Mit kell tudni a dióburok-fúrólégyről? Szabó Béla válaszol

Tíz évvel ezelőtt jelent meg hazánkban a dióburok-fúrólégy, elterjedésének különösen kedvezett, hogy diófa sokfelé található, egyedül vagy szórványban, kiskertben, ültetvényben, erdőben, magyarázta érdeklődésünkre Szabó Béla, a Zala Megyei Kormányhivatal növény- és talajvédelmi osztályának vezetője. Ma már ott tartunk, hogy a házi kertekben, szórványokban az elmúlt években a diótermés jelentős része elpusztult a rovar kártétele miatt, tette hozzá.

A nyugati dióburok-fúrólégy az USA és Mexikó területéről származik, a ‘80-as évek elején jelent meg először Európában. Hazánkban 2011-ben Kőszeg körzetében azonosították, Zalában pedig 2015-ben került először csapdába. A légy a talajban báb alakban telel át és július első felében kezdődik a rajzása, amit csapdázással is figyelemmel kísérhetnek a gazdák. Párzás után a légy a zöld dió burkára, illetve a héj alá rakja tojásait, és a kikelő lárvák a környezetüket, a héjat felélik. Bár nem mennek a csonthéjon belülre, a rágásuk miatt először barna foltok jelennek meg a burkon, majd rothadás indul, a termésburok elfeketedik, és a héjat is lemoshatatlanul megfesti. A fertőzött dió nem fejlődik rendesen, burka ráncosodik és lehullik. Tünetei a baktériumos betegséghez nagyon hasonlítanak, de a nyüvek jelenléte egyértelműen utal a kártevőre és a legyek jelenlétét csapdákkal is nyomon lehet követni.

A nőstények több száz petét raknak le, egy dióban akár több tucat nyű is előfordulhat. A légy rajzása általában júliusban kezdődik, és eltart egészen októberig, tehát a védekezéseket is erre az időszakra kell koncentrálni.

Szabó Béla arról is beszámolt, hogy a kollégái által végzett csapdázások eredményei alapján július végére, augusztus elejére tehető a dióburok-fúrólégy tömeges megjelenése. Ezért a július közepére időzíthető első permetezés után a további védekezéseket a július vége-augusztus közepe közötti időszakra célszerű igazítani hosszabb-rövidebb idejű rovarölő szerek bevetésével. A küzdelemben nagy könnyebbség, hogy kapható már olyan csalogató anyag, ami növeli a védekezés hatékonyságát. Ezt alkalmazva a légy “odahívható”, ahová a rovarölő szerrel együtt kiszórják, ami a diófák méretét ismerve komoly segítséget jelent. Ezzel a módszerrel csökkenthető a felhasználandó vegyszer mennyisége is. Túlzás nélkül mondható, ez az elmúlt évek legjobb híre a diótermelők számára.

A szakirodalom erősen javasolja a védekezés részévé tenni a bebábozódás megakadályozását is, tehát, hogy a fertőzött, lehullott dióból ne tudjanak a földbe jutni, beásni magukat a kifejlett nyüvek. Erre alkalmas lehet ponyva vagy agroszövet leterítése a fa alá, az összegyűjtött beteg termést pedig meg kell semmisíteni. Ha mindez sikerül akkor sokkal kevesebb lehet a következő évben az imágó, ami szaporodni képes, és már csak abban kell reménykedni, hogy a környékbeli diófa-tulajdonosok is hasonló gondossággal járnak el.