Takácsné Nagy Ágnes: A gyermeknevelés legszebb időszaka a kisgyermekkor

Negyven év után nyugdíjba megy

Takácsné Nagy Ágnes mondta mindezt lapunknak. A zalalövői védőnővel annak kapcsán ültünk le beszélgetni otthonában, hogy mintegy negyven évnyi munkaviszony után nyugállományba vonul. Gondozottjai és azok családtagjai a héten köszöntek el tőle egy bensőséges, meghitt ünnepség keretében.

– Azt mondta az egyik anyuka, hogy valószínűleg a bevásárlás lesz ezután a legnehezebb feladat számomra – mondta meghatottan a védőnő. – Nem azért, mert eddig általában a férjem járt a boltba, hanem amiatt, mert annyi régi kedves ismerőssel fogok találkozni, hogy ha reggel kiteszem a lábam otthonról, este lesz, mire hazaérek.

Szoros kötelék fűzi a lövői családokhoz

Takácsné Nagy Ágnes nem túloz, gyakorlatilag minden olyan zalalövői családhoz szoros kötelék fűzi, amelynek gyermeke született vagy nevelkedett a városban. 38 esztendeje dolgozik védőnőként a településen, s bár státusza, illetve munkájának körülményei időnként változtak, feladatköre a közel négy évtized alatt ugyanaz maradt. A várandós gondozástól kezdve a területi és iskolai védőnői teendőkön át a családsegítésig szinte mindennel foglalkozott, ami ehhez a feladatkörhöz tartozik.

– A családom budapesti, de egészen kisgyermekkoromban Vas megyébe, Püspökmolnáriba kerültünk, apukám ugyanis ott lett állomásfőnök – mutat rá a sorsának véletlen alakulását előidéző tényezőkre. – Az egészségügyi szakközépiskolát így aztán Szombathelyen végeztem, majd a főiskola idejére visszakerültem a fővárosba, akkor a nagymamámnál laktam. A diploma megszerzése után Budapesten helyezkedtem el, kilenc hónapot dolgoztam ott, ám közbeszólt édesanyám betegsége. A közelében akartam lenni, így „mindegy, hogy hova” alapon próbáltunk visszaköltözni a térségbe. Zalalövőn kaptunk szolgálati lakást, ezért választottuk ezt a helyet.

Döntését soha nem bánta meg, azt mondja, ma már minden a településhez köti, szeret itt élni. Élvezi a kisvárosi létet, gyönyörűnek tartja a természeti környezetet, azt pedig óriási megtiszteltetésnek veszi, hogy szinte minden zalalövői család a bizalmába fogadta.

– Azt mondják, az embernek jót tesz, ha időnként munkahelyet vált. Az én hivatásom szépsége azonban éppen abban rejlik, hogy több generációt is gondozhattam. Akiket annak idején fiatal anyukaként ismertem meg, azokkal később, a különböző szűrőprogramoknál is sokkal könnyebben tudtam szót érteni. Akik „a gyermekeim” voltak, mert nemcsak én, hanem a családok is úgy érezték, hogy a pótanyukájuk vagyok, azokban sokkal inkább megvolt irántam a bizalom, amikor fiatal felnőttként várandós gondozásra jelentkeztek nálam – magyarázta Takácsné Nagy Ágnes, majd a négy évtized alatt megélt változásokról beszél. Azt mondja, hivatása kezdeti éveiben jóval több gyermek született, mint ma, amikor nehezebben alapítanak családot a fiatalok. – Sok összetevője van ennek, a létbizonytalanság vagy a munkalehetőségek hiánya, de az attitűd is változott – mondja. – A fiatalok többségének értékrendjében előbbre került az anyagi biztonság, az egzisztencia vagy a karrier, mint a gyermekvállalás. Ezért aztán az első gyermekvállalás ideje sok esetben kitolódik a harminc-negyven éves kor közé. Emiatt van a sok sikertelen kísérlet, amin a biológiai óra miatt a meddőségi centrumok sem tudnak mindig segíteni. Vannak egyéb problémák is, sok a válás, egyre ritkább a házasságkötés, inkább az élettársi kapcsolatokat preferálják az emberek. Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy csak a házasságban hiszek, mert egy élettársi kapcsolat is lehet harmonikus, és ott is ki tud alakulni az az összhang, ami meghozza a boldogságot, ám úgy tűnik, a párok többsége az egyszerűbb megoldást keresi. Egy élettársi kapcsolatból pedig adott esetben könnyebben ki tudnak lépni. Sajnos, általában az a jellemző, hogy probléma esetén nem a megoldásokat keressük, hanem túllépünk a kapcsolaton, feladjuk azt. Emiatt is van ennyi csonka család.

