Külföldi tapasztalatok zalaiaktól

Pintér Violetta élettársával, Armenio Pereirával él a 45 ezer lakosú portugál Albufeirában. A 34 éves kanizsai hölgy kalandos élete a fővárosban kezdődött, az ország legnagyobb kaszinójában helyezkedett el. Miután az állam bezáratta ezeket a helyeket, Londonba költözött, ahol szintén kaszinóban dolgozott, s kitanulta a műkörömépítő és a sminktetováló szakmát. Egy kellemes nyaralás után, 2 és fél éve letelepedett Portugáliában. Időközben a szerelem is rátalált, s fodrász párjával szépség­akadémiát nyitottak.

– A koronavírus terjedése miatt mindent be kellett zárnunk, az interneten keresztül oktatjuk a tanulóinkat – írta e-mailben Violetta. – Portugáliában a vállalkozások 70 százaléka döntött így. Minden üzlet, étterem, szórakozóhely és szépségszalon lehúzta a rolót. A szomszédban, a spanyoloknál sok a fertőzött, de mivel a portugál kormány időben lezárta a határokat, itt jóval kevesebb a megbetegedés. Csak az élelmiszerboltok és a gyógyszertárak vannak nyitva, ahova egyesével lehet bemenni. Az általában turistáktól nyüzsgő Albufeira utcái csendesek, a múlt héten elrendelt kijárási tilalmat mindenki betartja. Itt a lakosság 90 százaléka a turizmusból élt, s most nagy az aggodalom a megélhetést illetően. Reméljük, hogy minél előbb lecseng ez a krízis, és újra kinyithatunk. Az állam annyiban segíti az embereket, hogy mindenki késhet a bérleti díjak és hitelek fizetésével.

Violetta hozzátette: eleinte náluk is volt pánikvásárlás, de már lenyugodtak a kedélyek.

– A pozitív életszemlélet jeleként sokan vicces házi videókat töltenek fel az internetre, s ötleteket adnak, hogy miként lehet elviselni az otthonlétet – folytatta. – Mi is készítünk ilyeneket, beszélgetünk, filmet nézünk és játszunk. Sok olyan dolgot csinálunk, amire a napi rohanásban nem volt időnk. Együtt főzőcskézünk, itthon tornázunk. Az interneten szórakoztató vetélkedőket rendezünk az ismerősökkel és más párokkal.

A becsehelyi Király Csilla több mint három éve él Tirolban, Zillertal településen. A 29 éves, hotelben felszolgálóként dolgozó hölgy elmondta: átlagos szezonnak indult a mostani is, de a koronavírus fenekestül felforgatta az életüket. Szinte minden napra jutott valamilyen húsba vágó intézkedés, március 9-én például lemondták a híres Snowbombing fesztivált, ami óriási bevételkiesést jelent a térségnek.

– Három nappal később Tirol kormánya bejelentette, hogy leállnak a sífelvonók, bezárnak a hotelek, apartmanok, üdülőhelyek, és távozni kell – mondta Csilla. – A kollégáimmal néztünk egymásra tétlenül és értetlenül: akkor most mi lesz, miből fogunk élni? Hová menjünk? Ki segít? Az újabb tartományi bejelentés előtt ott ültünk lélegzet-visszafojtva a televízió előtt, amikor kiderült: egész Ausztriára kijárási tilalmat rendeltek el.

A szálloda a magyar, szlovák, szerb és horvát munkavállalóknak azonnal felmondott, és hazaküldte őket. Király Csilla nem számított erre, hiszen évek óta kizárólag osztrák lakcímmel rendelkezik.

– Közöltem, hogy Ausztriában van az állandó lakcímem, Magyarországon nincs – mondta. – Becsehelyre az idős édesanyámhoz mehettem volna, de nem akartam kockáztatni az egészségét. Ezután közös megegyezéssel szerettek volna kitenni, amit nem írtam alá. Erre az volt a válasz, ha nem írom alá, akkor sem maradhatok ott. Végül azt megengedték, hogy a szintén felszolgáló párommal a korábbi lakrészünkben éljünk, bár elég mostoha körülmények vártak ránk. A közös konyhát és a mosodát nem használhattuk, kizárólag élelmiszerüzletbe mehettünk ki. Néhány napja a munkáltatóm közölte: jó lenne, ha végleg elmennénk.

Az volt a szerencséjük, hogy a kint élő magyarok közösségétől értesültek egy közeli településen lévő, ideiglenesen bérelhető apartmanszállásról.

– Itt mindenki segítőkész volt – mesélte. – Egy hétig maradhatunk itt, majd visszaköltözünk Zillertalba egy albérletbe. A hoteltulajdonos viselkedése ellenére maradunk, az albérletben nem vagyunk kiszolgáltatva a munkaadóknak. Tisztában vagyunk azzal, hogy a magyarok kifogástalan munkájára a koronavírus után is mindenütt számítanak majd az osztrákok.