Pataki Ági modell, reklámarc, producer az Egerszegi Páholyban vendégeskedett

Kinek egy jól ismert szlogen, kinek egy sárga flakon, másnak pedig egy az idő tájt a honi kereskedelemben fellelhetetlen, jól szabott, fehér szegélyes kék bikinit viselő, remek alakú modell juthatott eszébe, esetleg az is, hogy elő a farbával, lássuk, hogy néz ki ma a hetvenes évek magyar szupermodellje, bár a hetvenes években a manöken kifejezés járta.

Pataki Ági – a szocializmus éveinek modellje – remekül néz ki. Öltözéke – mint mindig – egyszerűen elegáns, színei az antracit, fekete és fehér skáláján, kivéve a fodros tunikát összefogó natúr bőröv, aminek épp csak a csatja villant ki. Frizurája, sminkje a megszokott finom, túlzásoktól mentes, választékos. Nem szlo­genje, de az jut eszembe, hogy a kevesebb több álláspontját tükrözi minden megjelenése.

Életében sok véletlen esemény vált sorsfordítóvá. Így lett a spanyolul-németül beszélő gimnazistából a Váci utcai Rotschild Szalon ma­nökenje, majd húsz éven keresztül a Fabulon termékek reklámarca. A fotója alapján készült hatalmas mozaikképet, amit egy Kálvin téri ház tűzfalán évtizedekig láthattunk, a befalazás elől megmentve leszedték, nemrégiben műemlékileg védetté vált, s a Kieselbach Galéria raktárában várja további sorsát. Két évtizeden keresztül üzletasszonyként tevékenykedett, Váci utcai üzlete keresett volt a minőségi öltözékeket kedvelő nők körében.

Pályájának voltak zalai vonatkozású eseményei is, ugyanis dolgoztak együtt Lantos Piroskával, a nemzetközi karrierje elején New Yorkban tragikus sorsra jutott zalaegerszegi modellel. Átlagos testméretei miatt alkalmas volt a valamikori Zalaegerszegi Ruhagyár és a Color Szalon finomkonfekciós áruinak bemutatására, többek között Moszkvában is.

Huszonnyolc éve élnek együtt férjével, Kovács Gáborral, akinek produceri tevékenységébe bekapcsolódott, s ma már hol közösen, hol egymástól függetlenül segítenek létrejönni alkotásokat. Tevékenységüket 2011-ben Balázs Béla-díjjal ismerte el a nemzeti kulturális örökség minisztere.

Maradéktalan sikerként könyveli el cégük, a Filmpartners Kft. hathatós segítsége révén megvalósult filmnek 2018-as cannes-i sikerét. Az első filmes Szilágyi Zsófia rendező Egy nap című filmjének világpremierje a kritikusok hetén volt, s az alkotás elnyerte nemzetközi filmkritikusok Fipresci-díját. A Film­kritikusok Nemzetközi Szövetsége az Európai Filmakadémia kérésére összeállított egy 12 filmből álló listát is, amelyen szintén helyet kapott filmjük, s ezzel esélyessé vált az Európai Filmdíjra is.

Szóba került, hogy kezdetektől résztvevője a Csányi Sándor által létrehozott alapítvány munkájának, melyben 2005-től segítik hátrányos helyzetű fiatalok iskoláztatását, életútját.

Beszélt arról, hogy bár sokat vitatkoznak, de nagyon jól megértik egymást férjével, és ha nem muszáj, nem áll a tűzhely mellett, ebédet főzve, ez inkább fiúk, István kedvelt tevékenysége volt, míg máshova nem szólították tanulmányai. Elmondta, hogy sajnálja már nagyon, hogy 40 éves koráig egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy mi egészséges és mi nem, akkortól azonban ügyel a mindennapi mozgásra, sportra, az étkezés minőségére. Törekszik egészséges arányokat kialakítani a munkában és pihenésben. Ma ismét arca egy ismert kozmetikai terméknek.

A kellemes, kétórás talkshow befejeztével még lehetőséget adott számunkra egy rövid interjúra is.

