A zalai borbarátok nincsenek négy fal közé zárva

– Pedig nagyon jól indult az év – jegyezte meg Fábián István, a közösség vezetője, hozzátéve: rekordlétszámmal, 62 jelentkezővel vágtak neki a 2020-as esztendőnek. – Programjainkat a javaslatok sokaságában dúskálva, 3 civil szervezettel összehangolva állítottuk össze. Januárban közösségi házunk udvarát és konyháját hagyományos disznóvágással szenteltük fel – a sertés körüli tennivalókat a borbarátok végezték, a főzésbe besegítettek a Gazd’asszony klub tagjai. Ebéddel és vacsorával több mint 100 embert ültettünk asztalhoz – a napot a négy civil csoport remek hangulatban zárta. A hagyomány új formájában is megállapodtunk, jövőre a Szélrózsa Tánckör és az Igazgyöngy Hagyományőrző Egyesület tagjai hívnak meg bennünket ebédre és vacsorára. Remekelt csapatunk a városrészi farsangon is, retró tévéműsorunkat „színészeink”, Takács József, Nagy Katalin, Antos Gyula és Antos Szonja jóvoltából még ma is emlegetik. Elkezdtük a házi borversenyeinket, a 4 csoportból kettőt sikerült megrendezni – 40 mintát értékelve megállapítottuk, hogy jobbak a boraink, mint előző évben. A karantén előtt szinte az utolsó pillanatban 130 meghívott barátunk körében sikerült megrendeznünk a Gazd’asszony klubbal közös 10 éves jubileumi rendezvényünket. Címszavakban: remek dekoráció, remek vendéglátás, remek hangulat – amihez saját borainkkal járultunk hozzá.

– Találkoztak azóta?

– A kapcsolatot interneten tartjuk, e-mailen küldök értesítést a tudnivalókról, így mondom le fájó szívvel a rendezvényeinket is. Szerettünk volna elmenni a Besenyő-Öreghegyi Bortúrára, és vendégül látni ottani barátainkat az erzsébethegyi Öreghegyen. Sajnos elmaradt a 2011-től mindig megtartott és egyre népszerűbb Andráshidai Borversenyünk is. Minden évben 80-90 mintát értékelt a neves szakértőkből – dr. Kántor Mónika, Varga Eszter, Palkó Zsolt, Sabján Károly – álló zsűri, amelyhez idén a Georgikon egyetem kertészeti tanszékéről Kovács Barnabás is csatlakozott volna. Megjegyzem, a 10 év alatt nem maradt el rendezvényünk, s én egyetlen kivétellel valamennyin jelen voltam. Rendkívüli eseményben persze volt részünk: a közösségi házunk ünnepélyes átadása napján (2019. augusztus 24.) csőtörés miatt elázott a borbarátok és a gazd’asszonyok mindkét helyisége, a tönkrement parketta miatt nem tudtuk folytatni az udvaron rendezett ünnepséget. Kiszáradás után, kis szépséghibával használatba vettük a klubszobáinkat, ám a parketta cseréje máig sem történt meg, most meg már ki merne ilyet kérni az önkormányzattól...

– Azért a borbarátok, mint szőlősgazdák a karantén idején sincsenek négy fal közé zárva…

– Hála istennek! Mindenki teszi a dolgát a hegyen, a saját szőlőjében, kis gyümölcsösében. Akad tennivaló bőven, a legtöbb fajtánál már a napokban permetezni kell atkák és peronoszpóra ellen. Az összejárás nem jellemző mostanság, de a szomszédokkal át-átkiabálunk egymáshoz. Mert jó dolog az internetes kapcsolat, de hiányzik a kézfogásos, szembenézős üdvözlés, hölgyekkel az arcok összeérintése – náluk ezek az első jelei annak, hogy barátok vagyunk.

– Miben reménykednek, mikorra térhet vissza a normális közösségi élet?

– Sajnáljuk, hogy elmarad a május végi horvátországi – csáktornyai és felső-muraközi – kirándulásunk, aminek borászati vonatkozásban is sok érdekessége lett volna. Sajnálnám, ha elmaradna a Válicka-parti kitekintésünk Söjtörre és az első találkozónk a pusztaszentlászlói borbarátokkal. Az utóbbi a Göcsej-dombvidék északi, keleti vonulatán az új kapcsolatok kiépítését szolgálná – a déli fertályt csörnyeföldi, letenyei, tótszentmártoni, dobronaki barátainknak köszönhetően részben már meghódítottuk. Ha júliusban „felszabadulnánk”, már a harmadik találkozónál tartanánk Zalalövőn. Júniusban valószínűleg még le kell mondanunk a pálinkaversenyünkről és a Szent Iván-éji vigasságok keretében a főzőverseny városrészi megrendezéséről. Az elmaradt programok a jövő évi terveinkben elsőbbséget élveznek. Májusban feldolgozom, hogy a 10 év során merre jártunk közös kirándulásainkon és elküldöm a borbarátaimnak. Emlékezzenek! Ne kopjon ki gondolataikból, hogy tartoznak egy közösséghez.

– A jubileumi ünnepség résztvevői régi szőlész-borász eszközökből valóságos kis múzeumot csodálhattak meg. Megtekinthető ez valahol?

– Egyelőre csak alkalmanként. A kiállítási tárgyakat mi, borbarátok magunk adtuk össze és legnagyobb műkincsgyűjtőnk raktározza. Szeretnénk majd állandó kiállításon bemutatni, de pénzhiány miatt ez csak a távoli terveinkben szerepelhet, persze nem mondunk le róla.