Tél végi muskátli-adjusztáló

Bevezetésként kezdjük el gyakrabban öntözni, aztán jöhet a metszés, majd egy kis tápoldattal is megkínálhatjuk. Tanult virágkertészek nem győzik hangoztatni: a muskátli dús virágzásának titka az alapos visszavágás. A növekedés korai szakaszában elengedhetetlen az iram fékezése, anélkül felnyurgul a növény. Ha metszetlenül hagyjuk, soha nem éri el azt a "fás" növekedést, amely szükséges ahhoz, hogy formás, robusztus növényekké fejlődjenek. A metszés ugyan késlelteti a virágzást, de megéri beáldozni, mert muskátlink így nagy, jól lekerekített, masszív kis bokorrá fejlődik, amely a szezonban több tucat virágot is nevelhet. A metszésnek mindig igazodnia kell a muskátli fajtájához, a lassú növekedésű angol vagy egyéb "álló" fajták például kisebb visszametszés esetén is szép, erős szárú bokrokat alkotnak, míg a dekoratív "futómuskátlik" hajlamosak a túlburjánzásra, s szinte állandó karbantartást igényelnek.

Az átteleltetés után az adjusztálást kezdjük a meglehetősen siralmas képet mutató növények letisztításával: szedjük le az elszáradt leveleket, bimbókat, vágjuk le az összes barna, elszáradt, beteg növényi részt. A egészséges szárakat 2-3 hajtáskezdeményig, 5-8 centi magasságig vágjuk vissza. A hajtások negyedét, felét távolítsuk el, ezzel több oldalhajtásra serkentjük a növényt, így az dúsabb, bokrosabb lesz. Arra ügyeljünk, hogy mindig közvetlenül egy "csomópont", ízesülés felett vágjunk, a hosszabban hagyott szár elpusztul és megfertőződik. Akkor se sajnáljuk visszametszeni a muskátlikat, ha azok a világos, meleg helyen telelve szépek és fejlettek, az egészséges hajtásokat viszont ne dobjuk el, dugványként gyökereztessük meg és ültessük el őket, így fiatal növényekkel gyarapodhat az állományunk. A futómuskátli lombját már a teleltetés előtt harmadára kellett csökkenteni, a tél végi ébresztéskor 3-4 rügyre vágjuk vissza. Általános szabály: a futó- és a borostyánlevelű muskátlit 6-8 centis hosszúságúra, az állót 4-6, a mostanában divatos angol fajtát pedig egy kicsit hosszabbra: 8-10 centisre hagyjuk.

Növényünknek a gyökerét is vegyük szemügyre, az elszáradt, elpusztult részt vágjuk le, de kurtítsuk meg akkor is, ha túl hosszú, ha a cserép alján összetekeredett, esetleg a vízelvezető lyukon még ki is bújt. Balkonládákban az átültetésre nincs minden évben szükség, elég 2-3 évente megtenni – viszont a köztes években a föld felső rétegét 3-5 centi mélységben cseréljük ki friss muskátliföldre. Egyébként az általános virágföld is megfelelő, de vehetünk kimondottan muskátliknak összeállított keveréket is. Nem bírom ki, hogy megint el ne mondjam: anno édesanyám minden tavasszal a közeli pagonyból hozott a virágoknak és a palántáknak friss "erdei földet", s azt a sparhelten megforrósította, gondolom, hogy elpusztuljanak benne a férgek, megsüljenek a gombák.

A megmetszett muskátlit alaposan öntözzük be és tegyük világos helyre, de tűző napsütés még ne érje. A további öntözéssel viszont legyünk mértéktartóak, csak akkor kerítsünk rá sort, ha a virág földje kiszáradt, akkor viszont ne sajnáljuk a vizet: a föld nyirkos legyen, de ne álljon a cserép alatt a víz, ügyeljünk, hogy levelekre ne kerüljenek vízcseppek.

A levágott egészséges hajtások egy részéből dugványokat készíthetünk. Ezeket növényenként külön edénybe ültessük, így majd a gyökér bolygatása nélkül a végleges helyre kerülhetnek. Az álló muskátlik dugványa ne legyen hosszabb 1 hüvelyknél, s mielőtt a földbe tesszük, csípjük le az alsó leveleit, hogy csak két levél maradjon meg minden szár tetején. A nagyobb fajtáknál célszerű a leveleket felére körbevágni, csökkentve ezzel a párologtatást, amelyet a még gyökértelen dugványok nehezen működtetnek. A gyökeresedés tavasszal 2-4 héten belül megtörténik, ősszel néha tovább tart. Ahogy a gyökeresedés beindul, a dugvány szemmel láthatóan fejlődni, növekedni kezd.