Összefogásból lett új kenyér

2019.08.22. 14:00

Hatvan éve őrölt utoljára búzát karosi kenyérhez a merenyei malom

Zalakaros ünnepi kenyereit a zalamerenyei volt pálos malomban sütötték meg – a malomban őrölt lisztből utoljára 60 évvel ezelőtt készült kenyér a helyi közösség számára.

Horváth-Balogh Attila

Demény Zsolt, Novák Ferenc és Szabadics Attila az új kenyérrel

Forrás: Zalai Hírlap

Fotó: Gergely Szilárd

Az ötlet Novák Ferenc zalakarosi polgármester, helytörténész fejéből pattant ki, annak okán, hogy a szőlő mellett a búza is óriási jelentőséggel bírt mindig a zalakarosi térség életében; s a karosiak a merenyei patakra települt 4 malomba hordták terményüket meg­őrölni. A malmokból mára csak egyetlen maradt meg épségben, amelyet a zalakarosi Szabadics Attila üzletember és neje, Szabadicsné Madaras Katalin vásárolt meg, majd újíttatott fel. Méghozzá úgy, hogy rajta keresztül a fiatalabb generációk is megismerhetik a hajdani malmok működését és a folyamatot, amely a gabona beszállításával indult, a végén pedig finom, ropogós héjú kenyér kerülhetett eleink asztalára – s kerül a miénkre is, hiszen az elv azóta sem változott.

Demény Zsolt, Novák Ferenc és Szabadics Attila az új kenyérrel
Fotó: Gergely Szilárd / Zalai Hírlap

– Nagyon örülök annak, hogy Attiláék nem egy díszletet, hanem működő malmot csináltak, illetve hogy a malom nyitott, szabadon látogatható, és számos program helyszíne, azaz egyfajta kulturális szereppel is bír – bocsátotta előre Novák Ferenc. – Megtehetnék, hogy magas, átláthatatlan falakat emelnek a malom köré, ámde mégsem ez történik, hanem inkább közkinccsé teszik ezt a páratlan értéket. Erre építve úgy gondoltam – kicsit a térségi együttműködés jegyében is –, hogy ki kellene használni a lehetőséget, azaz helyi búzát őrölni benne, abból pedig helyi kenyeret sütni… Megkerestem Borsos Gellért vállalkozót, hogy legyen szíves, adjon néhány kilogramm karosi földön termett búzát ehhez. Édesapja, Emil nem sokkal később felhívott, és azt kérdezte: Novák úr, hova szállíthatom a 10-15 mázsa búzát? Azt gondolom, Szabadics Attiláék és a Borsos család hozzáállása példaértékű ebben a történetben, mint ahogy a többieké is, akik nélkül szintén nem jöhetett volna létre ez a dolog: Mikola Veronikáé, aki dagasztotta és kelesztette a tésztát, Halász Sándoré, aki tepsiket adott a sütéshez és Demény Zsolté, aki megsütötte a három darab, egyenként átlagosan 3 kilogrammos kenyeret.

Szabadics Attila úgy vélekedik: habár bemutató őrléseket már a malom újranyitása óta tartottak iskolásoknak és más csoportoknak, a mostani és az azt követő kenyérsütés szimbolikus jelentőségű, szerinte a malom feltámasztása ezzel vált teljessé. A kenyerek sütése pedig igazi szakmai kihívást jelentett Demény Zsoltnak, aki párjával, Szilviával a zalamerenyei kilátónál egy vendéglátóhelyet működtet, ahol kemencés sültekkel várják a vendégeket. Ugyanis csülköt és kenyeret sütni nem teljesen ugyanaz.

– Naponta négyszer sütünk húsokat, és a negyedik sütés után már brutális hőség uralkodik a kemence belsejében, amelyet vissza kell hűtenünk – magyarázta. – Ám a szellőztetés után gyorsan felment a hőmérő higanyszála 250-260 fokra, ami már túl magas. Arra jutottam, hogy 200 Celsius-fokra kell lehűteni a kemencét, hogy az a kenyérsütéshez optimális 230 fokra dolgozza vissza magát. Minderre ráment egy éjszakám, de visszatekintve úgy érzem: megérte.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában