Mártírhalál a Balatonnál

A balatoni frontvonal létrejöttével, majd a szovjet csapatok előrenyomulásával 1945-re kaotikus állapotok uralkodtak a térségben. Ennek esett áldozatul Péczer Sándor (1906-1945) badacsonytördemici jegyző, akinek a település igen sokat köszönhetett. Működése idején valósult meg Tördemic villamosítása, valamint Szigliget vízvezeték-hálózatának részleges kialakítása. 1945. március 27-én Szigligetről Badacsonytördemicre ment, hogy elvégezze jegyzői munkáját. Szigligeten bújtatott családja már várta, de sosem érkezett vissza hozzájuk, a szovjetek lelőtték. Péczer Sándor 38 évesen, értékeitől, ruhájától, motorkerékpárjától megfosztva elvérzett az út mellett. Két kisgyermeket, fiatal feleséget hagyott maga után. 2010-ben a 71-es főút badacsonytördemici bejáratánál emlékhelyet avattak és keresztet szenteltek tiszteletére.

Fűzfő „angyalának” sorsa szintén megrendítő és kevésbé ismert. Bódi Mária Magdolna (1921-1945) emlékét szűkebb pátriájában, Veszprém megyében méltóképp ápolják. A szegénysorsú leány 1921-ben a szigligeti malomudvarban született. Szülei konvenciós cselédként szolgáltak itt a két háború között. A család később a Veszprém megyei Litérre költözött. Az érdeklődő, vékony lánykával már az elemi iskolában is elégedettek voltak a tanítók, de a házimunkában is erőn felül helytállt. Tizennyolc évesen került a balatonfűzfői Nitrokémia Rt. gyárába. Ekkortájt egyre jobban elmélyült katolikus hite. A gyártelepi templom napi látogatója lett, de nemcsak a szentségimádásban és szentáldozásaiban nyilvánult meg mély vallásossága. Kitartóan segített a szegényeken, rászorulókon, pedig ekkoriban már két műszakban dolgozott. 1941-ben szüzességi fogadalmat tett, 1942. december 8-án a Mária Kongregáció tagja lett, Litéren és környékén szívgárdákat szervezett, a helyi gyermekek segítségével terjesztette a Szív újságot. A második világháború kitörését követően szeretett volna a frontra menni ápolónői szolgálatra, de a gyár nem engedte el. Úgy érezte, hasznossá kell tennie magát: a litéri dolgozó lányok egyletének vezetője lett, szeretetszolgálatot teljesítettek, gyűjtöttek a füredi katonakórháznak. Bódi Mária Magdolna szerzetbe nem lépett, világi apostoli küldetést vállalt. Élete során többször emlegette: fiatalon szeretne meghalni, a hit szolgálatában. „Kívánsága” beteljesült: 1945. március 23-án a litéri óvóhelyen két szovjet katona jelent meg, akikkel szemben Magdolna hadakozni kezdett, elterelve ezzel a figyelmet az ott rejtőző többi asszonyról. Az udvaron menekülve lőtték le a Vörös Hadsereg katonái, hátulról. Bódi Mária Magdolna élete felemelő, de életrajzírója, Galambos Miklós címzetes apát sorsa is említést érdemel. Az egykori zalaegerszegi apátplébános – korábban Mindszenty József is itt szolgált – politikai üldöztetése idején írta meg Magdolnáról azt a könyvet, amelyet az ÁVH börtönéből való szabadulását követően, 1953-ban kezdett papírra vetni. Sokszor látogatott el a lány egykori lakóhelyére hiteles információkért, ám ez a kommunista egypárti diktatúra ügynökeinek éberségét ismerve igencsak kockázatos volt. 1955-re befejezte a művet, amelyet Magdolna szüleinek adományozott, akik évtizedekig rejtegették. A kézirat egy részét végül széles körű összefogás eredményeként 2005-ben adták ki. A krakkói Isteni Irgalmasság Bazilika magyar kápolnájának egyik részletén látható a boldoggá avatásra várók között Bódi Mária Magdolna arcképe. 1945 szeptemberében Mindszenty József hercegprímás ugyanis elrendelte a vele kapcsolatos kanonizációs eljárást. Akkoriban készült egy húszoldalas jegyzőkönyv Magdolnáról, melyet P. Temesi József – a szentéletű lány ügyének egyik ismerője és kutatója – fordított le latinra. Az iratok azonban nem jutottak el Rómába, elvesztek. A fűzfői angyal ügyének hivatalos folytatását Szendi József veszprémi megyés püspök rendelte el 1990-ben. 2017 márciusában Márfi Gyula érsek a Vatikánban a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának adta át Magdolna boldoggá avatási ügyének egyházmegyei eljárásban lezárt anyagát. Balatonfűzfő és Litér hűen ápolja vértanúja emlékét: könyvvel, kiállítással, utcanévvel, emlékművel, szentmisékkel., kerékpáros zarándoklattal, templomi emlékhellyel Sírja Litéren zarándokhely lett, Bódi Mária életéről pedig Buvári Tamás készített méltó filmet.

