Tudományos konferenciát tartottak Zalaegerszegen a diktátum létrejöttének hátteréről

Kiss Gábor, a megyei könyvtár igazgatója mint levezető elnök – zalai zenészek tisztelgő-emlékező produkciói után – először Balaicz Zoltán polgármestert kérte a résztvevők köszöntésére. A városvezető arról szólt, hogy Trianon (az egyik versailles- i kastély neve, ahol a békekötést aláírták) a magyarok számára egyenlő a gyásszal, a megaláztatással és a szégyennel, ám Trianonnal fémjelzett nemzeti tragédia a környező országokba széttagolódott magyarság összefogásával mégis meghaladható.

A Magyarország útja a trianoni békeszerződéshez című konferencia előadói áttekintették az I. világháború után létrejött környező országok nemzetállami törekvéseit, így Csehszlovákia létrejöttét, az egyesített délszláv állam és Románia kiépülését, Magyarország rovására végbement területi gyarapodását, a végül az ausztriai Burgenlandhoz került nyugat-dunántúli területek sorsának alakulását, a Zala megyei területi veszteségekhez vezető folyamatot, és Trianonnak a magyar történetírásban megjelenő leképeződését.

A felvidéki történész, Szarka László videoüzenetben tartott előadást, kiemelve a korabeli magyar diplomáciai tevékenységtől gyökeresen eltérő cseh és szlovák politikai magatartást, amely Masaryk elnökhöz köthető, aki már 1916-ban megkezdte a nemzeti függetlenség eszméjének terjesztését a nyugati hatalmakat vezetők köreiben. Az amerikai, angol és francia politikusokkal ápolt kapcsolatrendszere hozzájárult ahhoz, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia (OMM) felbomlásában amúgy is érdekeltek elképzeléseibe illeszkedjen a cseh és szlovák egységes állam létrehozása. Mindezt csak erősítette Magyarország korábbi, a nemzetiségekkel szembeni belpolitikája. A területi igények olyan nagyok voltak, hogy ha minden nemzetiségi vágyat kielégítettek volna a győztesek, Magyarország 55 ezer négyzetkilométeres miniállam maradt volna. Nem valósult meg a szláv nemzetek által elképzelt korridor sem, amely Nyugat-Magyarországon haladt volna át.

A délszláv állami konstrukció létrejöttéről dr. Hornyák Árpád, a pécsi egyetem docense szólt. A tőlünk délre, addig a Monarchia kereti közt élő nemzetiségek is a világháború adta lehetőséggel élve képviselték területi integritásuk elérését, ám ott a két vezető nemzetiség, a szerb és a horvát megegyezése volt a siker záloga. Ez nem ment könnyen, többszöri erőpozíció-váltás, és az 1918. áprilisi római Elnyomott Nemzetek Kongresszusa után végső soron szintén a győztesek döntése alapján jött létre aztán a mindössze 20 évig létező Szerb-Horvát-Szlovén Királyság.

Dr. Murber Ibolya, az ELTE történésze az Ausztria és Magyarország közti területek hovatartozását vette górcső alá, jelezve: a helyzet specialitását az is adja, hogy úgy került magyar terület Burgenlandhoz, hogy nem foglalta el előzőleg osztrák katonai alakulat. Ez megfigyelhető volt az akkori Zala megye délnyugati sarkában is. Utóbbiról dr. Paksy Zoltán, a zalai levéltár főlevéltáros történésze mutatta be kutatásait, melyek az átcsatolt zalai falvak etnikai hovatartozását vizsgálták annak fényében, hogy a trianoni határok mennyire nem követték azokat. Így lett határon túli város Lendva, Csáktornya és Perlak, azaz a Muraköz és a Muravidék. A térségben zajlottak területfoglaló katonai megmozdulások is.