Zalaszentgrót minden jó szándékú embert vár, aki értéket teremt a városban

Hogy látja mindezt Baracskai József polgármester? Zalaszentgrótot a „Mert az Ön települése is rajta van a térképen!” című turisztikai sorozatunkban látogattuk meg.

– Hogy valóban város lett-e a cím adományozásával Zalaszentgrót? Évszázadok óta egy nagy térség központja a település. A múltban is voltak itt közszolgáltatások, járási székhelyként működött sokáig, országgyűlési választókerületi központ is volt. Biztonságos kis város a miénk, a kormányzati és az önkormányzati épületeink pedig viszonylag kis sugarú körben helyezkednek el.

Itt található a járási hivatal, a kormányhivatal, a munkaügyi központ, de itt van a művelődési ház, a rendőrség épülete, a posta, a mentőállomás és az egészségügyi központ is. A város centrumában, a Szent István téren áll 1983-tól az állam­alapító királyunkat ábrázoló szobor, Szabolcs Péter alkotása is. A tér többször átalakult a közelmúltban, az új koncepció szerint a zöldítés irányába haladunk. Megvannak még a régi városközpont hetvenes évekbeli, lapos tetejű épületei, de a kilencvenes évektől a Makovecz-féle organikus építészet térnyerése lényeges változást hozott.

A történelmi Zalaszentgrótra a műemlék épületek emlékeztetnek: ma is jelképe a városnak a Batthyány-kastély, a kiskastély, a barokk templom, vagy a Kossuth-udvar, a Deák-kaszinó, illetve a grófi istálló, ami most piaccsarnokként is funkcionál – sorolja a polgármester.

A városközpont boltíves tetői alatt összefutunk Rozmán Jánossal, aki a régi tanácsnál is dolgozott, anyakönyvvezetőként sok ifjú párt adott össze, majd vállalkozó lett:

– Sokat változott a város az elmúlt években. Tetszik, hogy sok fát ültettek a központban, kertészünk, Győrfy Gábor értőn gondozza őket – mondja.

Szeghy Csaba Tamás plébános mutatja meg a város gyönyörű, Szent Imre tiszteletére felszentelt barokk templomát. A nagyméretű díszes fő- és mellékoltárok, a 18. század második felében készült rokokó szószék és a felújított orgona mellett felhívja figyelmünket két ritkaságra: Szent Ince vértanú üvegkoporsóban elhelyezett ereklyéjére és az 1490-es évekből származó gótikus faszoborra, a „Szentgróti Madonnára”. „Szent Ince vértanú testét teljes tisztelettel megvizsgáltuk, és az Úrban megengedjük, hogy Szentgrót város plébániatemplomában a hívek nyilvános tiszteletére kitehessék. Szentgrót, 1769. okt. 25. napján. Ignác veszprémi püspök” – olvashatjuk.

– A Szentgróti Madonna Napba öltözött asszonyként ismert, Stájerországból került ide, egyetlen cédrusfából faragták – mutatja a ritkaságot Szeghy Csaba.

