Zalaistvánd a magasból

„Zalaistvánd már az őskorban lakott hely volt. A Zala-dűlőből vaskori sír is került elő… 1276. január 8-án IV. László személyesen is járt Istvándon, hisz ezen a napon oklevelet állított itt ki. Ez az oklevél említi legkorábban Zalaistvándot. 1333-34-ben már temploma van, ekkor papja, Léránt 50 széles dénárt fizet a pápai tized fejében. Szombaton tartott hetivásárát 1346, 1400 és 1431-ben is említik. A Kemendi váruradalom részeként 1403-tól a Gersei Pethő család birtoka. A Zalán rév is működött, melyen vámot is szedtek. A XVI. századra Istvánd jelentős település, vámja és szombati vására nagyban hozzájárult gazdasági megerősödéséhez. 1476-ban a falut egy oklevél mezővárosként említi… A falu lakói szőlőműveléssel, gabonatermesztéssel foglalkoztak. A környék erdeit kizárólag az uradalom használta. 1766-ban a növekvő jobbágyterhek miatt a helyi és a környékbeli gazdák megtagadták a földesúri szolgáltatásokat. A kivezényelt katonaság fegyverhasználat nélkül felszámolta a mozgalmat. A szőlőhegyben megalakult a hegyközség, ami minden szőlőbirtokos gazdát képviselt… 1990 után látványos kulturális és gazdasági fejlődés zajlott le. Kiépült az ivóvíz-, földgázhálózat, megújult az evangélikus templom és a gyülekezeti ház, egy régi lakóházat tájházzá alakítottak át. Lesenceistvánddal testvér települési kapcsolat alakult. Az önkormányzat az óvoda fenntartásával próbálja „fiatalítani” a falut. A lakók művelődésének a Művelődési Ház és az Öregek Napközi Otthona ad helyet. A szőlőhegyben több régi boronapince látható”.