Az elmúlt évezredekben is okoztak gondot az időjárási kataklizmák

Probléma a Földdel

A klímaváltozással összefüggésben árvizek és aszályok, természeti katasztrófák sújtják Földünket – bocsátotta előre Tugya Beáta.

– A konferencián napjaink katasztrófáiról is szó volt, amelyek méretei, adatai a modern eszközökkel ma már könnyen mérhetőek. A régészeti korokban és még azt megelőzően is többször változott az éghajlat: a víz hiánya, vagy éppen bősége egyaránt okozott nehézségeket a múltban is. Én nem a katasztrófákról beszéltem, hanem arról, hogy a folyószabályozások előtt évezredeken keresztül képes volt az ember egy nagy folyó közelében élni, pedig árvizek, áradások akkor is voltak. Erre bizonyíték a 10 régészeti korszak a középső neolitikumtól az Árpád-korig. Akkor a holtágak, foktavak, mocsarak előnyt jelentettek, egyrészt védelmet adtak 3 irányból, illetve a halászat, kagylóhalászat stb. révén a mindennapi betevőhöz is hozzájárultak. A tanácskozás lehetőséget adott a különböző tudományágak képviselőinek az eszmecserére, egymás kutatási módszereinek, eredményeinek a megismerésére. Az angol nyelvű workshopon a magyarországi kutatók mellett Olaszországból, Indiából, Oroszországból, Ukrajnából, Németországból és Belgiumból érkeztek előadók, egyetemekről, kutatóintézetekből. Az előadások során távoli tájak problémáit, illetve kutatási eredményeit is megismerhettük, például az Altáj-hegységből, az Atacama-sivatagból, Indiából, Egyiptomból.

Geoarcheológiai kutatás Rákóczifalván

A nagykanizsai szakember a konferencián doktori kutatási eredményeiről számolt be, még hozzá Rákóczifalva egyik lelőhelyén végzett geoarcheoloógiai kutatásokról, köztük geomorfológiai, szedimentológiai, pollen és archeozoológiai eredményekről. Nem természeti katasztrófákról beszélt, hanem arról, hogy a vízközeli településen, a Közép-Tisza vidéken hogyan boldogultak, éltek az egykori emberek.

- A lelőhely a Tisza egyik kanyarulatában található; az alluviumból kiemelkedő térszínen telepedtek le emberek már a középső neolitikum idején. A terület jól védhető, három irányból víz veszi körül, holtágak, foktavak, mocsaras részek övezik – magyarázta. – Hosszú évezredeken keresztül gyakran volt lakott ez a terület, Tíz régészeti kultúra és korszak emberei tartották alkalmasnak megtelepedésre ezt a vidéket. Növénytermesztés mellett, kihasználva a terület adottságait, legeltetés, gyűjtögetés, vadászat, halászat, kagylóhalászat is a mindennapok részét jelentették. Az emberek jól boldogultak itt, kihasználták a terület adottságait, illetve alkalmazkodtak hozzá. Jó példa erre a csontkorcsolya, amely a vízjárta, mocsaras, télen jéggel borított területen megkönnyítette a közlekedést. A csontok mellett tojáshéj töredékek is előkerültek, amelyek lúdtojás maradványai voltak. A környéken fészkelt a nyári lúd, amelynek tojásaihoz könnyen hozzáférhettek. A tojást nem ették meg, mivel kiköltött tojás héjtöredékei voltak ezek. Az őskori objektumból származó tojásdarabkák valószínűleg a lúd háziasítására tett első törekvések egyikét jelzik.