Akit a hangjáról ismernek Egerszegen: Németh Miklós

- Amikor születtem, a Beatles a slágerlista első helyén állt Angliában – adta meg a beszélgetés alaphangját Németh Miklós. – Lehet, hogy ez inspirált engem arra már a születésem pillanatában, hogy valamelyest közeledjek a zenéhez, ezen belül is a popzenéhez. Zeneóvodába jártam, tanultam zongorázni, ütőshangszeren játszani, majd zenei típusú általános iskolába jártam, ahol énekkaros is voltam. Az élet Zalaegerszegre sodort középiskolába, ahol kollégista lettem, és a ZTE-ben röplabdáztam. Éjszakánként a kollégiumban sokat hallgattuk a Luxemburg rádió adásait. Többek között Casey Kasem DJ-t, akit akkor a világ első számú lemezlovasának tekintettek. A műsorában az amerikai slágerlistákat és az újdonságokat konferálta. Ő volt az az ember, aki megihletett, inspirált. El is döntöttem akkor, hogy disc jockey leszek – foglalta össze indíttatását.

A disc jockey szakma az 1970-es évek végén, az 1980-as évek legelején még gyerekcipőben járt Magyarországon.

– Ahhoz, hogy lemezlovas lehessek, komoly követelményeknek kellett megfelelni az Országos Rendező Iroda leányvállalatánál, az Országos Szórakoztató Zenei Központnál – emlékezett vissza Németh Miklós. – A vizsga olyan szintű volt, mint egy érettségi. Angol nyelven is meg kellett szólalni, nekem éppen a normandiai partraszállásról kellett beszélnem. Szóval nem úgy volt, mint manapság, hogy veszek egy lemezpultot, elkezdek játszani és azt mondom, hogy DJ vagyok. Visszatérve a régi időkre, elkezdtem diszkózni, az éjszakában dolgozni. A nyolcvanas években egyébként teljesen más világ volt, délután hatkor kezdődött a buli, s este tízkor befejeződött.

Németh Miklós életében az áttörés 1989-ben jött el.

– Az egyik barátom barátja megkeresett, hogy indul egy rádió Magyarországon, amivel az akkor már működő Danubius Rádiónak szerettek volna alternatívát teremteni. Ezt a rádiót úgy hívták, hogy Juventus Rádió. Első körben középhullámon volt fogható, és behívtak ebbe a csapatba zenei szerkesztőnek. Elmentem, megismerkedtem egy csomó nagyon jó fej emberrel, újságírókkal, zenészekkel, és közben sokat tanultam. Aztán gyakorlatilag két-három hónap zenei szerkesztősködés után ott találtam magam a mikrofon mögött, és onnantól lettem a Juventus Rádió egyik zeneszerkesztő műsorvezetője. Így indult a rádiós pályafutásom, amit rettentő módon megszerettem.

Miklós szerint az még a klasszikus értelemben vett rádiózás korszaka volt, egy csomó érdekes kütyüvel és rengeteg munkával.

– A szalagos magnók (STM) korában a fülünkön állandóan lógott a cellux. Ezeken a gépeken vágtuk a riportokat, raktuk össze a zeneszámokkal. Akkoriban nem volt még számítógép. Konkrétan egy barkácsműhely volt a stúdió. Úgy működött, hogy beültem a stúdióba műsort vezetni, mellettem helyet foglalt egy újságíró, mert páros műsorvezetés volt mindig. Az újságíró a témákat hozta, én a zenéket, és összeraktuk a műsort. Négy technikus ült egy üvegpult mögött velünk szemben, akik kiszolgáltak bennünket ezekkel az STM-ekkel. Izzasztó munka volt, de nagyon élvezetes.

A digitális kor a rádiózásban is változást hozott. Leegyszerűsödtek a folyamatok, és kevés munkaerőt igényelt az eszközök működtetése. A Juventus után Keszthely következett Miklósnak, ahol a helyi vállalkozók nyertek egy frekvenciát. A közös munka eredményeként 2001-ben szólalt meg a Helikon Rádió, 2005-ben pedig a Kanizsa Rádió, Nagykanizsán. 2011-ben Veszprémben az akkori Méz Rádióban tűnt fel, amitől 2013-ban egy borús hajnalon elköszönt. Rádiós karrierje 2017-ben új lendületet kapott, amikor Bánhegyi Roland hívására az újjáalakuló Egerszeg Rádióhoz ment.

– Utólag visszagondolva borzasztóan örülök, hogy igent mondtam 2017-ben – árulta el Németh Miklós. – Nagyon jól érzem magam a bőrömben, jó csapattal dolgozhatok. Óriási siker, hogy ezt a rádiót sikerült újjáéleszteni, sőt azt elérni, hogy Zalaegerszegen a leghallgatottabb rádióvá váljon. Ebben a szabad felfogású rádiózásban, amiben a műsorvezető szabad kezet kap, s a mondandóját ő maga alakíthatja, otthonosabban mozgok. Amit elmondunk, persze bizonyos etikus keretek között, az előremutató kell hogy legyen, informális, és szolgálja a közösséget, aki a rádiót hallgatja. Ez mindig olyan energiákat, izgalmat szabadít fel bennem, hogy harminc év után is izzad a tenyerem, ha bekapcsolom a mikrofont.

Miklós azt mondja: mindennap olyat kell adni, amivel tudja támogatni a hallgatóit. Lehet ez egy új zene vagy útinformáció, amivel segíti a közlekedőket. A hallgatók ezt meghálálják.

– Az inspirál, hogy olyat adjak az embereknek, amivel kibővíthetem egy kicsit az ő látásmódjukat, vagy szebbé tehetem a napjukat.

És hogy mi a helyzet a fiatalokkal, az utánpótlással?

– Nem olyan régen még sorban álltak a rádió bejáratánál a fiatalok, egyetemisták, okos fiúk és lányok, hogy szeretnének rádiózni. Most ott tartunk, hogy vadászni kell a munkatársakat. Nekünk a lét­elemünk a kommunikáció. A mai fiataloknál az internet elterjedésével megváltozott az érdeklődés, nem beszélgetnek, csak a telefonjukat nyomkodják. Pedig a mai fiatalok ugyanolyan intelligensek, okosak, és ha akarnának, egyébként ugyanolyan kommunikatívak is lehetnének, mint a mi korosztályunk, de ők nem ebben nőttek fel. Nem tudnak kézzel levelet írni, és nem fogták a kezükben a Ludas Matyit.

Miklós szerint a rádiózás nem korfüggő, bármeddig csinálhatod, ha kedved leled benne.

– Mondjuk egy kicsit „hülyének” kell lenni, hiszen gondoljunk csak bele, ki az, aki becsukja az ajtót maga mögött, benyom egy gombot és elkezd magában beszélgetni...