A jó szakmák tábora Zalaegerszegen

A fenti élményekkel azok az általános iskolások lettek gazdagabbak ezen a héten, akik elfogadták a megyeszékhelyi szakképzési centrum Széchenyi István Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája meghívását. A felső tagozatosoknak szóló tábor a tavalyi után immár második alkalommal kínált betekintést az intézmény oktatási profiljába, azzal a nem titkolt céllal, hogy a gyerekek kedvet kapjanak a szakgimnázium nyújtotta szaktudást választani és majdan ezen szakmacsoportok művelőivé válni.

– Egyhetes táborról van szó, amelynek során épületgépészeti, informatikai, építészeti villamossági szakmákkal ismerkedhetnek az 5–6. osztályosok és külön csoportban a 7–8. osztályosok – tájékoztatott Némethyné Lövey Zsuzsanna igazgató, miközben végigvezetett bennünket a zsibongóvá változott szaktantermeken és műhelyeken. – Úgy tapasztaljuk, hogy jó ötletnek bizonyult a táboros forma, a gyerekek lelkesek, van, aki a tavalyi élmények hatására idén is jelentkezett. A tábori hangulatról a szabadidős, sportolási programok, városi és zöld­övezeti kirándulások gondoskodnak, s az étkezést is mi biztosítjuk. A laza, családias foglalkozásokon egyebek mellett kulcstartót forrasztottak, kapcsolási rajzokat készítettek, személyes üzeneteket rejtő időkapszulákat készítettek.

– A diákok saját jövőbeli maguknak üzenhettek a polipropilénből készült időkapszulába helyezett papírlapokon. Ha esetleg elássák otthon a kertben, az udvaron, GPS-koordinátákkal akár 30 év múlva is megtalálhatják majd – magyarázta Jacsó Krisztián, aki látványos, az aktuális testhőt mutató hőkamerás fotófelvételeket is készített a gyerekekkel, amelyek aztán a szintén hazavihető hűtőmágnesre kerültek.

Közben megérkezünk az épületgépészeti csapathoz, ahol többek között éppen „géppisztoly” készül Gyarmati Attila és Péter Imre tanár úr vezetésével. A gyerekek elmélyülten foglalatoskodnak. Berki Rómeó és Kulcsár Lőrinc az Eötvös-iskolából érkezett, úgy vélik, jó kis táborba csöppentek, a rézcsövek illesztése különösen rabul ejtette őket. Otthoni csőtörésről nem tudnak, de ha lesz, most már tudják, a csövek forrasztását is figyelni kell. Még nem tudják, hova jelentkeznek, van idejük bőven.

„Ha két indián két perc alatt két nyilat lő ki, akkor tíz indián tíz perc alatt hány nyilat lő ki?” – olvashatjuk egy másik teremben a becsapós kérdéssorban, de a válaszok hallatán tapasztalhatjuk, a gyerekek többségének nem okoz gondot a helyes megfejtés.

– Nagyon érdeklődő a társaság, most éppen az ötödik-hatodik osztályosok dolgoznak itt – mutatott körbe Péter Imre tanár úr. – Vörösrézből készült, víz- és gázvezeték építésére alkalmas csöveket csavaroznak, illesztenek, forrasztanak, meneteket vizsgálnak, figyelik a külső-belső meneteket. Ilyen idomokból készül a kompresszorral működtethető „fegyver”, ezt igazán élvezik a diákok. Sokat kérdeznek, látszik, hogy kíváncsiak mindenre. A tavalyi tapasztalat alapján mondhatjuk, hogy szakmát is választanak ennek a tábornak a hatására. Idén négyen jöttek Lentiből, a szülők naponta hozzák őket, nem lankad a figyelmük.

Az iskolai folyosón tiszteletet parancsoló építménnyel ismerkedhetnek meg ezekben a napokban az ott táborozók. Egy budapesti templom felújítása során „nyugdíjazták” azt a gázüzemű radiátort, amelyet Péter Imre tanár úr mutatott be a gyerekeknek és nekünk.

– Mi már az Épületgépészeti Múzeumtól kaptuk meg ezt a muzeális értékű ipari emléket, mivel az intézmény igazgatója, dr. Chappon Miklós értesült a mi képzési profilunkról, ezért nekünk ajándékozta. Leg­alább százesztendős, de öt éve még működött. A saját ipartörténeti múzeumi sarkunk ékköve jelenleg. A karantén előtt két nappal érkezett meg, még restaurálásra vár, csupán a gázarmatúráját újították fel. Az olajipari múzeummal is együttműködik a szakgimnázium, a tanulók ezen keresztül is megismerkedhetnek az ipartörténeti kuriózumokkal. A Széchenyi-iskolában zajló „Szakmák tábora” ma zárja kapuit.