Aranyhíd az Aranyszigeten

A Kvarnerói öböl közepe táján elterülő szigetet már az antik időkben arany jelzővel illették termékeny földje és halban gazdag vize miatt. Insula Aurea – így nevezték latinul. Manapság a dicsérő jelzők mellé fölsorakozik a páratlan természeti környezet, a strandok sokasága, a karsztos magaslatokon díszlő erdőségek, na és a földi javak: az olívabogyó, a pršut (szárított sonka), aztán a bor és a méz. Ez utóbbit az illatos és gyógyhatású zsálya virágából gyűjtik a méhek. Az olaszosan hangzó prosciutto (sonka) külön földrajzi védettséget élvez. A sós mikrócseppekkel teli bóra érleli és tartósítja, nem füstölik. Borként a žlahtina illik hozzá, amelynek szőlője a sziget északkeleti csücskében honos.

A csupa mássalhangzóból álló Krk neve igencsak nyelvtörő, s a mi Kerkánkat idézi. Nem csoda, hogy a könnyebb kiejtés miatt honfitársaink egyike-másika a Kerknek ejti. A földrajzi névre a nagy görög utazó és geográfus, Strabon is utal. Ő az időszámításunk előtti időben a Kuriktike vagy Kiriatika kifejezést használja, ami köves környezetet jelent. A horvát Adria legnagyobb szigete 405 ezer négyzetkilométerrel. Hossza 38, legnagyobb szélessége 13 kilométer. Igen tagolt partjának kerülete majdnem 200 kilométer.

A szigeten az évi napsütéses órák száma 2500, ez érleli az olívabogyókat és a szőlőt, amelyet most szüretelik, s az olívabogyók begyűjtésére is készülnek. Ez utóbbiak kezdik felvenni sárgás vagy lilás színüket. Az olajfát különös kultusz övezi a Mediterrán világban. Az örökzöld növény a haladás, a szépség, az egészség és a termékenység szimbóluma, a halhatatlanság jelképe, mivel több ezer éves példányok is vannak. Ága a béke hírnöke…
Sokak szerint a legideálisabb ilyentájt ide jönni. A nappalok még a nyarat idézik, a tenger vize 23–25 fokos, kellemes a fürdőzéshez. Külön előny, hogy nincs elviselhetetlen hőség a környék bejárásához. Szeptember dereka táján a Nap sugarainak már őszi illata van. Hiába izzasztanak, égetnek még, a nyáriakhoz képest elviselhetőbbek. Ez a szépkorúak évszaka és a kisgyerekes ifjaké, akiknek csemetéikkel nem kell tartaniuk a forróságtól és a zsúfoltságtól.
Az olívaszüretre turistákat is hívnak. A szeánszhoz kóstolók tartoznak és előadások az olíva jótékony hatásairól. Ahogy egy ilyen összejövetelen megtudtuk: Horvátországban 6 millió olajfa található, 30 ezer hektáron, ami által 7 millió liter olajhoz jutnak. Az örökzöld fa a part mentén Isztriától Dubrovnikig szépen terem. Házak, nyaralók kiskertjében a virágok mellett neki is jut hely. Az Adria partján kétezer éve termesztik. Ilyen ősültetvények találhatók szórványban, de szép sorokba rendezett újak is díszlenek mind több helyen. 
A „folyékony aranytól” elvárható a nemes fényre emlékeztető, zöldes-sárga szín, az illatosság, a gyümölcsösség és természetesen a frissesség. A belső összetevőket tekintve kívánalom a magas fenoltartalom, ami antioxidáns hatású és gyulladáscsökkentő. Errefelé az egyik jegyzett fajta a debella. Az elnevezés nem a nagyszájú, testes asszonyra hajaz, hanem a bogyók méreteire. Ezeket rövidesen kezdik szüretelni, s a munka decemberig is eltart. Hidegen préselve lesz belőle a csúcsminőségű extra szűz olaj, amit ételek ízesítésére használnak. Többek közt a šurlica nevű helyi pasztafélét is földobják vele. E makaróniszerű eledel a sziget eredeti étele. Miután a tésztáját kinyújtják, hosszú csíkokra vágják és külön, egyesével kézzel formázzák, majd kifőzik. A végén öntetekkel gazdagítják és más ételekkel is tálalják. A szigeten főként báránygulyással kínálják, de jól illenek hozzá a tenger gyümölcsei is. 

