Pál Feri: a boldogság feltétel nélkül való

- Vajon miért nem érezzük jól magunkat a bőrünkben akkor sem, ha boldogok vagyunk? Azért, mert haladunk, de nem jó irányba. Nem tudjuk, miért van ez, de három téveszmével foglalható össze az oka. Nem mindegy, hogy a boldogságot fizikai, érzelmi állapotnak tekintem és azt mondom: boldognak akarom érezni magam, mert ez a boldogság, vagy boldog ember akarok lenni. Nem mindegy, melyikre törekszem, és nem is ugyanúgy fogom leélni az életem, ha egyik vagy másik mellett döntök. Hiszen az élsportolók sem állnak meg a cél előtt, bármennyire szenvednek is, mert tudják, hogy jó irányba haladnak. A boldogság nem elsősorban fizikai, érzelmi állapot, hanem egy folyamat. Nem cél, hanem irány. A folyamatban azt élem meg, hogy az életem jó irányba halad. Ha így van, akkor lesznek ugyan az életben hullámzások, jó és rossz dolgok, de ezt kibírom, mert jó irányba haladok. Ha boldog emberként szeretnék élni, akkor abba sok szomorúság és fájdalom, harag is belefér – válaszolt a kérdésre Pál Feri.

Mint fogalmazott, a mi kultúránkban a szenvedélybeteg testesíti meg azt, hogy a boldogság egy fizikai, érzelmi állapot. Azt mondja, szörnyű az élete, mert nem jó a munkája, borzalmas a főnöke, nyegle a gyereke, nem szereti a felesége, így nem csoda, ha szenvedélybeteg. Abban a dilemmában él, hogy kevésbé akarja magát pocsékul érezni, vagy jobb helyzetbe akarja magát hozni. Mindig az előbbi mellett dönt, iszik, hogy tompítson. Ahhoz pedig egyre több alkohol vagy világháló kell és egyre rosszabb helyzetbe kerül hosszú távon. A szenvedélybeteg tehát megtestesíti korunk tévedését. Azt, hogy a boldogság azt jelenti, hogy minden pillanatban boldognak kéne érezni magam. Ugyancsak rosszul tesszük, ha részletes boldogságtervekkel élünk. Minél kifinomultabb boldogságterveket dédelget valaki, annál pocsékabbul lesz, mert az élet nem bírja a tempót. Carl Rogers pszichológus úgy fogalmazta ezt meg: a boldogság egyedi és speciális.

- Megtehetjük, hogy egész évben gyűjtünk a tengerparti nyaralásra, ahol a képzeletünkben minden tökéletes. Aztán kiköpjük a sós vizet, a kavicsos parton sóvárgunk a balatoni pázsit után, megcsíp a medúza, az esti zuhanyzásnál alig csordogál a víz és kiakadunk, hogy ezért melóztunk egy évig – mondta a szónok és tréfásan hozzátette: „remélem, most a következő nyárra spóroltam nektek jó negyven-ötvenezret”. – Mert persze, hogy jó dolog elmenni a tengerpartra, de ha azt összekötjük egy kilencvenpontos részletes boldogságtervvel, akkor elintézzük, hogy tuti biztos ne legyünk jól. Mert a boldogságban nincs semmi exkluzív, semmi rendkívüli. A boldogság nagyon egyszerű és egyetemesen emberi. Arra érdemes törekedni, hogy boldog ember legyek és nem arra, hogy mindig boldognak érezzem magam – szögezte le Pál Feri.

Hozzátette: egészen másképp fogunk élni, ha nem akarunk boldogtalanok lenni, mint ha boldogok szeretnénk lenni. Nem ugyanaz az irány.

- Az egészség nem egyenlő a betegség hiányával. Ha arra törekszem, hogy ne legyek beteg, még nem vagyok egészséges. De mitől lehetünk elégedettek? Akik azt mondják, hogy boldogok, többször érzik jól magukat. Hogyan lehetséges ez? Oloffson Placid szerzetestanár tíz éven át volt a Gulágon. A túlélésben akart segíteni a társainak, ezért azt mondta, hogy a szenvedést nem érdemes dramatizálni, inkább keressük meg az örömeinket. Örömolimpiát rendeztek a Gulágon! A lehető legtöbb napi örömet próbálták összegyűjteni. Placid azt mondta, ne feküdj a kályha mellé, mert aztán még jobban fogsz fázni. Ez az érzelmi intelligencia, ami azt jelenti: nem hagyom magam teljesen kiszolgáltatni a jövő-menő érzéseimnek. Pozitív érzéseket őrzök és erősítek fel magamban, élek meg, adok át. Mások pozitív érzéseire hangolódom és együtt örülök másokkal.

Az elégedett személyek nem azért élnek át többször pozitív élményeket, mert szerencsések, hanem mert kézben tartják az érzelmi életüket minden kiszolgáltatottsággal együtt. Az érzelmi intelligencia lényege: mit tesznek veled az érzelmeid, tudod-e, hogy mit akarsz tenni az érzelmeiddel. Azok vannak jól, akikben elmélyült az érzelmi intelligencia. Azért tudnak megélni és átadni pozitív érzelmeket, akár a Gulágon is, mondta Pál Feri. Újabb példaképként a karok és lábak nélkül született Nick Vujicic esetét hozta fel. Ő fiatalon nem tudta megmondani, mi az élete célja, nem tudta az irányt. Ma bárki láthatja, hogy megtalálta mindezt. Karok, lábak nélkül tanít minket élni. Gyerekkorában pedig még azért imádkozott, hogy reggelre nőjenek ki a karjai, lábai. Amikor eldöntötte, hogy megkeresi élete célját, azt mondta, megtehetné, hogy egy életen át haragudjon Istenre azért, amit nem adott. Mégis inkább hálás lesz neki azért, amit adott. Rájött, hogy ő dönthet. Azt nem dönthette el, hogy legyenek karjai, lábai, de azt igen, hogy a haragot növelje magában vagy a hálát. Ez az érzelmi intelligencia.

- Az emberi élet értelme feltétel nélküli. Idős korban is van értelme és akkor is, ha rossz dolgok történnek velem, ha beteg vagyok. Ha nincs felesége, férje valakinek, ha nem tud kisbabát szülni, akkor is van értelme. Viktor Emmanuel Frankl bécsi orvos ma terápiás irányzatával segít azoknak, akiknek rosszullétük forrása, hogy nem látják, mi az életük értelme. Hogy ki az, mi az, ami miatt felkelsz reggel. Mert van egy pont, amikor magunkért már nem csináljuk. Amikor anyukám azt mondja, sajnálja az időt a főzésre, de ha én megyek, nekem főz. Egy terapeuta mondta: a különbség a kisfiú és a férfi között az, hogy a férfi meg tudja mondani, kiért, miért él. A kisfiú azt várja, hogy éljenek érte mások – hangsúlyozta Pál Feri.