Londonban jártak a Bocföldei Körzeti Általános Iskola 8. osztályosai

"Várakozással és izgalommal telve kezdtük meg szeptemberben a 8. osztályt, mert tudtuk, hogy utolsó tanévünket töltjük a Bocföldei Körzeti Általános Iskolában. Ráadásul a továbbtanulás miatt sok kihívás vár majd ránk idén. Azonban nem sejtettük, hogy iskolánk igazgatója, Tünde néni milyen örömhírt oszt meg velünk szeptemberben. Meghívást kaptunk Angliában élő magántanuló osztálytársunktól, Huberttől és édesanyjától, Hermina nénitől, hogy látogassunk el Londonba. Tünde néni és angoltanárunk, Éva néni felajánlották, hogy megszervezik nekünk az utat, Hermina néni és Hubert pedig megmutatja nekünk London nevezetességeit. Kivételes lehetőségként még Hubert iskolájába, a Newman Catholic College-ba is ellátogathattunk. A sok előkészület után az őszi szünetben repültünk Budapestről Londonba a Ryanair légitársaság gépével. 

Egy csütörtöki hűvös hajnalon kisbusszal indult útnak kis csapatunk Zalaegerszegről Budapestre, a Liszt Ferenc repülőtérre, ahonnan a kora reggeli járattal repültünk Londonba. Sokan közülünk még külföldön sem jártak, ezért izgatottan vártuk, hogy milyen lehet repülővel utazni. A tavalyi farsangon a Reptér című dalt adtuk elő és akkor még nem sejtettük, hogy nem is olyan sokára mi is repülőgépre szállhatunk. Esős időben érkeztünk meg a ködös Albionba, a Stansted repülőtérre, ahonnan transzfer busszal jutottunk el London belvárosába. Itt várt ránk Hermina néni és együtt elindultunk a Buckingham Palotához, ahol megcsodáltuk az őrök egyenruháját, elkészültek az első csoportképek, majd felsétáltunk a Viktória királynő emlékművének lépcsőin, ahonnan ráláttunk a Palotára és a királyi ünnepségek és felvonulások gyakori helyszínére, az úgynevezett The Mall sugárútra.  Az időjárás borús volt ugyan, de már nem esett, így a Green Park-on keresztül elindultunk gyalog a szállásunk felé, amely a Hyde parkhoz és a Kensingtonhoz közeli Astor Hyde Park diákszállóban volt. Útközben átsétáltunk a Wellington-diadalív alatt, amelyet a waterloo-i csata győztes parancsnoka, Wellington herceg tiszteletére állítottak.

Miután elfoglaltuk az emeletes ágyas szobákat, elindultunk bevásárolni, hogy meglegyen a másnapi elemózsiánk. Este pizzát rendeltünk és időben aludni tértünk, mert tudtuk, hogy másnap hosszú nap vár ránk. Hubert iskolájának a Newman Catholic College iskolájának meglátogatásával kezdtük a pénteki napot. Az iskolába főként 11 és 18 év közötti fiúk járnak és 60 nemzet képviselteti magát, köztük két magyar diák is. Igazgató úr köszöntött minket és bemutatta az intézményt. Lehetőségünk volt kérdéseket feltenni az iskolával és a diákélettel kapcsolatban, így megtudtuk, hogy ugyan 8.40-re kell iskolába járni, de egy tanóra 60 perces rövidebb szünetekkel. Csodálkozva hallottuk, hogy az angol iskolákban csak 6 hét a nyári szünet, viszont több szünetük van a tanév során. A beszélgetés után a diákvezetők körbe vezettek minket az iskolában. Megnéztük a sportpályákat és a testnevelés órát, ezen kívül meglátogathattunk francia és spanyol nyelvi órákat, történelem, matematika és földrajz órát, majd megtekintettük az iskola kápolnáját is. A látogatást közös ajándékozással zártuk, átadtuk igazgató úrnak a Zalaegerszegi Tankerületi Központ iskoláit tartalmazó fotóalbumot, mi pedig útravalóul kaptuk az iskola patrónusának, boldog John Henry Newman-nak az idézetét: ’’God has created me to do Him some definite service.”  Magyar teológusok úgy fordították le ezt az idézetet, hogy „Isten azért teremtett engem, hogy úgy szolgáljak neki, ahogyan senki más.”

A következő állomás a híres hindu templom, a Shri Swaminarayan Mandir volt. Mindenkit lenyűgözött a hatalmas márvány épület, amelynek minden egyes darabját Indiában faragták és hajóval szállították a szigetországba. Innen az angol válogatott mérkőzéseinek helyet adó Wembley stadionhoz vezetett az utunk focirajongó osztálytársaink legnagyobb örömére. A stadiont körülvevő, modern városnegyedben számos felhőkarcoló és üzletközpont található.  Ezután metróra szálltunk és meg sem álltunk London híres üzleti negyedéig. A City égig érő, magas üvegpalotái között elsétáltunk a ’Garden at 120’-hez. A 12. emeleten található tetőteraszról káprázatos panoráma tárult London nevezetességeire, köztük a Szent Pál-székesegyházra és a Tower hídra is. A pénteki nap utolsó állomása a British Múzeum volt. Az impozáns épületben megcsodálhattuk az eddig csak a történelemkönyvekből ismert ókori világ kincseit.  Mezopotámia, Egyiptom, az ókori Görögország és Róma felbecsülhetetlen értékű régészeti leletei között sétálhattunk.

Természetesen legtöbbünknek az ókori egyiptomi kiállítás népszerű látványosságai, a múmiák tetszettek a legjobban. A hatalmas múzeumi épület bejárása után mindenki megéhezett, így a Doner Bros kebab büféje felé vettük az irányt, ahol már egyre többen felbátorodtunk és angolul rendeltük a kiválasztott menüt. Mindenki alaposan belakmározott a helyben készült friss ételekből és vacsora után emeletes buszos városnézés következett. Útközben láthattuk a Soho és a China town hangulatos utcácskáit, üzleteit és szórakozó helyeit. Rácsodálkoztunk, hogy péntek este milyen nyüzsgő a város, az utcák megtelnek emberekkel, elegáns ruhákban vagy lezseren öltözve sietnek színházba vagy egy tipikus angol ’pub’-ba. A Piccadilly Circus megállónál leszálltunk és elvegyültünk a tömeggel, hallgattuk az utcazenészeket és mi is átélhettük a pezsgő londoni hangulatot. Késő este fáradtan, de élményekben gazdagon érkeztünk vissza a szállásra a hosszú nap után.

Szombat reggel igyekeznünk kellett, mert időpontunk volt a Westminster-apátságba. Hitvalló Eduárd 1065-ben építette az angol gótikus építészet remekművének tartott épületet, amely a brit királyok koronázási és temetkezési helyszínéül szolgált. Itt koronázták meg III. Károly királyt is idén májusban. Meglepetésünkre magyar nyelvű multimédiás túravezetést kaptunk, így mindenki a saját tempójában fedezhette fel magának a közel 1000 év történelmi emlékeit. Következő helyszínünk a Whitehall volt, de sietnünk kellett, mert 11 órától kezdődött az őrségváltás. Ezt követően visszasétáltunk a turista szezonon kívül is zsúfolásig megtelt Westminster hídhoz, hogy teljes pompájában táruljon elénk a Parlament, a Big Ben, a Temze folyó, háttérben London ikonikus látnivalóival. A számos csoportkép és szelfi után elindultunk a Trafalgar tér felé, ahol Nelson admirális szobra már messziről mutatta az utat a népszerű találkozóhelyhez. A tér fő attrakciója, a klasszicista stílusban épült National Gallery (Nemzeti Képtár) kihagyhatatlan élményt nyújt. A páratlan és felbecsülhetetlen értékű képzőművészeti gyűjtemény a 13. századtól olyan híres, Magyarországon csak ritkán látható alkotók festményeit tárta elénk, mint Leonardo da Vinci, Michelangelo, Tiziano, Rubens, Rembrand, Turner, Vincent van Gogh, Monet és Picasso. A múzeum után megrohamoztuk a tér körül található szuvenír boltokat és londoni emléktárgyakat vásároltunk családtagjainknak.

