Hozz egy rokkát és fonjunk! – Országos tábor Gébárton

A fonótáborba Zala, Vas, Nógrád és Bács-Kiskun megyéből érkeztek résztvevők, akik szeretnék megtanulni a gyapjú feldolgozását, festését, a saját készítésű fonalak készítését és a rokka használatát. Tizennégyen dolgoznak a Gébárti Kézművesek Háza udvarán, ahol Horváth Éva, Füzes Zsuzsanna és Rózsa Péter vezeti a képzéseket. Utóbbi a rokkajavításban is jeleskedik, keze között új életre kelnek a régi szerkezetek.

- A tábor lényege, hogy az itt megszerzett tudást a résztvevők a környezetükben, közösségeikben továbbadják, s emellett egyénileg is fejlődjenek, saját stílust alakíthassanak ki, kibontakoztatva kézműves pályájukat – osztja meg velünk céljaikat a szervező egyesület képviseletében Devecz Zsuzsanna. – A visszatérők mellett idén több kezdő is jelentkezett, így az alapoktól indult az oktatás. A nyers gyapjú mosása, tépése, kártolása nagyon lényeges mozzanat, hiszen annál szebb lesz a fonal, minél kidolgozottabb az alapanyag.

Mint megtudjuk, többen érkeztek Nagykanizsáról, hiszen az egyesület ott is működtet szövőszakkört. A legfiatalabb résztvevő szintén onnan érkezett, Nagy Veronika mindössze 7 esztendős, de igencsak tehetségesnek mutatkozik a kézművességben. Akárcsak 12 éves nővére, Zsófi. Mindketten komolyan veszik a tanulást, amit több gombolyag fonal bizonyít, s Zsófi már a rokkát is ügyesen kezeli. Édesanyjuk, Megyeri Krisztina régebb óta foglalkozik gyapjúszövéssel, de még őt is meglepte a lányok lelkesedése.

- Eredetileg csak két napra terveztünk jönni, de már látom, egész hétre maradunk... – jegyzi meg örömmel.

A kezdetektől fogva erősíti az oktatói gárdát a Veszprém megyei Zalaszegváron élő, de a Fehérvári Kézművesek Egyesületéhez tartozó Füzes Zsuzsanna. Neki köszönhetően újfajta rokkákkal ismerkedhetnek a résztvevők.

- Eredetileg szakács vagyok, de annak pocsék, így aztán többféle kreatív elfoglaltság kipróbálásával kerestem a helyem a világban. Nyolc éve vittem haza az első rokkámat, mert arról ábrándoztam, hogy saját készítésű textilből fogok varrni, akkoriban avval foglalkoztam. De nem találtam szakirodalmat a használatához, magamnak kellett mindent kitapasztalni – halljuk a kezdetekről. – Mivel amúgy is blogot vezettem a kreatív munkáimról, elkezdtem közzétenni a rokkával való kísérletezésem eredményeit, hogy segítsek azoknak, akik e témában keresgélnek. Egyre jobban haladtam, s az internetnek köszönhetően az is kiviláglott, hogy az angolszász világban és a skandináv országokban a mai napig virul a fonás hagyománya, ami magával hozta az eszközök jelentős fejlődését. Elkezdtem vágyni a modern rokkára, s behoztam az első ilyet Magyarországra. Eközben a blogom is kiteljesedett, olyannyira, hogy a Cser kiadó könyvet jelentetett meg belőle Fonás rokkán és kéziorsón címmel.

S hogy mennyiben mások az új rokkák? Mint elmondja, a hagyományos magyar rokka két ékszíjjal működik, ami feltételezi a kéz és a láb tempójának pontos összehangolását, vagyis azt, hogy az emberi mozgás ritmusa alkalmazkodjon a szerkezet technikai adottságaihoz. Az angolszász rokkákon azonban a különböző fékrendszereknek köszönhetően a kézmozgáshoz igazodik az eszközt, és nem fordítva. Még az is szabályozható, hogy milyen típusú fonalat szeretnénk készíteni. A táborba láttunk több modern vonalvezetésű, könnyebben kezelhető rokkát is, de azért meg kell hagyni, hogy szépség dolgában a kustánszegi Hercig Marianna pár napja beszerzett 104 éves hagyományos rokkája magasan vitte a prímet.

A Hollókőhöz közeli nógrádi település, Varsány szintén profitálhat a gébárti táborból. Eljött ugyanis a polgármester, Kanyó Judit, valamint a gyógynövény-kert vezetője, Rigóné Tóth Tímea is.

- Szeretnénk újra feléleszteni a településen a fonás hagyományát, hiszen nagyszüleink, szüleink még járatosak voltak ebben, de mára feledésbe merült – mondják. – Az önkormányzatnál a közfoglalkoztatást eddig is nagyon sokféle kézműves tevékenységgel színesítettük, igyekszünk értelmes, értékteremtő elfoglaltságot adni az emberek kezébe. A környékünkön tartanak birkákat, biztosítva lenne tehát alapanyag, s akadnak régi rokkáink is, de már nincs a településen senki, aki megtanítaná a használatukat. Így aztán eljöttünk ide, hogy legyen...