Mindenkiben van hiányérzet – Zalaegerszegi mestertanár beszélt a digitális munkarendről

Erről beszélt lapunknak Bubits Tünde mestertanár, a Zalaegerszegi Szakképzési Centrum Deák Ferenc Technikumának irodalomtanára, akinek idén érettségiző tanítványai is vannak.

– Tavaly március 17-én már nem mentünk iskolába, az őszi hetekben pedig épp csak az iskolakezdésre volt időnk. A szociális hálóból kiszakadva élünk már jó ideje, ezt én gondnak tartom, nem tudom, ez a nemzedék hogyan éli meg a személyiségfejlődést ezen a módon. Nekem is hiányoznak, de nem csak a gyerekek, hanem a kollégák is, a szakmai műhelymunka is nehezebb, bármennyire is beletanultunk a különböző felületekbe, programokba, virtuális értekezletekbe. Sokféle felület áll a rendelkezésünkre, de eléggé összefolyik a magánszféra és a munka, térben is, de időben főleg, a diákok pedig olykor technikai problémákkal küzdenek, ezért nem szeretnénk szankcionálni őket.

A mestertanár szerint az oktatás szegmensei közül a számonkérés a legnagyobb vesztes, hiszen a diákok találékonyak, nem is lehet kiiktatni a puskázási lehetőségeket.

– A kamera mögé helyezett könyvekből kiváló felolvasást tudnak tartani, nehéz szétválogatni, hogy mennyi a saját munka, mennyi a segítség. Magyartanárként jó helyzetben vagyok, mert rengeteg jó minőségű videó található a tananyagrészekhez, ezeket szívesen nézik, a számonkéréskor pedig rá tudok kérdezni a látottakra, ezt nem lehet megúszni – sorolja a merőben szokatlan helyzet által igényelt kreativitás elemeit, hozzátéve, ő az órákat mindig akkor tartja, amikor az órarend szerint amúgy is lennének.

– Ennek az az oka, hogy tisztelnünk kell mások idejét, nem tanácsos felborítani a rendet, mert akkor az egész összekuszálódik, noha az összes tantárggyal haladnunk kell. Mindezzel együtt a rugalmasság elengedhetetlen, az ember nem kívánhat lehetetlent, néha elnézőnek kell lennünk. Némi pánik valóban van az érettségi miatt bennünk is, a tanulókban is, januártól alkalmaztuk a kis csoportos személyes felkészülést, most ez is szünetel. Nagyon igénylik a személyes jelenlétet, számomra 30 év tanítás után az egyik legszebb mondat, amit tőlük hallottam, hogy annyira szeretnének már iskolába jönni.

Bubits Tünde hangsúlyozta, úgy véli, olyan történelmi paradigmaváltást élünk meg, amely után semmiképp sem lesz már ugyanolyan az életünk, mint a világjárvány előtt volt. Átíródnak a megszokott pedagógiai metódusok, a tanulás, az oktatás is kilép a hagyományos mederből. Kérdés, mit várnak később az irányító-tervező tanári szereptől azok a nemzedékek, akik a digitális munkarendben szocializálódtak. A jelenlegi helyzet felnőtt gondolkodást vár a diákoktól, hiszen a tanár motivációs eszközei korlátozottabbak, jobban kell alapoznia a szülői együttműködésre.

Csak ülök és mesélek…

Szerencsére megvan az a képességünk, hogy minden kellemetlen helyzetet humorral enyhítsünk, bár néha csak kínunkban röhögünk. Ül az ember a számítógép monitorja előtt, a képernyőn helyes kis színes körök tűnnek fel, bennük monogramok. Digitális óra. Szólongatja a köröket az ember, s igencsak megörül egy-egy ITT VAGYOK válasznak, s ha még egyszer-egyszer élőképet is kap, láthatja, hogy Arany János lélektani balladái közben kitűnően lehet fogat mosni, kutyát sétáltatni, vonaton utazni, horgászni, bulgurt főzni. (Ágnes asszony is mosott, ők meg mindjárt mennek zuhanyozni.) „Figyelek tanárnő, mondja csak”, nyugtatnak meg. És mondjuk. Hogy mekkora költő volt Ady, milyen művelt Babits, és a személyes kedvenc, a tök jó fej Kosztolányi. Csend van a köröcskék mögött, megdobog a pedagógusszív, érzi az ember, na most biztos megfogta őket, tuti, hogy elámultak Kölcseyn: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül”. Jön is a virtuális jelentkezés. „Tanárnő, nekem tetszik az a függöny, ami mögötte van, hol vette?” Puff, ez nem kifejezetten a tananyag keresztkérdése, de legalább nem alszanak. Azon sem szabad meglepődni, ha egyszer csak jelzik, nem hallják a tanárt. A furfangos „lenémítást” fogjuk fel úgy, hogy sokat fejlődtek informatikából, úgyis azé a jövő, nem a fanyalgó, mindig szomorú, fura, régmúlt nyelven szóló költőké. A diákok virtuális értekezleti jogosultságát szűkítheti ugyan a rendszergazda, de mindig lesz kiskapu, amit az élelmesek ki is használnak. Élmény így is akad bőven: két hexameter között édes kis tóparti kacsák tűnnek fel a képen: „látja, milyen aranyosak?” Tudtad, hogy Kassák Lajos is szeretett horgászni? „Na, végre valami, amit meg tudok jegyezni róla.”