Emlékezés a hortobágyi kényszermunkatáborokba elhurcoltakra Kanizsán

Az eseményen elhangzott: a magyar történelem egyik szomorú korszakában, 1950 és 1953 között mintegy tízezer ártatlan embert családostól hurcoltak a hortobágyi, szigorú rendőri őrizet alatt tartott táborokba. A kommunista rémuralom háborús hisztériát keltett, aminek áldozataivá főként a déli és a nyugati határsávban lakók, valamint nagyobb városok polgárai váltak. Történt mindez békeidőben, bírói ítélet nélkül, hiszen az ország megfélemlítése volt a cél.

– Olyan emberekre emlékezünk most, akik a munka teremtő erejében bízva építették őseinktől örökölt kultúránkat, vagyis a közös otthonunkat – fogalmazott emlékező beszédében Dénes Sándor polgármester. – Ez utóbbit idegenszívű, értékeket nem ismerő kommunista komornyikok kívántak eltörölni a világból, pusztán azért, mert létezett. Szembefordulva a kommunista bűnnel, fennhangon kimondjuk, hogy ez nem történhet meg soha többé. Mert nem feledhetjük, hogy családok ezreit vitték éveken át 12 munkatáborba, köztük sokakat Nagykanizsáról.

Hozzátette: a felejtés mélységéből is fel lehet emelkedni, és újra élővé lehet tenni mindazt, amit eltüntetni kívántak. Ez a nap így az emlékezés hatalma folytán válik szentté, amely tiszteletet és szeretetet kíván meg, visszhangozva mindannyiunk szívéből, hogy vagyunk, akik vagyunk: mindörökké magyarok.