Van a városnak templomromja is, a Romtorony, ami egykor kolostorral egybeépített templom volt, eredetéről nem sokat tudni. A templomosoké lehetett, de miután a török időkben védhetetlenné vált, elhagyták a szerzetesek. A leírások szerint még az 1800-as évek végén is állt mind a két tornya, a falai és a boltozatok is, de gróf Batthyány Ferenc lebontatta, a városiak kérésének eleget téve meghagyták az egyik tornyot „haranglábnak”. A helynek vannak kelta és római kori emlékei, gázló volt itt a mocsaras vidéken és a Zalán, római kori nevén Maestrianának hívták. A magyarok Bulcsú törzse foglalta el a környéket, a város pedig egyes források szerint Szent Gellért püspökről kapta nevét. A vértanú püspök szentté avatása 1083-ban történt, a helység tehát csak ez után vehette fel a nevét. A névadás eredetével kapcsolatban azonban az első írásos emlék „csak” 1491-ből származik, ez II. Ulászló király oklevelében található, amelyben Szent Gótot a Hagymásy családnak adományozta, amely hosszú ideig a szentgróti várat is uralta. A kuruc háborúban rombolták le a várat, s azt követően építették a Batthyány-kastélyt. 1854-ben állították fel a jegyzőséget, és még ugyanebben az évben megépítették a Zala-hidat. Zala-Szent-Grót ezekben az időkben is gócpont, a választási kerület székhelye, első képviselője 1848-ban Deák Ferenc lett. Zalaszentgrót most is több mindenről ismert az országban. Itt, a tüskeszentpéteri malomban gyártják a sokak által keresett Búzafinomlisztet, amelyről Király László vezérigazgató a következőket mondja: – A jelenleg ismert forrásokban épp ötszáz éve emlékeztek meg először a malomról, cégünk, a Zala-Cereália Kft., az ősi malom tulajdonosa pedig jövőre lesz harmincéves. Igyekszünk ezeknek a történelmi hagyományoknak, emlékeknek megfelelni, s jó minőségű lisztet adni a vevőinknek.

Zalaszentgrót természeti kincsét, az itt felszínre hozott ásványvizet, a Naturaquát országszerte forgalmazzák, és a termálvízre épült fürdőjüket egyre többen keresik fel. Tóth István fürdővezető a következőket mondja a múlt hét végén bezárt fürdőről: – Harmincötezer vendég fordult meg október 1-jéig a fürdőben, plusz a diákok. Kilenc medence várja a vendégeket, akik főleg szentgróti lakosok, de sokan érkeznek Zalaegerszegről és az ország más részeiről is. Emelkedett a német, az osztrák és az olasz vendégek száma is, mivel a környező dombokon sokan vásároltak ingatlant, s kihasználják a fürdő adottságait. Igyekszünk folyamatosan fejleszteni, ebben partner az önkormányzat is, hiszen az üzemeltető kft. a város tulajdonában van.

Sok köztiszteletben álló ember él a városban. Egyikük Dúcz Mihály, Szentgrót egyik legidősebb lakója, 95. évéhez közelítő gimnáziumi tanár.

– Apámat kuláksággal vádolták, én meg a piaristáknál végeztem, ezért 1953-ban büntetésből kerültem Kocsról Zalaszentgrótra, a gimnáziumba. A büntetők a lehető legjobbat tették velem, mert gyönyörű életem volt ebben a kedves városban. Itt ismertem meg csodálatos feleségemet, akivel szép évtizedeket töltöttünk együtt. Az alapelvem mindig az volt, s erre tanítottam diákjaimat is, hogy szeretetben éljünk egymás mellett. Vitatkozni kell persze, sőt haragudni is lehet, de gyűlölködni nem szabad – mondja mosolyogva.

– A turisztikai fejlesztésekkel részben azt szeretnénk elérni, hogy a fedett termálfürdőnket használhassák az iskolák télen úszásoktatásra, erre ugyanis máshol nincs lehetőségük; nincs a járásban uszoda. Egyre többen keresik fel csodálatos környezetünket, többen kisebb szállások kialakítása iránt érdeklődnek. Fontosak a helyi termékek, ezért sikeresek a Nyitott Porta-rendezvények. Az ökológiai és a gazdasági fejlesztések során mindig azt nézzük, hogy döntéseink miként szolgálják az emberek életminőségét.

Megpróbálunk úgy élni egymás mellett, mint egy nagy család, azt nézzük, mi a legjobb közösségünknek. Ezt mások is észreveszik, ezért települnek le sokan a városközpontot körülvevő városrészekben. Mi minden jó szándékú embert örömmel várunk, azt nézzük, miként s mit tehet hozzá közösségünk előrehaladásához – fogalmaz a polgármester.