Sikeres volt a XVI. Sasszinkron akció Kerkaszentkirályon

Mindezt Lelkes András táj­egységvezető természetvédelmi őr, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa mondta lapunknak, aki maga is részt vett a január 11. és 13. között zajlott felmérésben, amely során egy tavalyi kezdeményezés folytatásaként a magyarországi megfigyelőkhöz szlovák, cseh, osztrák, szerb és román madarászok is csatlakoztak. Így a Kárpát-medence szinte valamennyi jelentős sastelelőhelyét felmérték a szakértők, azaz a lehetőségekhez képest a legpontosabb képet kaphatták az itt tartózkodó sasfajokról és ezek egyedszámáról.

– A Sasszinkron akció eredményességét, a megszámlált és a hazánkban ténylegesen telelő ragadozó madarak számának egymáshoz való viszonyát több tényező is befolyásolhatja – mondta Lelkes András. – Ezek közé tartozik az akcióban részt vevők száma, a felmért területek nagysága, de akár az időjárás is, hiszen keményebb fagyok idején a sasok a vizes élőhelyek környékén gyülekeznek, így könnyebb észlelni őket.

A természetvédelmi szakember hozzátette: a résztvevők számát és a felmért területek arányát tekintve jól teljesítettek, ugyanakkor a Sasszinkronnak kijelölt hétvégén a vártnál enyhébb volt az időjárás. Ennek ellenére a Magyarországon telelő sasok számát tekintve az akció életbelépése óta a második legjobb eredményt mérték. A leadott adatok szerint Magyarország területén adott hétvégén minimum 1128, maximum 1165 sast sikerült megfigyelni, ennél többet csak 2016-ban. Ez a szám nem számottevően több az egy évvel korábbinál, de azért szignifikánsként értelmezhető. Az adott évre szóló adatokban jelentkező eltérés a párhuzamosságokból adódhat, a felmérés módszertana miatt ugyanis előfordulhat, hogy egyes példányokat azok mozgása miatt több megfigyelő is feljegyezhet.

Ami az egyes fajokat illeti, rétisasból minimum 725, maximum 748, parlagi sasból minimum 397, maximum 411 egyedet jegyeztek fel, s volt még három szirti és három fekete sas is. Zalában 52 rétisast láttak a megfigyelők, többségüket a Kis-Balaton területén, s emellett az országban észlelt, amúgy nem Magyarországon költő három fekete sas közül kettő ugyancsak a Kis-Balatonnál tartózkodott. Az 54 sassal Zala a megyék rangsorában az 5. helyen végzett. A listavezető 75 egyeddel Hajdú-Bihar megye lett, mindössze egyetlen példánnyal megelőzve Bács-Kiskunt. A Kárpát-medencei adatbázisban 992 és 1060 közötti rétisas, illetve 509 és 538 közötti parlagi sas szerepel.

A megfigyelő akció a többi ragadozó madárra is kiterjedt, a sasok mellett további 13 faj mintegy 11 ezer példányát vették számba. A magyarországi ragadozómadár-populációt továbbra is az egerészölyvek képviselik legnagyobb arányban, számuk 7800 és 8100 példány között alakult. Gatyásölyvből 260-at, pusztai ölyvből kettőt észleltek. Vörös vércse 1260, a hazánkban csak átvonuló kékes réti héja 945, karvaly 274, barna réti héja 63 volt az ország területén. A népnyelvben galambászhéjaként emlegetett, valójában héjának nevezett ragadozó madárból húsz, vörös kányából 23, barna kányából egy példány került a megfigyelők szeme elé. A sólymokból a rigónyi nagyságú kis sólyom volt a leggyakoribb, számuk 160, míg vándorsólyomból 67, kerecsensólyomból 52 példány akadt. Zalában ugyancsak az egerészölyv volt a leggyakoribb, számuk megközelítette a százat. Barna réti héja mintegy harminc, vörös vércse tíz s kékes réti héja is közel tíz tartózkodott a felmérés időpontjában megyénk területén.

A XVI. Sasszinkron akcióban az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság 13 munkatársa szintén részt vett. Ők tíz ragadozómadár-faj összesen 391 példányát észlelték, amiből mindössze egyetlen réti- és szintén egy parlagi sas akadt. A sasokat tekintve Vas ezzel a megyék rangsorában az utolsó helyen végzett. A leg­gyakoribb ragadozó madárnak amúgy ott is az egerészölyv bizonyult 324 példánnyal. Vörös vércséből 28-at, kékes réti héjából húszat láttak, de egyebek mellett három gatyás ölyv, két vándorsólyom, illetve egy-egy barna kánya és kis sólyom is felbukkant az Őrségi Nemzeti Park területén.