Erdélyi Zsolt: A túrakerékpározás elsősorban kaland

Az ötvenedik életévében járó férfi három hét alatt mintegy kétezer kilométert megtéve kerekezte körbe az országhatárt. Útja során értelemszerűen megyénket is érintette, ekkor beszélgettünk vele. Elmondta: viszonylag későn, hét-nyolc éve talált rá hobbijára, amikor egy komolyabb életmódváltásra szánta rá magát. Előtte sikeres vállalkozóként a zeneiparban dolgozott, többek között kiadója is volt.

- Ami valljuk be, nem egy szívinfarktusmentes állás – szögezte le rögtön az elején. – Nincs ezen mit szépíteni, elég stresszes életet éltem, annak minden hátulütőjével, majd erre jött egy pánikbetegség is. Ezért aztán 2008-ban, amikor beütött a gazdasági válság, s valamilyen szinten nekem is újra kellett építenem a vállalkozásaimat, elkezdtem gondolkodni a hogyan továbbról. Debrecen környékén van egy mondás – nincs batyus halott –, s nekem is egyre inkább az járt az eszemben, vajon megéri-e körömszakadtáig dolgozni azért, hogy amit megkeresek, azt orvosra költsem. Arra jutottam, hogy – egy másik alföldi gyerek dalszövegével élve – „nem kell hajó, nem kell repülőgép”, én a magam módján akarom élvezni az életet. Rászántam magam a már említett életmódváltásra, amelynek az egyik nagyon fontos része a kerékpározás lett. Az első komolyabb túrámra 2014-ben vállalkoztam. Van az Országos Kerékpáros Körtúra, ami a maga 2149 kilométerével Magyarország leghosszabb, s egyben legrangosabb bicajos jelvényszerző mozgalma is, azt teljesítettem akkor.

Erdélyi Zsolt azóta számos túraútvonalat járt végig, hazánkban és külföldön egyaránt megfordulva. Útjairól Bicajos néven népszerű blogot vezet, illetve a közösségi médiában is vannak oldalai. Ezeken a felületeken nemcsak arról számol be naplószerűen, hogy merre járt, hanem hasznos információkkal is ellátja követőit.

- Az eddigi leghosszabb túrám a tavalyi Vasfüggöny-expedíció volt, végig az EuroVelo13 útvonalán – folytatta. – Öt hónap alatt tízezer kilométer. Azt gondolom, ennél hosszabb utakra már nem fogok vállalkozni, hiszen ötven évesen nem az a célom, hogy újabb és újabb rekordokat döntsek meg. A kerékpározás ugyanakkor olyan, mint a drog. Ha valaki egyszer ráérez az ízére, az többé nem tudja letenni. Amikor egy túráról hazaérve heteket töltesz el otthon, egyre inkább vágysz arra, hogy újra útnak indulj.

Zsolt szerint a 2020-as esztendő a túrakerékpárosok életét is átírta. A koronavírus járvány miatt a külföldi utak megszervezése bizonytalanná vált, ezért idén ő is csak hazai utakra vállalkozott. Az év elején lakóhelye környékén túrázgatott, majd belevágott az országos körtúrába.

- Én többnyire igyekszem valamilyen apropóhoz kötni a túráimat – magyarázta útvonalválasztását. – A Vasfüggöny túrát például a határzár megnyitásának harmincadik évfordulója apropóján szerveztem meg, de volt olyan is, hogy a trianoni határvidéket jártam végig. Idén, éppen a vírushelyzet miatt otthon ülve a napi blogbejegyzésekben és a képek megosztásával elég sokat nosztalgiáztam a 2014-es Országos Kerékpáros Körtúrám 4400 kilométeres távjáról, amit akkor 44 nap alatt teljesítettem. Az emlékek felidézésével pedig ismét kedvet kaptam a hazai tájakon való tekerésre. Ezen a túrán annak hossza miatt rengeteg a látnivaló, s miután 2014-ben nem volt lehetőségem mindent megnézni, úgy döntöttem, hogy egy módosított útvonalon, közvetlenül a határ mentén újra végigkerékpározom a távot. Ezért is adtam ennek az expedíciónak az Országos körtúra újratöltve nevet. Most az volt a fő célkitűzésem, hogy az országhatárhoz minél közelebb haladjak, ezért gyakran az országútról letérve, erdei ösvényeken, murvás, kavicsos szakaszokon, folyók gátjain haladtam.

A Bicajos azt mondja, egy néhány napos, vagy egy héten át tartó rövidebb kerékpáros túrához nincs szükség különösebb fizikai felkészültségre, azt akár egy ülőmunkát végző személy is képes teljesíteni. Egy három hetes program azonban már nemcsak fizikai, mentális felkészülést is igényel.

- Ehhez jött még, hogy sokszor valóban nehezen kerékpározható terepen haladtam – mesélte. – Ez a kétezer kilométer elvileg nem lenne sok, de mégis gyilkolja a biciklit, hiszen nemcsak jó minőségű, aszfaltozott utakon haladok. Volt olyan, hogy egy nagyobb záport követően nyolc kilométer hosszan toltam a sárban a biciklimet. A mentális felkészülésre éppen az ilyen helyzetek miatt van szükség. Órákon át szakadó esőben kerékpározni, vagy napokon keresztül egy hegygerincen felfelé tekerni, mint ahogy az tavaly történt Bulgáriában, a Pirinben, az nemcsak fizikailag, de mentálisan is nagyon sokat kivesz az emberből. Sokszor teszik fel a kérdést, hogy mi a kerékpáros legnagyobb ellenfele. A szél? Az eső? Az emelkedő? A fáradtság? Erre azt szoktam válaszolni: így szép sorban, vagy egyszerre mindegyik. Ha azonban tisztában van az ember a maga korlátaival, akkor ezek az akadályok mind legyőzhetőek. A túrakerékpáros olyan, mint a régi idők parasztembere. Tudja, apró jelekből látja, hogy milyen időjárás vár rá. Amikor fülledt meleg van, amikor megáll a levegő, amikor a madarak abbahagyják a csiripelést, na, akkor biztosan nagy balhé lesz, jó lenne mielőbb behúzódni valami fedett helyre. De nemcsak ezek a sok-sok éven át felgyülemlett tapasztalatok segítenek, ma már olyan fejlett informatikai technika áll rendelkezésünkre, amiből szintén jól lehet előre tájékozódni. A GPS-en azt is látom előre, hogy milyen útviszonyok várnak rám. Hiába van még két-három óra a besötétedésig, ha az nagyobb emelkedő van előttem, akkor 10-12 órás tekerés után annak nem indulok neki. Inkább megállok, keresek valami szálláshelyet vagy vadkempingezem, de kipihenem magam, hogy másnap újult erővel, frissen könnyebben tudjam azt az akadályt legyűrni. Természetesen egy alap egészségügyi csomag és egy alap szerszámkészlet mindig van nálam, ahogy belső gumi is, de mindenre nem lehet felkészülni.

Zsolt szerint a túrakerékpározás elsősorban kaland. A kerékpáros sportnak két fő ága van, az egyik az országúti, ami olimpiai sportág. Itt a gyorsaság, a másik legyőzése a cél. Ezek leghíresebb versenyei a Tour de France, a Giro d’Italia vagy Vuelta ciclista a Espana. A másik a szabadidős vagy rekreációs ág. A túrakerékpáros világot akar látni, élményeket akar szerezni.

- A mostani utam során, Fertőszéplaknál találtam egy táblát, amin egy zsoltáridézet szerepelt – idézte vissza. – Ismerem az ég minden madarát, s mi a réten mozog, azt is ismerem. A túrakerékpárosokra ez a jellemző. Igyekszünk megnézni mindent. Bár már sokadjára jártam Nagycenken, de eddig valahogy sosem volt rá alkalmam, hogy a Széchenyi-kastély kertjét megnézzem. Most órákat töltöttem el ott ücsörögve, bámészkodva. Ugyanígy vagyok az Őrséggel, Zalával is. Jól ismerem, de mindig ad valami újdonságot. Az, hogy dombos a táj, számomra nem újdonság, hiszen ilyet már sok helyütt láttam, a Mura-völgye azonban tényleg lenyűgözően gyönyörű vidék. GYF