné anyakönyvvezető

Matyola Péterné az érettségi után a közigazgatásban he­lyez­kedett el, majd anyakönyv­vezetői szakvizsgát tett, s ezt követően pályafutása nagyobb részében már csak ezzel foglalkozott.

– Negyvenöt évvel ezelőtt a népesség-nyilvántartással fog­lalkozó csoportnál kezdtem, ahová az anyakönyvvezetés is tartozott – idézte fel az indulást Erzsike. – 1980 végén tettem le azt a szakvizsgát, ami szükséges a feladatkör ellátásához. Amikor a második fiam kétéves múlt, visszajöttem dolgozni, és azóta esketek – azért nyílt lehetőség erre, mert az egyik kollégám, dr. Nagy Kálmán akkor ment nyugdíjba, és a csoportvezető látott bennem fantáziát. Az első pár életét 1990. december 15-én köthettem össze, több mint harminc évvel ezelőtt. Abban az időben még voltak névadók is, és az esküvőkre inkább hétvégén került sor. Mára a házasságkötések száma csökkent, és érdekes módon sokat hét közben tartanak. Azon a bizonyos első napon tizenegy esküvőm és egy név­adóm volt, tehát egyből bele­kerültem a mély vízbe. Bevallom, azt se tudtam, hol vagyok, mert hiszen nyilván az emberben az „első bevetésen” nagyon nagy a drukk.

Matyola Péterné azt is hozzátette: élete első munkahelye volt a polgármesteri hivatal (akkor még tanács) – s ez is maradt az egyetlen.

– Szerencsém volt a munkahelyemmel és a munkakörömmel, mert tényleg azt csinálhattam, amit szerettem – jelentette ki a ma már nyugdíjas anyakönyvvezető. – Még akkor is, ha az esketési szöveg irdatlan hosszú is volt… Habár mi nem vagyunk színészek, azért általában megtanuljuk a mondandónkat, én is így tettem, de azért biztos, ami biztos, ott tartottam a kezem ügyében a leírt változatot, mert bármikor közbejöhetett váratlan dolog, ami kizökkenthette az embert, például egy áramszünet vagy bármi, ami elvonja a figyelmet. Igen, valóban nem volt egyszerű, amikor elkezdtem, állandóan rémálmaim voltak: elvesztettem a papíromat, nem értem oda a párhoz, ilyesmi… Hála istennek, ezek a való életben soha nem következtek be. Persze áramszünet előfordult, nem is olyan régen, szerencsére nyáron, így nem sötétedett korán. Elhúztuk a függönyöket, a zene pedig elemes CD-lejátszóról ment a szertartás közben.

Az anyakönyvvezető 2015-ig számolta, hogy hány párt adott össze, akkor ez a szám közel 3100 volt. Ehhez az elmúlt öt évben 400-500 pár jöhetett még.

– Természetesen sokan megismernek az utcán, rám köszönnek, beszélgetnek velem – mondta látható örömmel. – De a legszebb az volt, amikor az általam esketett párok gyerekeit is én adhattam össze. S elárulom, nagyon el tudok érzékenyülni, meg­esett, hogy együtt sírtam az örömanyával vagy az öröm­apával…

Matyola Péterné nyugdíjasként sem unatkozik. Egy egészségprogramban vesz részt, illetve szabadideje nagy részét kis unokáival, Borival és Milával tölti.

– Emellett valamit szeretnék megőrizni a hivatásomból is: szertartásvezetőként szívesen működnék közre a korábban általam összeadott párok jubileumi házasságmegerősítésénél – zárta mondandóját.