– Bizonyára tudja, hogy ebben az évadban mindig két vendége volt az Egerszegi Páholynak. Hogy alakult volna az est, ha férjével kettesben jönnek? – kérdeztük.

– Kiegyensúlyozott kapcsolatunk ellenére együtt szerepelni nem szeretek vele. Nem lett volna részemről ilyen oldott a szereplés, van bennem egy lámpaláz, nemcsak a férjem jelenléte esetén, hanem akkor is, ha ismerős ül a nézőtéren. Csak akkor nem izgulok, ha nincs jelen engem jól ismerő személy.

– A színpadon is elhangzott, hogy nagyon különbözőképpen viszonyulnak a Facebookhoz. Mi ennek az oka?

– Talán furcsa, hogy egy olyan személy mint én, aki a nyilvánosságnak és a nyilvánosság előtt él, a Facebookot nem találja a maga számára fórumnak. De így van, egyáltalán nem gondolom, hogy fel kellene tárnom a gondolataimat, az életemet, csak így, saját indíttatásból. Nem, semmit nem akarok így. Ha meghívnak, az más. Akkor válaszolok, hiszen azért hívnak meg, mert valamire kíváncsiak, vagy beszélgetni akarnak velem. Gábor ezt másképp kezeli, szerintem egy csomó dolog nem tartozik a külvilágra, ő azonban egy remek humorral megáldott, nagyon nyitott karakter, aki szeret megmutatkozni ebben a formában is. Mások vagyunk – ennyi.

– Társadalmi szerepvállalásában szó volt a Csányi Alapítványról. Milyen szempontok szerint dönt arról, hogy mely ügy mellé áll?

– Csak olyan ügyek mellé, amelyekkel kapcsolatban van bennem valamiféle affinitás. Mint hogy minden esetben megkeresést kapok – sosem én ajánlkozom –, azt hiszem, hogy szerepelnem is kell, mert a felkérő bizalma nyilvánul meg ilyenkor arra vonatkozóan, hogy segíteni tudom a jó ügyet. Így szerepeltem például a hospice alapítvány népszerűsítő filmjében, vagy voltam az emlődaganat elleni mozgalom egyik arca egy évben, hiszen ezek a dolgok minden esetben valamennyiünket érinthetik.

– Úgy tűnik, mintha minden új tevékenységi területén nagyon gyorsan megtalálná a fontosat, a lényegeset. Mintha soha nem pro forma volna jelen, hanem lényegileg.

– A szándék mindenképp megvan bennem erre, de talán nem mindig sikerül. Tény, hogy soha nem csinálok úgy, mintha mindent tudnék, ha tisztában vagyok a hiányosságokkal, akkor azokat fel tudom számolni, vagy tudok segítséget kérni mástól. Egész életemben így működtem. Igen, ami mellé odaállok, amit csinálok, azt teljes elánnal képviselem. Ebben nem szempont számomra a pénzszerzés. Stabil egzisztenciám van, ezt megengedhetem magamnak.

– Megkapónak találom, hogy nem csíphettünk el az itt töltött két óra alatt egyelten úgynevezett nőcis magakelletést sem, mindig, minden megnyilvánulása emberi, egyenes, keresetlen és őszinte volt.

– Tizennyolc évesen sem voltam más. Ez nem jelenti azt, hogy egy hideg-rideg nő volnék, de a nőiséget ilyen vonatkozásban nem használom mint eszközt.

– Vannak titkos vágyai?

– A filmkészítés területén igen. Más vonatkozásban teljes az életem, jól élünk a férjemmel, a gyerekünk sínen van, itt nincs mire vágyakoznom, de jó filmek megvalósulásában még vannak számunkra lehetőségek. Hogy újra vállaltam reklám­arcszerepet, abban pedig az fejeződik ki, hogy inspirációt szeretnék jelenteni nőtársaim számára, legyenek 40, 60 vagy 100 évesek. Azt szeretném közvetíteni, hogy nincs olyan kor, mikor ne volna fontos a megjelenés, a kinézet. Nagyon fontos az, akár csupán a saját komfortérzetük növelése okán is.