A gólyák erőpróbája Hévízen

A Bibó-nap kezdetén, mint mindig, ezúttal is a névadóra emlékezett az iskola közössége: tanárok és diákok megkoszorúzták a néhai jogi professzor és politikus emléktábláját, majd az elsősök felolvasták A szabadságszerető ember politikai tízparancsolatát, amelynek utolsó pontjában Bibó például ezt rögzítette: „bízik a közösség erejében, az emberek többségének tisztességében és abban, hogy ezt elegendő bátorsággal és igyekezettel érvényre is lehet juttatni…”

A délelőtt programja vetélkedővel folytatódott, az osztályok az egymás számára kitalált feladatokat forgószínpad-szerűen próbálták teljesíteni, majd minden közösség előadta saját műsorszámát, amit pedagógusok pontoztak.

– A tanórán kívül lehet a legjobban megismerni a diákokat – fogalmazott Nagy Boldizsár, a Bibó-gimnázium igazgatója. – Egy vidám nap során olyan tulajdonságaikat fedezhetjük fel, amelyek egy tanórán nem jönnek elő.

A délután a gólyaavatás jegyében telt. A végzősök hosszú feladatsort találtak ki az elsősöknek, akik becsülettel helytálltak. Volt, hogy záporozó vízbombák között kellett futniuk, vagy éppen az intézmény életére vonatkozó kérdésekre helyesen válaszolniuk. Aki az utóbbi megmérettetésben rontott, annak bizony jó adag tejszínhab landolt az arcán.

A majd’ kétórás mulatságot össztánc zárta, amelyben az iskola közössége együtt másolta a kivetítőn futó klip koreográfiáját, s akadt olyan tanár is, aki beszállt a látványos produkcióba.

A lényeg azonban ezután következett, az elsősök letették a gólyaesküt, majd a végzősök feltűzték ruhájukra a Bibó-kitűzőt.

– Lelki többlete van ennek a ceremóniának – hangsúlyozta Nagy Boldizsár. – Amellett, hogy a gólyákat, szimbolikusan is befogadja a közösség, minden elsősnek van egy végzős patrónusa, aki figyel rá a nap során, s akitől a tisztelet jeleként megkapja a kitűzőt. Ezek a kapcsolatok pedig gyakran elmélyülnek, s akár a ballagásig, vagy azon túl is tartanak.