Egy egész város a vadludak pártján áll

Jó sorsom úgy hozta, hogy a rendezvény hetében majd mindennap megfigyelhettem a madarak viselkedését. Sajnos, ebben a rapszodikus időjárás jócskán akadályozott, mert a reggeli kiröpüléskor többször is köd volt, a behúzásukkor pedig esett az eső. A vadludak reggelente hét óra körül repülnek fel a tóról, hogy a környékbeli mezőkön lévő táplálkozási helyeikre szálljanak, ahonnét a sötétedés kezdetekor, négy óra körül érkeznek vissza a szálláshelyükre.

Mindig november utolsó hétvégéjén szervezi meg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Komárom-Esztergom Megyei Csoportja, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága és a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület a Tatai Vadlúd Sokadalmat, melyen a vadludakat köszöntik. „Olyan ünnep ez, amelyen a látványosságról és a hangulatról a sok ezernyi vadlúd gondoskodik, a vendégek pedig mi, emberek vagyunk.” hirdetik a rendezők. Az eseménynek helyszínt adó Öreg-tó olyan különleges madárpihenőhely, melyet Tata városa szinte teljesen körülvesz. Itt, a „Vizek Városában” a természeti és az épített környezet egymásba fonódik a város közepén, a tó partján áll Magyarország legjelentősebb vízi vára.

Egy pár nappal a rendezvény előtti reggelen végre tiszta volt az égbolt, de hét órakor még sötét fogadott a parton. Háromnegyed hétkor érkeztem, s alighogy elértem a tó szélét, süvítő s egyre erősödő suhogás hallatszott, majd szinte megemelkedik a tó medre – több tízezernyi vadlúd emelkedett a magasba. Égtelen gágogással kavargott a hatalmas madártömeg a tó partján, elhúzott a sok ezernyi madár a vár előtt, fölött, majd a gimnázium és a víztorony fölé fordult, hogy aztán ismét visszahúzzon a vár tornya, bástyái fölé, s néhány perc múlva eltűnjön a város fölötti égboltról. Csend lett, de a leeresztett vízű tómederben még nagyon sok vadliba maradt. Várakoztam még vagy fél órát, majd a parton a madarakat távcsővel figyelő szakembert kérdeztem, hogy várható-e még további kirepülés.

– Nem tudom, mi történt, mert ilyen korán nem szoktak kihúzni a vadlibák. Talán egy szokatlan zaj vagy valamely ellenségük, egy rétisas röptette fel őket. De a mederben még pihen vagy tízezer lúd. A kolléganőm a toronyban számlálja őket, én a partról azt nézem, hogy milyen fajták láthatók a mederben. Felfedeztem egy csapat vörösnyakú ludat is, nézze meg őket – invitált a távcsőhöz. – Ezek a madarak még kirepülnek, legkésőbb akkor, amikor az első napsugarak rájuk esnek… – tette hozzá, mire én elmondtam, hogy a behúzás is négy órakor esedékes, de tegnap este, amikor szintén itt voltam, negyed ötkor még egyetlen libacsapat sem érkezett be.

– A reggel hét órai kihúzás és a négy órai behúzás tapasztalati idők, a természet azonban nem egészen ilyen pontos mindennap. Az is lehet, hogy nem lesz már ma újabb tömeges felrepülés, lehet, hogy kisebb csoportokban repülnek ki a madarak – köszönt el a szakember.

Még várakoztam vagy húsz percet, s elindultam, mert már az egész medret beragyogta a nap, biztosan nem lesz már tömeges kihúzás. Elértem a tó városon túli végét, amikor ismét hallottam a suhogást, s megint látványosan megemelkedik a tó közepe. Elrepült a mederben maradt sok ezernyi madár…

A rendezvény napján sem volt kegyes az időjárás a szervezőkhöz s a többezres közönséghez. Viharos szél fagyasztotta az arcokat, zápor is esett délelőtt, mégis nagyon sokan érkeztek a partra, ahol országos madármeg­figyelő versenyt rendeztek, s számos érdekes előadást lehetett meghallgatni a fűtött nagysátorban vagy a standokon. Az idei sokadalom díszvendége a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, a 30 éves Hortobágy Természetvédelmi Egyesület és az Ócsai Tájház voltak.

A megnyitó után „Helló, itt vagyunk!” címmel a magyarországi vadlúdvonulás állapotáról volt körkapcsolás a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekre. Tata ezek között fontos helyet foglal el, hiszen csatlakozott a Ramsari Egyezményhez. 1971-ben az iráni Ramsar városában írták alá a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekkel kapcsolatos Ramsari Egyezményt, melynek célja a vizes élőhelyek megőrzésének elősegítése, és az ehhez szükséges jogi, intézményi keretek megalapozása. Napjainkig a Föld 170 országa ratifikálta és több mint 2300 vizes élőhely csaknem 250 millió hektárja tartozik az egyezmény hatálya alá. Magyarország az 1979-es csatlakozása óta 29 olyan jelentős vizes élőhely felvételét kezdeményezte, amely az egyezmény kritériumainak megfelel. A tatai Öreg-tavat 1989-ben vették fel e rangos jegyzékre. A 2006-os jelentős bővítés óta a „Tatai tavak” Ramsari területéhez hozzátartozik a közeli Réti-tavak, a Fényes-források és Ferencmajori-halastavak térsége is, összesen 1 000 897 hektárral. A Ramsari Egyezményt aláíró országok delegációinak részvételével zajló dubaji világkonferencián, 2018-ban, Michl József polgármester vehette át Tata nevében a Ramsari Város kitüntető címet, amely a vizes élőhelyeink védelméért kifejtett tevékenységek nemzetközi elismerése.

Tatán a madarak érdekében még a szilveszteri tűzijátékot is korlátozták. 2017 szilveszterén ugyanis a tűzijáték az Öreg-tavon pihenő összes vadludat hetekre elüldözte, és a városra januárban néma csend szállt. Tata az első olyan magyar város, ahol kifejezetten természetvédelmi megfontolásból korlátozták az évfordulós durrogtatást.

A hazánkba érkező ludak túlnyomó része legalább 18 nagy gyülekezőhelyet használ pihenésre. Ezek közül fontos a tatai éjszakázó hely, ahol 40–50 ezer madár is összegyűlhet. Enyhe teleken végig kitartanak itt a vadludak, de ha nagy hideg és hó jön, ami megakadályozza a táplálék felkutatását, továbbállnak dél felé. Amíg itt vannak, addig nap mint nap lehet gyönyörködni a reggeli „kihúzásukban” és esti hazajövetelükben, a „behúzásban”, s ez nagyon fontos Tata számára.