Igyekeznünk kellett a vásárlással, mert hosszú metró út várt ránk. Következő úticélunk, Greenwich felé vettük az irányt, ahol az úgynevezett greenwich-i középidőt (GMT) számítják.  Csodaszép napsütésben tárult fel előttünk az őszi színekben pompázó hatalmas park és már messziről láttuk a dombtetőre épült Royal Observatory (Királyi Csillagvizsgáló) épületét. Innen lélegzetelállító kilátásban gyönyörködhettünk, ráláttunk egész Londonra, a felhőkarcolókra és a Temze folyóra, ezért sokunk kedvenc helye lett a vidéki Angliára emlékeztető Greenwich. A Csillagvizsgáló tövében ráállhattunk a híres Meridian Line-ra, vagyis a greenwich-i délkörre. Tünde néni, aki a földrajztanárunk is, rögtönzött földrajzóra keretében elmesélte, hogy itt halad át a nulladik hosszúsági kör.  Megtudtuk, hogy a délkör elnevezés onnan ered, hogy e hosszúsági kör mentén a Földön mindenütt dél van. A dombról lesétálva egy hangulatos ’pub’-ban forró tea mellett melegedtünk, majd elsétáltunk az 1869-ben épült, híres történelmi teaszállító vitorláshoz, a Cutty Sark-hoz. Sötétedéskor szálltunk fel a piros emeletes buszra, hogy a nap zárásaként végig sétáljunk a londoni képeslapokról jól ismert, felnyitható Tower hídon. Közelebbről is megszemléltük a hírhedt királyi börtönt, a Tower-t, amelyben ma már a koronaékszereket őrzik. A kivilágított hídról számos tűzijátékot láttunk, mivel így ünnepelik minden évben november 5-ét, Guy Fawkes napját. 1605-ben ekkor leplezték le az I. Jakab angol király elleni összeesküvést, amelynek során Guy Fawkes és társai fel akarták robbantani a Lordok Házát a Parlementben. Az estét és a londoni kiruccanást Hermina néni húsgombócos spagettijével zártuk, majd összecsomagoltunk, mert másnap indultunk vissza Magyarországra. 

Vasárnap reggeli után elindultunk a Natural History (Természettudományi) Múzeumba, ahol számos csoda várt ránk. A híres Afrika és Ázsia kutatók kitömött vadászzsákmányai, az ősi dinoszaurusz csontvázak, a ritka ásványokat bemutató tárlatok és a Naprendszerünket modellező interaktív kiállítás örök élményekkel gazdagított bennünket. Eljött az ideje, hogy sokunk kedvenc múzeumát hátra hagyjuk és elinduljunk a Victoria buszállomásra. Útközben még megcsodáltuk a Kensington negyed elegáns sorházait, hangulatos parkjait és üzleteit, köztük az éppen felújítás alatt álló Harrods luxusáruházat. A transzfer buszra várva fájó szívvel elbúcsúztunk Hermina nénitől és Huberttől és megköszöntük nekik a meghívást és az idegenvezetést is. A repülőtéren hatalmas tömeg fogadott minket, de szerencsésen túljutottunk a biztonsági ellenőrzésen. A vámmentes boltok hosszú során átjutva kiderült, hogy gépünk késni fog, végül háromnegyed órát kellett várnunk a budapesti járatra. Szerencsére tiszta időben szállt fel a gépünk, landoláskor pedig nagy tapssal jutalmaztuk a pilótát. Alig vártuk, hogy átjussunk az újabb ellenőrzéseken és elindulhassunk Zalaegerszeg felé. Végül hajnali negyed kettőkor szerencsésen megérkeztünk kisbuszunkkal szüleink legnagyobb örömére. 

A sok élmény befogadása és feldolgozása még biztosan hetekbe telik majd. Azonban már most érezzük, hogy milyen nagyszerű lehetőséget kaptunk Angliában élő osztálytársunktól, iskolánktól és szüleinktől, akiknek ezúton is hálásan köszönjük, hogy láthattuk London nevezetességeit és anyanyelvi környezetben gyakorolhattuk az angol nyelvet."

A Bocföldei Körzeti Általános Iskola 8. osztályosainak nevében:
Németh Lilien és Török Botond