Magántermelők kínálják úton-útfélen az „extra szüzet”. Akad árus, aki szinte aranyáron méri, fél literjét 20–25 euróért. A vásárlásnál ajánlatos ügyelni a termék frissességére. Ez nem olyan, mint az óbor, amely minél tovább áll, annál jobb, értékesebb. A palackozásnál elvárható a sötét színű  üveg, amely védi a portékát a fénytől, az ugyanis nem tesz jót az állagának.
A minden oldalról vízzel körbevett térségben járva kihagyhatatlan a Malinskától fél­órányi autóútra, az ellenkező keleti parton található Vrbnik, a sziget talán legbűbájosabb települése. A nevében szintén torlódó mássalhangzók miatt magyarul Verbniknek is ejtik. A szárazföld felé néző ékszerdoboz érdemtelenül szorul háttérbe a turisztikai látogatottságot illetően, ám az utóbbi időben mind többen kezdik felfedezni. És nemcsak a žlahtina bora, hanem a történelmi múltja miatt is. Itt, a Vinodol (magyar jelentése borok völgye) csatorna fölötti magaslaton található a Frangepán birodalom ősi fészke. A família által egykoron pártfogolt glagoljica (ószláv írás) hagyománya párosul a velencei, a francia és az Osztrák–Magyar Monarchia örökségével. 
A település magja sziklacsúcs tetejére épült, kinézetre inkább olaszos, toszkán. Kis sikátorok szabdalják keresztül-kasul. A kora őszi idő eszményi, hogy fölkapaszkodjunk a szirt legmagasabb pontjáig. Szűk utcácskák fényesre koptatott kövezetén botorkálunk. Lépten-nyomon képeslapra illő táj fogad. Pazar a kilátás az azúrkékben pompázó tengerre, akárcsak a túlparti nyaralóhelyekre. Rálátunk a Velebit hegyláncaira, amelyek a Dinári-hegység leghosszabban elnyúló részét képezik, elválasztva az Adriai-tengert az ország belsejétől. Alattunk a teljes Vinodol csatorna. Ennek 10 kilométer széles pontján nyaranta rendezik meg a maratoni átúszást, akár nálunk a Balatonon.

Elindulunk egy kis utcácskában, amely továbbkanyarodik egy másikba, végül egy harmadikban kötünk ki pillanatok alatt. A kőtömbök között só- és tengerillat érződik. Hogy még érdekesebb legyen a csapongásunk, rálelünk a világ legszűkebb utcácskájára. Mindössze 43 centi „széles”. Mielőtt átkelnénk a parányi sikátoron, számoljunk a derékméretünkkel, nehogy elakadjunk félúton. Pocakosoknak nem igazán ajánlott, hacsak jógik módjára be nem húzzák a hasukat. Bajban lehetnek a kerékpárral érkezők, ugyanis a biciklit lehetetlen a másik oldalra áttolni. Az egyik olasz pár jót derül, amikor azzal szembesülnek, hogy a babakocsiban békésen szunyókáló csemetéjükkel kis kerülőt kell tenniük a célállomásig… A helyiek gyakran használják az átjárót, ha sietős az útjuk s időt akarnak nyerni. 

A mesebeli óvárosa mellett Vrbnik a borairól is híres. Csak itt termelik a žlahtina nevű fehérbort, amelyet olyan becsben tartják, mint mi Balatonunknál a rizlinget. A horvátok zöldessárga színű, gyümölcsös aromájú nedűjének neve a žlahtine szóból ered, amelynek jelentése nemes, előkelő. Szőleje a sziget peremén érzi jól magát, közelebb a kontinentális klímához. Kedvez neki a mérsékelt hőség, az időnként felcsapó bóra szelídebb változata, amely a helyiek szerint kisöpri a peronoszpórát és más betegségeket.
A szőlőhegyet a must és a visszamaradt törköly illata lengi be. A késő délutáni poharazgatás közben egy borozó teraszán nem tudunk betelni a panorámával. Elbűvölő a lemenő nap fényjátéka, az aranyhíd. Túloldalt a felkapott Crikvenica és Vinodol fényei is föltűnnek.