Padlizsánszezon: zakuszka, ajvár

Az idei második nemzedékük nem sokáig nyelte az éhkoppot, előretolta hadállásait a padlizsánültetvényre. Szóval a krumpliszezon után is mindennapos elfoglaltság maradt a bogárvadászat, különösen, hogy az éhenkórász népség direkt a virágokra fenekedik, de nem kegyelmez a bimbóknak sem – akkor pedig ugye gyümölcsre sem számíthatunk.

Nem tévedés: a botanikustudorok álláspontja szerint ugyanis (erősen leegyszerűsítve) ami a növény virágjából fejlődik ki, az gyümölcs, a többi alkatrésze pedig a szár, a levél, a gyökér. A zöldség nem is botanikai kifejezés, hanem a gasztronómia, szó szerint a „konyhanyelv” szüleménye, amely szerint ami a kiskertben terem, az mind zöldség, ami fán vagy bokron, az meg gyümölcs.

Amúgy a padlizsánt (Solanum melongena) külföldön tojás alakú fajtája után tojásgyümölcsnek (eggplant) nevezik, mifelénk titulálják törökparadicsomnak is, lévén, hogy őseinkkel anno a törökök kedveltették meg. Amúgy a paradicsom (Solanum lycoper­sicum) sem túl nagy tévedés, ugyanis kuzinok a burgonyával (Solanum tuberosum) – úgy tűnik, krumplibogárék direkt erre a famíliára sza­kosodtak.

A padlizsán nem egy egyszerűen gondozható növény. Melegigényes, a paprikával, paradicsommal együtt nevelgethetjük a palántáit, amiket majd csak a fagyosszentek távozása után ültethetünk ki a kertbe. Akkor is jó kis napos lakosztályt keressünk számukra, csomagoljunk nekik útravalót is – minimum rakjunk komposztot az ültetőgödrükbe.

Aki nem aggódik a meztelencsigák miatt, mulcsot is teríthet köréje, ami segíthet gyommentesen, nyirkosan és melegen tartani a talajt. Ennek híján bizony kapálgatnunk és öntöznünk kell, de vigyázva, mert a padlizsán nem szereti a pangó vizet.

Persze megéri a fáradozás, hiszen gyümölcs-zöldségünk magas rosttartalmával serkenti az emésztést, kevés kalóriát és sok vizet tartalmaz, ezért a fogyókúrázóknak ideális alapanyag, de a nehéz ételeket mi is helyettesíthetjük törökparadicsommal. Süthetjük, főzhetjük és grillezhetjük, készíthetjük ebédre rakottan, rántva és töltve, vacsorára krémnek, zakuszkának, ajvárnak, amit kenhetünk akár pirítósra is.

A család legújabb padlizsános kedvence az ajvár, a pikáns, sült zöldséges szósz. Két padlizsánt és öt-hat vastag húsú piros paprikát egy tepsiben süssünk meg, a héjukat húzzuk le, majd pakoljuk egy lábosba. Ezután beledarabolunk egy meghámozott paradicsomot, öt-hat gerezd fokhagymát, a fűszereket (só, petrezselyemzöld, csombor, kakukkfű, rozmaring), botmixerrel pépesítjük, hozzáadunk két evőkanál olívaolajat, összekeverjük, felforraljuk és pár percig főzzük. Az elkészült ajvárt forrón üvegekbe tesszük, ha télire szánjuk, fordítsuk öt percre fejre – az üvegben maradt levegő felfelé igyekezve a forró zöldség­krémben sterilizálódik.