A Nagykanizsai Honvéd Egyesület büszke a katonavárosi múltra

Ezt említette legfontosabb céljai közt Körtvélyessy Attila nyugalmazott rendőr alezredes, aki Tarr Ernő nyugalmazott honvéd ezredest váltotta a Nagykanizsai Honvéd Egyesület elnöki posztján a közelmúltban lezajlott tisztújításon.

– Tizenkilenc évesen, 1982-ben jelentkeztem a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára, ahol 1986-ban hadnagyi rendfokozattal végeztem, mint gépesített lövész parancsnok – idézte fel pályafutása kezdeteit a debreceni születésű Körtvélyessy Attila. – Még abban az évben Nagykanizsára kerültem, és rögtön szakaszparancsnokként kezdtem egy gépesített lövész zászlóaljnál az egykori Dózsa-, későbbi Thúry-laktanyában. 1990-től zászlóalj-törzsfőnök lettem, 1994-től pedig zászlóaljparancsnokként tevékenykedtem. Az alakulat 1997. január 31-én szűnt meg, a honvédségtől századosként jöttem el. Október elsejével a rendőrséghez kerültem, a hivatali állományba, mint személyzetis. 2003-ban pedig hivatalvezetővé neveztek ki, ezt a tisztséget 2011. december 30-ig láttam el, amikor is alezredesi rendfokozattal nyugállományba vonultam.

Körtvélyessy Attila utalt arra: 19 évesen lett hivatásos katona, s néhány hónapot – a váltás időszakát – leszámítva 30 éven át maradt is hivatásos állományban, fegyveres testület tagjaként. Ez nagyon szép idő, amire, úgy érzi, joggal lehet büszke, de nem tagadja, van kevésbé jó oldala is a hűségnek.

– Én rendhez, fegyelemhez szoktam, a civil világ más, így aztán a nyugdíjba vonulásom után kerestem a helyemet – magyarázta. – Egészen addig, amíg Hajduk Zoltán barátom, nyugállományú honvéd őrnagy meg nem keresett 2014-ben azzal, hogy ő belépett a honvéd egyesületbe, s arra biztatott, csatlakozzam én is, mert sok régi kollégával találkozhatok a szervezetben. Engedtem az unszolásnak… Az elmúlt időszakban voltam a felügyelőbizottság elnöke, vezetőségi tag, most pedig a vezetőség engem választott meg az egyesület elnökének. Hajduk Zoltán honvéd őrnagy alelnök lett, Geiger László nyugállományú rendőr alezredes pedig egyesületi titkár maradt.

Az új elnök elmondta: sokat gondolkodott, hogy elvállalja-e a felkérést, de végül igent mondott. Mint fogalmazott, leginkább azért, mert neki a honvédség volt az élete, szeretett katona lenni.

– Vissza akartam kerülni a régi, szeretett közegembe, amely mindig is hiányzott – magyarázta. – Azt gondolom, sokan gondolkodnak hozzám hasonlóan, és szeretnék, ha megmaradna ez a közösség, amely eleven őrzője Nagykanizsa katonavárosi múltjának. Én is ezért akarok tenni és folytatni kívánom azt az építkező, hagyományőrző munkát, amit elődöm, a vezetőség által tiszteletbeli elnökké fogadott Tarr Ernő honvéd ezredes úr megkezdett – ezúton is szeretnék neki köszönetet mondani elhivatottságáért. Most közel 130 főt számlál a tagságunk, melynek jelentős hányadát ma már civilek teszik ki, elsősorban az időközben elhunyt katona tagok özvegyei, gyermekei. Mivel egyre nehezebb, ezért stratégiai fontosságú az egyesület működőképességének megőrzése, amihez a tagdíjszedés mellett pályázati forrásokat veszünk igénybe. Bízunk benne, hogy létünk a városnak is fontos, és ebben a küzdelemben számíthatunk az önkormányzatra. Idén is szeretnénk a programjainkat megvalósítani, benne – ha lehet – május 21-én méltó módon megünnepelni a honvédelem napját. Október 16-án ünnepi állománygyűlést és bált tartunk az egyesület megalakulásának 50. évfordulója alkalmából, s nagy hangsúlyt fektetünk a közösségi életre is.

Körtvélyessy Attila hozzátette: álmuk, hogy a tagoknál, szimpatizánsoknál lévő relikviákat és Nagykanizsa jelentős honvédségi múltját egy katonamúzeumban mutassák be, ám ehhez szükség van az önkormányzat segítségére is.