Voksok az év vadvirágára

A hazánkban 2010 végén indult magánkezdeményezéshez az idei évtől csatlakozott a Vadonlesők Közössége Természetvédelmi Egyesület és a Magyar Biológiai Társaság is. Az év vadvirága akció középpontjában a hazánkban honos, de már ritka vagy ritkulóban lévő növényfajok megismertetése, védelme áll.

A 2021-es kezdeményezés keretében a mezőgazdasági területek, kiemelten a szántók kiterjedésének és használatának a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásaira hívják fel a figyelmet a szervezők. Ezért három olyan növényfajt választottak a szavazásra, amelyek szántókhoz, mezőgazdasági területekhez vagy azokkal szomszédos élőhelyekhez kötődnek.

A bíborfekete hagyma szántószegélyek, mezsgyék növénye, de néha nyílt területek helyére telepített erdőkben is fennmarad. Magyarországon a Dél-Tiszántúlon még viszonylag elterjedtebb, de máshol már nagyon megritkult, főleg a fokozódó vegyszerhasználat és a mezsgyék beszántása miatt.

A vetési konkoly a Földközi-tenger mellékéről származó, vetések, főként kalászosok egykor közönséges, ma ritka és védett növényfaja. A faj magja annyira hasonlít a búzáéra, hogy a régi magtisztító eljárásokkal nem lehetett attól elválasztani, így előfordult, hogy a lisztbe darálták és a kenyeret kékre festette. A fokozódó vegyszerhasználat során megritkult, és 1993-ban – a gyomnövények közül elsőként – védetté nyilvánították.

A pici egérfarkfű apró termetű, szokatlan megjelenésű egyéves növényke. Virágzata zöld, ezért nehezen észrevehető, nevét a farokszerűen megnyúló terméses vacokról kapta. Szikesek, szikár helyek, sekély termőrétegű nedves szántók növénye. A mezőgazdasági területeken a nagymértékű vegyszerhasználat és a rossz termőhelyi adottságú szántók felhagyása miatt erősen megritkult.

Az év vadvirágára a Vadonlesők Közösségének honlapján lehet szavazni.