Nyárvégi életkép a hévízi kifolyónál

Őshonos nílusi fehér tündérrózsákban és az indiai vörös tündérrózsákban gyönyörködhettem, valamint a leveleiken csillogó kristálytiszta vízben, s a fekete mederbe mélyen lenyúló gyökereikben. A csend és a látvány annyira magával ragadott, hogy szinte hallottam a virágok énekét, hiszen az ilyen pompázatos tündérrózsák nem lehetnek némák, midőn megpillantják saját szépségüket, tündéri énjüket a víz tükrében…

Mondom, idilli, békés világ fogadott akkor végig a kifolyó mentén, ami korábban ritkaság volt errefelé, mert ilyenkor, a nyárvégi meleg napokon, még fürdőzők sokasága lepte el a kifolyó vizét a zsilip környékén. Tavaly, azon a reggelen még csak emberrel sem találkoztam, a vízmenti széles réten sejtelmes pára ült, s ezt annak tudtam be, hogy megtiltották a fürdést a csatornában…

Most, az volt a gyanús, hogy emberek sétáltak a kifolyó felé, vállukon törülközőkkel, plédekkel, illetve tömött szatyrokat, hűtőtáskákat lógatva a kezükben. A zsiliphez érve hangos zsivaj, s a vízben lubickoló emberek sokasága fogadott. Azt hittem nem jó helyen járok, mi történt itt tavaly óta? Látom a fürdeni tilos táblát, de azt is, hogy a vízben sokan lubickolnak, a parton, plédeken napoznak az emberek. Fiatal fiuk nekifutnak a csatornának, s a partjáról ugranak be a csatorna közepére, hatalmasat fröccsen a víz, ahogy belecsapódnak.

Igyekszem túljutni a strandoló társaságon, s hamarosan megpillantom a tündérrózsák zavartalan sokaságát a víz békésebb táján. Néhol itt is, ott is feltűnik a vízben a tündérrózsák között még egy-egy idősebb úr, ők egymástól távol, közvetlenül a vízililiomok terjedelmes levelei mellől gyönyörködnek a pompázatos virágokban, szagolhatják az illatukat is. Irigylem őket, „Bárcsak hoztam volna fürdőnadrágot!”- sóhajtok föl.

Pár évvel ezelőtt a hévízi-kifolyót, még a turizmussal foglalkozó magyar internetes oldalak is hirdetették, s volt idő, amikor tömegek strandoltak a csatorna partján, s fürödtek a folyóban, ami tilos! Pedig, minden hévízi tudja, ősidőktől kezdve mindig is fürödtek a kifolyóban. Ilyen népszerűsítő oldallal ma is találkozok az interneten. Tény: a nyolcvanas évektől törvény szabályozza, hogy vízi műtárgy 200 méteres környezetében tilos a fürdés. A kifolyó a Hévízi-tó déli zsilipjétől 1-2 méterre kezdődő partszakasz, ami Keszthely közigazgatási területéhez tartozik. Az ingatlan tulajdonosa a Magyar Állam, a kifolyó szerepel a lápi és szikes tavi védettséggel érintett területeket tartalmazó listán, országos jelentőségű védett természeti területnek minősül, amire ezen a délelőttön nagyon sokat fütyülnek…

A gyógytóból kifolyó víz 10-12 méter szélességű csatornán távozik, s 13 kilométer után az Ingó-berek nádasa által megszűrve a Zala folyóba ömlik. A tóból kilépő meleg víz Európában is egyedülálló életkörülményeket teremt a trópusi folyókra emlékeztető növény- s élővilágnak. A Hévízi-kifolyó mélysége többnyire 1-1,5 méter közötti, de helyenként a 2 métert is elérheti. Gyönyörű, hazánk hidegvizes élőhelyein nem látható tündérrózsák pompáznak a vízében. A csatorna eleji, talán százméternyi szakaszt elhagyva, kezdődik meg igazán a vízililiomok burjánzása. Most olyan tömegben szaporodtak el, hogy néhol a vizet is alig látni, s leveleik között, felett lilán, rózsaszínben, pirosban és fehérben pompáznak a gyönyörű virágok.

Erre már csendes a körülvevő rét, a csatorna, lomhán folyik a víz, s a fürdőzők zsivaja sem hallatszik el eddig. Elindulunk visszafelé, s megpillantjuk a sokadalomtól jókora

távolságra lévő, első magányos fürdőzőket, akik közvetlen közelről gyönyörködnek a tündérrózsákban.

-A fürdőzőket fényképezi – szól rám egyikük, miután látja nálam a fotógépet.

-Dehogyis… a liliomokat – motyogom.

- Fölösleges tiltani azt, amit nem lehet betartani. Gyermekkorom óta idejárok fürdeni, s ezután is idejövök. A csatorna nem változott azóta semmit, csak a jogszabályok, meg az emberek, akik ezeket hozzák – mondja, s még közelebb úszik a vízen ringó virágokhoz.

A zsilip felé érve megélénkül a meder, a parton kerülgetni kell a napozókat. Békésen megfér egymás mellett mindenki, de azért egy illemhely, öltözővel nagyon hiányzik… Bár, akik idejárnak, úgy tűnik, nem szenvedik ennek hiányát…