Sajnos drámai történet Földváry Miksa (1877-1945) egykori miniszteri tanácsosé. A magyarországi természetvédelem rendszerének megalapozója Balatonfenyvesen hunyt el 1945. január 7-én. Villája udvarán fegyveres szovjetek törtek rá, és szinte kivégezték. Mártírhalált halt. Földváry Miksa 1877-ben született Siklóson. Egy ideig a pécsi papnevelde növendéke volt, majd a selmecbányai Erdészeti Akadémia tanulója lett. Erdőgondnokként, erdőfelügyelőként és erdőigazgatóként dolgozott előbb Debrecenben, majd Kaposváron. Több természetvédelmi szakcikket publikált, és szervezőkészségének is köszönhető, hogy 1935-ben az egész országra kiterjedő Természetvédelmi Tanács alapítója, majd 1938-tól ügyvezető alelnöke lett. Nevét kevesen ismerik, pedig állhatatos munkát végzett a hazai természetvédelemben, megalapozta mindennek máig érvényes programját. Számos kiadványt – útirajzokat is - írt a Bakony és a Balaton természeti emlékeiről, a szegedi Fehér-tóról, a magyarországi madárrezervátumokról, a mecsekaljai gesztenyésről. Munkáit saját készítésű fényképfelvételeivel illusztrálta. Nyugdíjazása után Budapestre költözött. A fővárosból indult el 1944. december 1-jén balatonfenyvesi nyaralójába. Azonban a front miatt már nem tudott visszautazni. A részeg szovjet katonák folyamatosan zaklatták, és ekkor már tudta: valahogy át kell vészelnie ezeket a napokat; s közben naplót vezetett. Megjelent villájában Asztalos János szökött katonatiszt, a feleségével. A mélyen vallásos Földváry jóindulattal, jóhiszeműen, segítő szándékkal befogadta őket. Asztalos egyik ellenlábasa azonban odavezette hozzájuk a szovjet tiszteket. Földváry valós szerepével nem törődtek, a szökött katonával együtt a falhoz állították, és hátba lőtték. Halála előtt egy nappal, január 6-án, ezt jegyezte fel naplójába, nem sejtve - de mégis kicsit érezve - a közelgő fátumot: „Megint ünnep és nem tudok hitem szerint és lelkemből ünnepelni. Ez is éppen olyan sivár, javulást, reményt nem nyújtó hétköznap, mint a többi. Az éjjel szüntelen, közeli ágyúbömbölés tartott izgalomban, napközben is állandóan dörgött az ágyú, de távolabb. Az én operált, érzékeny gyomrommal annyira szükségem volna a délutáni nyugalomra, de nem tudok lefeküdni, mert rendszerint a kora délutáni órákban jön az orosz látogatás, vizsgálat vagy házkutatás. Ma is… Szeretteimtől távol nem akarok itt elpusztulni, hogy mint egy kuvaszt, elföldeljenek…”

Földváry Miksa a végtisztességet megkapta: Kölcsey utca 4. szám alatti nyaralójának kertjében temették el, majd a helyi Fürdőegyesület exhumáltatta, végső nyugalomra a szombathelyi köztemetőben helyezték. Első nyughelyéhez, a fenyvesi temetőben kopjafát állították, ahol minden esztendőben, napjainkban is, valóban és tisztességgel megemlékeznek tragikus haláláról és áldozatvállalásáról.

Ezen a szomorú emléknapon, amikor több százezer – a kommunista diktatúra által meghurcolt – honfitársunkra emlékezünk, érdemes megjegyeznünk e mártírhalált halt balatoni hősök nevét, tetteit, nemességét.

dr. Kovács Emőke