Kieső bevételek, változatlan kiadások a zalai vadásztársaságoknál

Könnyen lehet ugyanis, hogy a koronavírus terjedésének megállítása, lassítása érdekében ez idáig hozott intézkedések miatt több vadászatra jogosult közösség is lehúzhatja a rolót. Hiszen miközben a lezárt határok miatt a külföldi vendégvadászok elmaradhatnak, a vadkárokat változatlanul ki kell fizetniük a társaságoknak – belátható, hogy a költségvetési egyensúly felborulása komoly likviditási gondokat okozhat, illetve okoz már most is.

– A vadásztársaságok – és akkor most fókuszáljunk a zalaiakra – éves kiadásainak 30-40 százalékát is kiteszi a vadkár, bizonyos helyeken még többet – bocsátotta előre dr. Nádor László, a vadászkamara megyei szervezetének elnöke. – Ez évről évre enyhén növekvő tendenciát mutat, ám nem annyira a káresetek száma nő, inkább a károk értéke, hiszen ahogy emelkedik a mezőgazdasági termények ára, úgy nő a kárösszeg is. Az új vadászati törvény szerint a társaságok kötelesek az előző évben vadkárra kifizetett összegnek megfelelő pénzmennyiséget egy elkülönített letéti számlán biztosítani a tárgyévben, ami már önmagában is nagy teher. Idén a határok tavaszi, illetve mostani zárása nagy nehézséget okoz a vadásztársaságok gazdálkodásában, mivel a hazai vadászatra jogosultak túlnyomó többsége az éves bevétel 60-70 százalékát most, a gímbikaszezonban realizálja. A jelenlegi helyzetben azonban a külföldről érkező fizetőképes vadászok elmaradnak, hiszen nem tudnak bejönni az országba. Ha a kamarának sikerül valamiféle könnyítést vagy kompenzációt elérnie a kormánynál, az akkor is az egész éves kiesésnek csak kis hányadát tudja pótolni, világos tehát, hogy valamennyi vadásztársaságnak drasztikus bevételcsökkenéssel kell szembenéznie. Ugyanakkor a költségek, kiadások csak jó esetben maradnak a tavalyi szinten, de úgy vélem, inkább nőni fognak. Nem nehéz belátni, ez sok társaságnál nagy likviditási gondot okoz majd, és sajnos lesznek olyanok, amelyek kénytelenek lehúzni a rolót.

Dr. Nádor László azt mondta: több lehetőség áll a vadásztársaságok előtt. Az egyik, hogy a belföldi vadászvendégek számát növelik, ők azonban nem annyira tőkeerősek, mint a németek vagy az osztrákok, ezért legtöbbször árengedményt akarnak. (Megjegyezte: már meg is jelentek a piacon az erre spekuláló nepperek.) Ezt azonban nem tartja szerencsésnek, attól pedig óva inti a társaságokat, hogy a 9-10 kilósnál nagyobb, gyönyörű trófeával rendelkező bikákat mélyen ár alatt lövessék meg, mert az hosszú távon nem szolgálja a messze földön híres zalai gímbikaállomány jövőjét. A másik alternatíva, hogy növelik a tagi hozzájárulást, azaz a vadásztársaság tagjainak kell többet fizetniük a közös kasszába, mint eddig – nyilvánvaló módon erre nemigen van hajlandóság, mert ezek az összegek már most is magasak. A harmadik út a megtakarításaik felélése, vagy ha ilyen nincs, a hitelfelvétel.

– Sajnos az már látszik, hogy nemcsak az idei, de a következő évünk sem lesz könnyű, hiszen utóbbit éppen most alapozzuk, alapoznánk meg, tehát valójában két nehéz évet kell leküzdenünk – fogalmazott a vadászkamara zalai első embere. – A legnagyobb baj, hogy nemigen látjuk a folyamat végét. A helyzet nemcsak minket, vadászokat sújt, hanem a mezőgazdászokat is, hiszen a nincsből nem tudunk fizetni. Mit jelent ez? Azt, hogy jogszerűen hiába jár a vadkárból fakadó kártérítés, könnyen lehet, hogy azt több vadásztársaság nem tudja most kifizetni, hanem esetleg csak jövő év végén vagy azt követően. Ez megállapodás kérdése. Ahol ez nem realizálható, ott jön a pereskedés, mondjuk hogy háromnegyed év múlva a bíróság megállapítja a kárigény jogszerűségét és mértékét, amelyet a vadásztársaság akkor kifizet (tehát ugyanott vagyunk időben) – vagy nem, mert addigra már nem létezik.

A dr. Nádor László által elmondottak nagyon is valós gondok, ezt erősítette meg a csapi székhelyű Csirkevölgy Vadásztársaság vadászmestere, Varga András és hivatásos vadásza, Fülöp István.

– Normál esetben a vadkár mértéke nálunk az éves költségvetés 30-40 százaléka – hallottuk Varga Andrástól. – Ez egy középérték, ha adott évben a vadak körében népszerűbb a kukorica, akkor ez sokkal több is lehet, hiszen az egy drágább takarmányfajta. De a vadkár csak a költségvetésünk egy szegmense, a külvilág általában ezt hallja, pedig van ezenkívül más is: a vadföldek művelése is pénzbe kerül, a hivatásos vadásznak szintén van bére, adott esetben a vadászház fenntartása újabb költségvonzatot jelent, és még sorolhatnám. Mi mostanra körülbelül a tervezett bevételeink 30 százalékát tudtuk hozni… Nos, hát a mostani helyzetet tekintve – ahogy mondani szokták –, innen szép nyerni. Mi tizennégy-tizenöt vendégvadászt vártunk Nyugat-Európából, mások még többet.

A vadászmester azt is elmondta: hiába voltak külföldről előre lekötött vadászataik a gímszarvasszezonra, ezek most mentek a levesbe. Arra pedig nincs idő, hogy a helyükre magyar vendégvadászokat szervezzenek, mert az ő területükön csupán két hétig tart a bőgés – és most, e cikk megjelenésekor már a második hetet írjuk…

– Sajnos reális az esély, hogy vadásztársaságok buknak be – és ez nem olyan, hogy holnap újrakezdem. A szervezet megszűnik, de addig is, amíg új vadászatra jogosult kerül a kérdéses területre, valakinek fizetnie kell a vadkárt és egyéb járulékos költségeket – közölte Varga András.

Cikkünk elkészülte után jelent meg a Magyar Vadászkamara honlapján egy hír, miszerint az utazási korlátozásokról szóló kormányrendelet kiegészült azzal, hogy „ha a Magyarországra történő beutazás üzleti vagy gazdasági célú tevékenység, melynek tényét a nem magyar állampolgár Magyarország területére történő belépéskor igazolja, Magyarország területére korlátozás nélkül beléphet”. A vadászkamara álláspontja szerint a módosítás feljogosítja a külföldi bérvadászokat arra, hogy a bérvadászati szerződés bemutatásával korlátozás nélkül beléphessenek az országba, hiszen a bérvadászat gazdasági célú tevékenység.

A szakemberek szerint az már más kérdés, hogy a hatóságok is így értelmezik-e a módosítást – úgy tudjuk, a napokban volt arra példa, hogy átengedték a határon a vendégvadászokat, és arra is, hogy nem. Ez bizonytalanságot szült a külföldről érkező vadászok körében, ráadásul egy részük minden bizonnyal már úgy döntött, másutt költi el a pénzét.