Ne használj műanyagot júliusban! – Évről évre folyamatosan nő a hulladék mennyisége

A kezdeményezést a lassan lebomló műanyagok pusztító környezetkárosítása ellen tiltakozó civilek hívták életre. Habár joggal hihetnénk, hogy vajmi csekély a hozadéka annak, ha egy hónapra száműzzük az egyszer használatos műanyagokat az életünkből, de a kezdeményezők számítanak arra, hogy e lépés tudatos létformává alakul át sokak életében. Ez rendkívül fontos lenne, hiszen a világon évente mintegy 300 millió tonnányi műanyagot termelünk – s ennek jó része nem újrahasznosítható.

– A műanyagokból begyűjtött mennyiség folyamatosan nőtt az elmúlt években, ezt azonban sajnos nem követte a hasznosulási százalék emelkedése – tudtuk meg Molnár-Rodek Bernadettől, a hulladékszállítással és kezeléssel foglalkozó NFV Pannonia-cégcsoport szolgáltatási és értékesítési igazgatójától. – Ennek az az oka, hogy még mindig sok olyan hulladék kerül a műanyag gyűjtőzsákokba, szigetekre, edényekbe, amely nem hasznosítható műanyag. Tévedés ugyanis azt hinni, hogy minden, ami műanyag, az hasznosítható is.

A szakember jelezte: nem hasznosítható műanyagok többek között a zsíros flakonok, a fogkefe, a műanyag játékok, a videó- és a magnókazetta, a CD/DVD lemez, továbbá a műanyag kötözők, a műanyag poharak, tányérok, evőeszközök, a virágcserepek és így tovább, a sor még hosszan folytatható.

– A begyűjtés után a válogatóműbe kerülnek a hulladékok, ahol ezeket típusonként leválogatják a kollégák, majd fajtánként bálázzuk a feldolgozható haszonanyagot – folytatta Molnár-Rodek Bernadett. – A bálákat hasznosítóhoz szállítjuk, ahol granulátumot gyártanak belőlük, amiből különböző termékek készülnek.

Dr. Klein Ákos ökológus, az orosztonyi székhelyű Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány ügyvezetője azt mondta: ugyan a modern, zöldnek gondolt műanyagok valóban lebomlanak, de mikroszkopikus méretű részeik egyben maradnak, s eljutnak az óceánokba, illetve a levegőbe.

– Milliárdnyi mikro­műanyagról beszélhetünk, amelyekről ma már lehet tudni, hogy rákos folyamatokhoz vezethetnek, de biztosan egészségkárosító hatásúak – jelentette ki dr. Klein Ákos. – Amikor olyan nagyszerű hírekről hallok, hogy feltalálták az újrahasznosítható műanyagokból készült útburkolatot, akkor kiver a víz: nem elég, hogy a mikroműanyagok az élővizeket és a világóceánokat már agyonszennyezték, most még a légkörbe is be akarják juttatni ezeket. Hozzáteszem, vannak olyan műanyagok, amelyek valóban lebomlanak, mert a baktériumok – csakúgy, mint a szerves anyagok esetében – képesek a feldolgozásukra, de a többség sajnos nem ilyen.

Dr. Klein Ákos úgy véli, a környezetvédelmi kampányok helyett az embereknek már egy-egy termék vásárlásakor fenntarthatósági szempontokat kellene mérlegelni.

– Tegyük fel, hogy egy műanyag és egy fanyelű balta közül kell választanunk. Lehet, hogy a műanyag baltanyél fél évvel tartósabb lesz, mint a fából készült, de energetikai, nyersanyag-felhasználási, bányászati, szállítási vonatkozásban milliószor nagyobb a környezeti nyomása, mint a fáé – magyarázta dr. Klein Ákos. – Elismerem, nehéz ezt a dolgot az embernek mérlegelni vagy felmérni, ezért azt gondolom, hogy a mindenkori központi hatalomnak kellene az emberek szemléletét ebbe az irányba formálni, akár még anyagi ösztönzőkkel is.

A szakember rámutatott: habár Magyarország nem rendelkezik tengerrel, az itt élők sem mentesíthetik magukat az óceánban gyűlő mérhetetlen mennyiségű műanyag­hulladék környezetkárosítása okán érzett felelősség alól. Hiszen a szél könnyen elvisz egy eldobott műanyag zacskót a Dunába, ami a folyóval eljut a Fekete-tengerbe, abból pedig az óceánba…

Ezt felismerve egy nagykanizsai vállalkozás, a Fa-Feri Kft. is mentesítette magát többek közt a nejlonzacskóktól.

– Természetszerető, vadász-horgász emberként régóta forgattam a fejemben a gondolatot, miként lehetne mérsékelni a cégnél a műanyag­hulladék mennyiségét – bocsátotta előre Horváth Ferenc ügyvezető. – Először kezdtük a PET-palackokkal, mert rengeteg flakon keletkezik, elsősorban az ásványvízfogyasztásból eredően. Vásároltunk két szódagépet, melyek segítségével reményeink szerint kevesebb műanyaghulladék keletkezik és megszűnik ez a fajta pazarlás. A szaküzletünkben pedig az áru kiadásához eddig használt műanyagszatyrokat újrahasznosítható papírtáskákkal váltottuk fel. Jó lenne, ha minél többek körében elterjedne ez a fajta környezettudatos gondolkodás, de azt látom, hogy nagyon nehéz kivonni magunkat a minket körülvevő közegből. Hiszen ma már mindent műanyagba csomagolnak, a szalámitól a cukorkáig. Ezért a változásnak szerintem a nagy üzemek és a kormányok szintjén kellene elkezdődnie, hogy aztán a jó példákat – esetleg némi anyagi ösztönzéssel dotálva – átvegye a társadalom nagyobb része is.

Hasonló lépésre szánta el magát az egyik kiskanizsai mezőgazdasági szaküzlet tulajdonosa, Vukics Balázs. A férfi elmondta: tudományos kutatások bizonyítják, hogy a műanyag 400 év alatt bomlik le. A következmények beláthatatlanok, ezért szerinte mindenkinek meg kellene tenni a tőle telhető maximumot a maga szintjén.

– A mi családunk például évek óta nem vásárol PET-palackos termékeket, mindenkinek saját kulacsa van – mondta Vukics Balázs. – Sokfelé jártam a világban, Izlandon abszolút nincsenek forgalomban PET-palackok. Igaz, ott minden utcasarkon van köztéri csap, tehát bárhol tudnak inni az emberek. A gyerekeink busszal járnak iskolába, a hulladékot szelektíven gyűjtjük, ha már nincs rá szükség, lekapcsoljuk a villanyt, a tévét, a számítógépet. Az üzletben a műanyagszatyrok helyett papírtasakokba csomagoljuk az árut – amit vannak, akik nem fogadnak örömmel, mert ki kell fizetni és drágább, mint a nejlon. Pedig húsz éven át ingyen adtuk a reklámszatyrot, amit nekünk is meg kellett venni, tehát nem a pénz motivált minket, amikor úgy döntöttünk, váltunk, ráadásul a papírtasakokat ugyanannyiért adjuk, amennyiért mi hozzájutunk. Egyszerűen csak azt szeretnénk, ha a vásárlóinkban is felébredne a környezettudatosság, mert az emberiség léte vagy nemléte múlik rajta.