Öveges professzor

„Így ismerték, emlegették, keresztnév nélkül. A professzor megjelölés nála nem hivatali rangot, beosztást jelentett, hanem egy fél ország őszinte megbecsülését, egyéniségének, életművének lényegét.” – kezdődik dr. Németh József múzeumigazgató írása a Zalai Hírlap 1979. szeptember 6-ai lapszámában. Most ezzel az írással idézzük fel Öveges József, Kossuth-díjas fizikust, Zala megye szülöttét.

Nagy Betti

Öveges József

Fotó: ZH Archívum

„Hat évtizednél többet tanított: élőszóban, írásban, rádióban, televízióban, 35 évig még katedrán is. A fizika törvényeinek, összefüggéseinek lelkesebb, ismertebb népszerűsítője nem élt még hazánkban. 40 könyvet írt, 250 cikke jelent meg, 256 előadást tartott a rádióban, 135 alkalommal szerepelt a televízióban. Hogy üzemben, faluban, művelődési házban hányszor állt hallgatói elé, maga sem tudta számon tartani. Göcsejben született, Pákán 1895. november 10-én. Falusi értelmiségi család gyermeke volt, anyai nagyapja 23 község orvosa, apai ősei több nemzedéken át tanítók. Dédöregapját már egy évszázaddal ezelőtt 65 éves néptanítói szolgálatáért ünnepelték. Apai ágán 250 évre minden ősét tanítónak tudta, rokonságából 43 pedagógust tartott számon. Apja korán meghalt, a jó eszű fiú négy gyermeket nevelő anyja hősiességének, derék emberek segítőkészségének hála mégis tanulhatott. Szegeden, Tatán, Vácon középiskola, Budapesten főiskolai tanár volt, 1955-ben kérte nyugdíjazását, a köztudatban azóta lett igazán Öveges professzor. Szinte haláláig élénk közéleti szolgálatot végzett. Dolgozott a Közoktatási Tanácsban, tudósi és papi tekintélyével már 1949-ben a békemozgalom tevékeny részese. Ott hangzott el szép vallomása is: „… szólók, mint nevelő, szólok, mint ember. Szólók, mint egy azok közül, akik mezítlábas szegénységben gyermekeskedtek, és akiknek már gyermekkorukban a könyv, a tudás lett volna mindenük…”

A pákai általános iskola 2000-ben vette fel Öveges József nevét, ekkor került sor a professzor emlékszobájának avatására is.