„Hétvégi apukák”

Takácsné Nagy Ágnes hozzátette: a megélhetés, a külföldi munkavállalás miatt egyre több a „hétvégi apukás” családmodell, amikor a gyerek csak szombaton, vasárnap találkozik az édesapjával. Márpedig a gyermeknevelés legszebb időszaka éppen a kisgyermekkor, aminek kimaradását nem lehet pótolni. Arról nem is szólva, hogy a „hétvégi apukás” családban éppen az apamodell hiánya nyomja rá a bélyegét a gyerekek, elsősorban a fiúk érzelmi, pszichés fejlődésére. Emellett sok kritika éri a mai szülőket a gyermeknevelési szokások miatt, ám nem feltétlenül csak nekik róható fel, ha az esti meseolvasást a tévénézés, a közös vacsora melletti családi beszélgetést a mobiltelefonok bütykölése helyettesíti. Akik ma fiatal szülők, vélhetően szintén a rohanó világ áldozatai, annak idején ők sem kapták meg a törődést. Szerencsére vannak pozitív példák, de ez a kevesebb.

Anyatej fontossága

Természetesen nemcsak a munkánk nehézségeiről szeretnék szólni, hiszen nagyon szép emlékeim vannak a 38 évről – fordított a beszélgetés menetén. – Az egyik legnagyobb személyes sikeremnek az anyukák szoptatásra, az anyatejes táplálásra való rászoktatását tartom. A szoptatás ugyanis nem volt mindig divat, de szerencsére sikerült az anyukák szemléletét megváltoztatni, s ma már nem ritka, ha valaki egy éven túl, vagy akár két-három évig is táplálja anyatejjel a gyermekét.

A védőnő szerint ez egészségügyi és pszichés szempontból is fontos. Az anyatej a csecsemő legfontosabb tápláléka. Összetétele, fehérje- és zsírtartalma, tápértéke, minősége a baba igényeinek, életkorának megfelelően alakul, immunanyagtartalma pótolhatatlan. Egy csecsemőnek hat hónapos koráig nincs önálló védekezőképessége, azt az anyatejbevitel biztosítja számára. Ennél is fontosabb az a lelki kötődés, ami a szoptató szülő és a gyermeke közt kialakul. Egy titkos kis fonál van kettejük között, ami egész életükön át elkíséri őket.

Tervei

– Sokat gondolkodtam azon, mit fogok csinálni a hirtelen keletkező szabadidőmmel – feleli jövőre vonatkozó kérdésünkre Takácsné Nagy Ágnes. – Az biztos, hogy a közéleti munkámat nem adom fel, önkéntesként továbbra is jelen leszek a város rendezvényein, és a természetjáró csoportommal is szeretnék még sok közös kiránduláson, túrán részt venni. A természetjárás gyermekkori szenvedély, annak idején rengeteget voltam kirándulni, biciklizni. Mindig volt kutyám és macskám, azokat is sétáltattam, Amikor Zalalövőre költöztünk, hamar felfedeztem a környék természeti szépségeit, s lassan másokat is rávettem arra, hogy járjuk együtt a környéket. Van egy kis csoport, a Menő Manók, ami már hét éve működik. Páran kezdtük, ma már vagyunk vagy 75-en, s az a tervem, hogy az óvodásokból is alakítunk egy csoportot. Tagja vagyok az egyházi kórusnak, furulyán és gitáron is játszom, ezután talán arra is több időm jut. Az unokákkal is szeretnék többet foglalkozni, s jó volna sokat olvasni, e területen bőven van pótolni valóm.