Emlékek tára a bolhapiacról – Köztiszteletben álló Lippenszky család életébe tekinthetünk be a képeken

Kis túlzással tipikusan magyar, de inkább közép-európai történet bontakozott ki Béres Katalin szavaiból, amikor a Lippenszky családról beszélt.

A Göcseji Múzeum történésze számára a múlt század elejére vezető családi história megismerése azzal a fotóalbummal kezdődött, ami a pécsi bolhapiacon kereste új gazdáját még 2019-ben. Ebben olyan fényképek is lapultak, amikről egyértelműen látszottak, hogy Zalaegerszegen készültek.

- Aki megvette, rendelkezett zalai kapcsolatokkal, ezért fordult kollégámhoz, Marx Máriához, és felajánlotta az albumot a múzeum számára, ily módon került hozzánk tavaly – idézte fel, miközben a vászonkötésű kötetet fellapozta.

A legértékesebbnek tekinthető fotók a város történetében jeles eseményéről, Csány László szobrának felállításáról készültek 1930-ban. – A többi képet szemlélve nagyon ismerősnek tűntek a fotográfiák helyszínei, és nem véletlenül. Eszembe jutott, hogy pár éve, 2016-ban Bécsy Ágnes irodalomtörténész, pécsi származású, Budapesten élő egyetemi tanár adott át számunkra fotóanyagot, amit összevetve a bolhapiacról érkezett album képeivel egyértelművé vált, hogy ezek egy zalaegerszegi pedagógus családhoz köthetők. Lippenszky Árpád és felesége, Szladits Erzsébet családjáról készült a fotók zöme, és történetük ezért ismert volt már előttünk, köszönhetően Bécsy Ágnesnek, akinek édesanyja, Futaky Hajna kapcsolatban állt a házaspárral, lévén egykor a menyük volt – tette hozzá.

Visszafelé fejtve a szálakat, eljutottunk először a Felvidékre, mert Szladits Erzsébet a Pozsonytól északra, a mostani osztrák határhoz közeli Malacka (Malacky) településről származik. Innen Lengyelország, Szilézia felé fordultunk, mert Lippenszky Árpád nagyapja kántor volt a częstochowai zsinagógában. Innen a család az 1862-es felkelés idején hátra hagyva otthonát menekült el Magyarországra. Itt aztán a házasságok révén a családi történetbe már sváb szálak is szövődtek, míg az ily módon sokféle felmenőre szert tett Lippenszky Árpád magát már színmagyar érzelmű katolikus néptanítóként határozta meg. De amíg ide elért, előtte Aradon, Fehértemplomon, Temesváron tanult, és szerzett tanító oklevelet, megismerve közben az ország délkeleti szegletét is. Eljutott a Felvidékre is, mert katonai szolgálatra a fiatalembert oda vezényelték, ott ismerkedett meg Szladits Erzsébettel, és 1919-ben ifjú házasként már együtt kerültek a zalai megyeszékhelyre, ahol az állami elemi népiskolában – ez egykor az Iskola közben működött – tanítói állást kaptak. Lippenszky Árpád egy ideig igazgatója is volt az intézménynek.

- Ezekről az évekről több fotó is tanúskodik, láthatók diákjaik körében, például Németh János keramikusművészt is Lippenszky Árpád tanította – emelte ki Béres Katalin.

Velük együtt érkezett Zalaegerszegre Erzsébet testvére, Szladits Etelka is, ő szintén elemi iskolai tanítónőként kereste kenyerét.

A képek többsége a köztiszteletben álló család életét örökítette meg, házuk a mai Zárda utcában, a véradó állomás helyén állott. A fotókról megismerhetjük a gyerekeket, bepillanthatunk a polgári jólétet tükröző lakásukba, tanúi lehetünk jeles eseményeiknek, láthatjuk budapesti kirándulásuk pillanatait a Margitszigeten, és a fotók egyike 1941. május elején a nemzetközi vásáron, a BNV-n készült a Szovjetunió pavilonjánál. Hat héttel később már hadban állt a két ország...

Felidézhető a képeket nézegetve a felvidéki Malacka is, mert a házaspár valamikor a húszas-harmincas években visszalátogatott, és megörökítették azokat a napokat is.

Két gyermekük született. Erzsébet német-magyar szakos középiskolai tanárként folytatta szülei hivatását, 1937-ben életét katonatiszthez, a pécsi Csethe Istvánhoz kötötte, és férjéhez költözött, két gyermekük született. Még tartott a háború, amikor a szülők is követték lányukat, és ők is Pécsen telepedtek le. A tanító házaspár másik gyermeke, István az elemi után a kőszegi katonai reáliskolába került, majd következett a Ludovika, amit 1941-ben elvégezve a világháború közepében találta magát.

A családi történethez az újabb szál 1942-ben szövődött, amikor az egerszegi laktanyába vezényelték Futaky János ezredest, vele érkezett családja, Hajna nevű kamasz lánya is, akivel összeismerkedett a frissen végzett tiszt, Lippenszky István. A fiatalok kapcsolata aztán házassággá érett, de addig még sok víz lefolyt a Zalán, mert már közelítettek az ötvenes évek, amikor egybekeltek.

Külön érdekesség, miszerint a két család élete másként is kapcsolódott egymáshoz, mert mint kiderült, Hajna édesanyjának a nevelőnője korábban Szladits Etelka volt.

- Futaky Hajna pár éve könyvben kiadta édesapja és saját visszaemlékezéseit, ebben sok érdekesség olvasható a zalaegerszegi évekről is. Milyennek látták a kis város viszonyait, milyen volt például a tanítás a Notre Dame-ban – tett kitérőt Béres Katalin.

De lépjünk vissza a Lippenszky- szálhoz. Istvánt, mint a horthysta hadsereg tisztjét a háború után leszerelték, ő is követte családját, Pécsre költözött. Eleinte az uránbányában kapott munkát, majd népművelő, író lett belőle. A Futaky Hajnával kötött házassága – amelyből 1953-ban született a már említett Bécsy Ágnes – rövid idő után felbomlott, újranősült és két fia született, akárcsak testvérének Erzsébetnek. A család tehát Pécsen telepedett le, leszármazottaik számára már érdektelennek tűnhettek a két generációval korábbi fotográfiák; ez lehet a magyarázata az ottani bolhapiacon feltűnt fotóalbumnak.

A Göcseji Múzeum katalógusában az interneten megtekinthetők a fotográfiák.