Peruban, a Szent Völgy romvárosai és „apu”-i között (2. rész)

- Amikor az útvonalat és a látnivalókat terveztem, arról is sokat olvastam, hogy a magaslati betegség bárkit elérhet, mindegy, hogy élsportoló, hatvan éves, vagy jó fizikai állapotú. Tehát ennek leküzdésére is felkészültem. Lima, a főváros, ahova megérkeztünk, volt az origo, a kezdet, a tengerszint feletti pár méteres magasságával. Innen belső repülőjárattal utaztunk a 2,5 millió lakosú Arequipa-ba. A fehér város, amit a silar nevű vulkáni kőből épített spanyol koloniális épületei miatt hívnak így, 2600 méteren fekszik. Itt töltöttünk el két napot. Chivay városa volt a következő úti cél, amely 3600 méteres tengerszint feletti magasságban található, a Colca-kanyon előtt. A 3800 méteres tengerszint feletti magasságával a 8300 négyzetkilométer területű Titicaca-tó a világ legmagasabban fekvő hajózható édesvize. Elképesztő méretét mutatja, hogy a Balaton csak 592 négyzetkilométer területű. A Titicaca-tó lenyűgöző, bizonyos látószögből tenger látványát nyújtja. Különlegessége a vízén úszó, nádból készített Uros-szigetek, amelyekre hajók viszik a turistákat. Mi a Taquile-szigetre hajóztunk ki, ahol találkozhattunk az ott lakó uros indiánokkal. Számomra kissé hihetetlennek tűnt, hogy valóban a szigeteken élik mindennapjaikat. A turizmus bizonyára szerepet játszik megélhetésükben, de egyébként földműveléssel foglalkoznak. Nem sok termőterületük van. Érdekes volt látni a tó körül magasodó hegyek szűk teraszait, amit mind megművelnek.

A Titicaca-tó partján fekvő Puno városában egy nagyon modern és kényelmes buszra szálltunk, mert befizettünk egy több települést érintő egész napos kirándulásra, amelyben reggeli és ebéd is volt. Többek között felkerestük Sicuani városát, majd Raqchi-t, ahol megnéztük Wiracocha, az inkák legfőbb istenének templomát. Megálltunk a 4335 méteren fekvő La Raya hágó tövében. Andahuaylillas-ban felkerestük a Szent Péter templomot, amelynek freskói olyan szépek, hogy az Andok Sixtusi kápolnájának nevezik. Sajnos nem lehetett fényképezni. Ezzel a turistabusszal érkeztünk meg Cusco-ba, „ahá!” élménnyel, ami az egykori inka birodalom nyelvén, a kecsua nyelven azt jelenti, a világ köldöke, a világ központja. Itt is megnéztük a környék nevezetességeit. Sachwayhuaman fellegvárát, a Christo Blanco, a Qenqo, a Tambomachay inka emlékhelyeket. Jártunk Tiponba is. Fantasztikus, ahogy a teraszokon keresztül úgy vezették le a vizet az inka birodalom (Tawantinsuyu uralkodó) idején, hogy az ma is működik.

Cusco-tól, az egykori inka fővárostól fekszik északra a Szent Völgy (Valle Sacrado), olyan településekkel, és olyan sziklákba vájt lenyűgöző inka romokkal, mint Chinchero. Pisac, Ollantaytambo, Salineras és Maras. Legészakibb részén található a Machu Picchu. Ide közúton már nem lehet eljutni, csak Ollantaytambo-ból vonattal. Kecsua nyelven az Öreg Hegy a legfőbb turisztikai látványosság, amit ki is használnak. A teljes kintlétünk költségének egynegyed részét ugyanis az egynapos Macchu Picchu látogatás tette ki. A vonatjegy, a belépőjegy és az alatta fekvő kisvároskából a romvárosig tartó buszjegy összesen százezer forint volt fejenként. Semmilyen belépőjegyet nem vettem meg előre, ami működött, csak épp a Macchu Picchu esetében nem. Kis híján lemaradtunk róla, de addig kutakodtam a neten, míg találtam last minute jegyet, ami persze jóval drágább volt. A szállásokon szerencsére mindig volt net. A Machu Picchu romjai közé négy szintre osztva mehetnek a turisták. Az egyes a legjobb útvonal, ott lehet készíteni a legjobb képeket. Nekünk a hármasra szólt a jegyünk. A romváros hatalmas területen fekszik. Tényleg elképesztő, ahogy szintekről szintekre felépítették az inkák. De én valahogy nem éreztem azt, hogy látványban annyira felülmúlta volna a többit. A Machu Picchu-tól Ollantaytambo-ba, Pisac-ba, majd Cusco-ba vezetett az utunk. Innen repültünk vissza Limába, onnét pedig haza (nem Párizson át, mint odafele) Amszterdamon keresztül.

Peruban két évszak van. Mi még novemberben a száraz évszak végén voltunk ott. November végétől április-május végéig tart az esős évszak. Nem ajánlom senkinek ezt az időszakot, mert nem lehet bejárni azt az utat, amit megtettünk és megnézni a sok nevezetességet az eső és a sár miatt. A falvakban élők nagy része népviseletet hord, a városokban kevésbé. Inkább idős falusi asszonyokat látni, akik lámákkal, alpakákkal való fotózkodást kínálják a turistáknak. A napi hőmérséklet 8 és 24 Celsius fok között mozgott, e szerint reggel és este kellett a pulóver vagy kiskabát. Az őslakosság népviselete nagyon színes, első ránénézésre nagyon hasonló, de mégsem, mert indián törzsekként eltérő. Például más formájú kalapot hordanak, vagy másféle hímzéssel készített ruhát. A kecsua vagy az ajmara nyelvet beszélik, amely a két legelterjedtebb bennszülött nyelv.

Nagyon tartalmas utunk volt, a 16 kint töltött nap alatt 50 különböző helyszínt kerestünk fel. Egy-egy helyen egy vagy pár napot tartózkodtunk, az egész mégis úgy tűnt, mintha már régóta ott lennénk. A szállásokkal elégedettek lehettünk. Minden városban felkerestük a piacot. Olyan sokféle gyümölcsöt kínáltak, amiket még soha nem láttunk. De szívesen adtak belőle kóstolót. Egyébként annyi avokádót még nem ettem életemben, mint az ott-létem alatt.

Peru 33 millió lakosú ország. A lakosság több mint fele városokban él. A jezsuiták hatására mindenki vallásos, mindenki katolikus. Ennek ellenére a mai napig szentként tisztelik hegyeiket, amiket az inka mitológiából eredendően „apu”-knak hívnak. Minden hegynek más az apuja. Minden hegy szellemének van ünnepe, amit megtartanak és „áldozatot” mutatnak be. Régebben emberáldozatot is. A leghíresebb Juanita, a jégbe fagyott inka lány, akit 1995-ben a Mount Ampato tetején fedeztek fel, mert a mellette lévő hegyen kitörő vulkán felolvasztotta jeget. Láttuk múmiáját az Arequipa Santuarios Andinos Múzeumban. Van „apu”-ja a Waqra Pukara-nak is. A 4100 méteren magasan álló romváros számomra sokkal lenyűgözőbb volt, mint az Öreg Hegy. A Macchu Picchu-t úgy konstatálom, hogy már láttam. Nekem a Waqra Pukara volt a perui út csúcsa, illetve Ollantaytambo és környékén a letűnt inka kultúra hihetetlen szépségű emlékhelyei. Egy kisebb baráti társasággal szívesen szánnék rá időt, hogy minden szegletét felfedezhessem.