Több mint 300 ezer hektáron 58 vadgazdálkodó tevékenykedik Zala megyében

A múlt hétvégén rendezték meg a Sohollári-völgyben a hagyományos Zalai Vadászati Évadnyitót, melynek részeként immár 29. alkalommal tartottak a vadászok, erdészek védőszentje, Szent Hubertusz után elnevezett Hubertusz-misét. A rendezvény nyitóeseménye a szakralitás által közelít a „civilekhez”, megmutatva a szakma „gyökereinkből fakadó, hitünkből való oldalát”.

– A vadászathoz elengedhetetlen a (valamiben való) hit, aminek keretet kell adni, ezt szolgálja a Hubertusz-mise – bocsátja előre Győrvári Attila, az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) Zala Megyei Területi Szervezetének titkára, a Zala Megyei Vadásztársaságok, Vadgazdálkodók és Vadászok Szövetségének megyei fővadásza.

A vadászatot népszerűsíti, és az élővilágot mutatja be a keszthelyi Vadászati Múzeum s az ott hagyományosan mindig szeptember közepén megrendezett Festetics Trófeaszemle, amely a vadászat és a kultúra, ezen belül az irodalom, a képzőművészet kapcsolódása révén szólítja meg a közönséget.

S kiváló alkalmat biztosít az eszmecserére a zalaegerszegi vadpörköltfesztivál is.

– Célunk a program nyitányaként szolgáló vadászkonferenciát idővel országossá tenni, az ott megvitatott témákkal megszólítva a szakma mellett a civil társadalmat is. Emellett a borászokhoz, méztermelőkhöz hasonlóan mi, vadászok szintén részt veszünk a felvonuláson, magunkra öltve kalapunkat és zöld egyenruhánkat – folytatja Győrvári Attila.

A jótékonysági főzés s az éttermek által kínált fesztiválmenük pedig a gasztronómia által népszerűsíthetik a vadgazdálkodást, kiváló lehetőséget nyújtva arra, hogy a nagyközönség megismerkedjen a különféle vadételekkel, hogy akinek ízlik, beilleszthesse ezt az alapanyagot az étkezésébe, mondja a megyei fővadász, hozzátéve: bár a vadhús a magas előállítási és járulékos költségek miatt viszonylag drága, rendkívül jó minőségű és nagyon egészséges.

Zala megyében – tér át a szigorúan vett szakmára a kamarai titkár – több mint 300 ezer hektáron összesen 58 vadgazdálkodó tevékenykedik, ebből hat állami (a Zalaerdőnek négy, a Bakonyerdőnek és a Balaton-felvidéki Nemzeti Parknak pedig egyegy revírje van), a többi egyesületi formában működik minimum tíz taggal vagy egyéb gazdasági társaság. Ezek 2017 márciusában 20 éves tervciklusban kezdték el a vadgazdálkodást a földtulajdonosi közösségektől bérelt területen. Az állami szerepvállalás tehát jelentős a megyében, a hat állami cég ugyanis a zalai vadászterület közel harmadán gazdálkodik. Mindez jó, jegyzi meg Győrvári Attila, hiszen ezeknél a társaságoknál van tudás, pénz és akarat a professzionális munkára. Ők a zászlóshajói a területnek.

– Zala vadgazdálkodását nagymértékben befolyásolja a nagyfokú erdősültség, az aprófalvas településszerkezet és a rengeteg zártkerti ingatlan, melynek jelentős részén 20- 30 éves akácerdők vannak. S bár ezek nem a vadászterület részei, kiváló életteret biztosítanak a vadnak, hihetetlen vadbőséget okozva – fogalmaz a szakember. – Ennek is betudható, hogy a belterületeken megjelenik a vad – mert az ember kijött a természetből s városlakóvá vált. A vadlétszám szignifikáns emelkedését eredményezi továbbá az is, hogy a területek jelentős részét, amelyeken korábban erdő, mező, legelő volt, ma szántóföldnek használják, ami élelmet biztosít az őznek, gímszarvasnak, vaddisznónak. S amilyen mértékben nő a nagyvadak száma, úgy emelkedik a vadkár. Az apróvad, a nyúl, a fácán, a fogoly pedig ezzel párhuzamos eltűnt, mert a ragadozók, a vaddisznó, a róka és az aranysakál elszaporodott. Utóbbi a délszláv háború kitörése után a déli vidékekről visszatelepedett a Kárpát-medencébe, ahol a 70-es években kihalt állatként tartották számon. Most 24 órában, 365 napon át vadászható…

Zalában a 2019–20-as vadászati idényben, azaz 2019. március 1-jétől 2020. február utolsó napjáig az állam által előírt kvóta szerint az 58 vadgazdálkodónak közel 11 ezer vaddisznót és 6500 gímszarvast kell terítékre hozni.