Andráshidai borbarátok egerszeghegyi vendégségben

A 2009-ben alakult borbarát kör tagságának zöme Andráshidán lakik, birtokuk viszont a Zalaegerszeget körülölelő dombokon: Marton-hegyen, Csácsi-hegyen, a szenterzsébeti Öreghegyen, Egerszeghegyen és Gógánhegyen fekszik. Ezúttal a várost nyugatról karoló Egerszeghegy Szedenik utcájában táboroztak le.

Először a közösség legeredményesebb borásza, Neuhold László rezidenciáján tették tiszteletüket. A borkóstolással egybekötött jókedvű piknikkel felszentelték az új épületet és földszintjén kialakított "pincemúzeumot", amit a gazda a 15 éve gyűjtött szőlészeti-borászati felszerelésekkel, eszközökkel, relikviákkal rendezett be. A szó szoros értelmében vett szentelést Fliszár Károly főesperes-plébános vállalta: áldást kért az új épületre, a múzeumra, a szőlőre, a gazdára és a jelenlévőkre. A jeles alkalomból Tóth György, a közösség vezetője átadta a házigazdának a legutóbbi borversenyen az "Andráshida legjobb bora" címért járó trófeát, amelyet a fehér és a vörösbor kategóriában egyaránt Neuhold Lászlónak ítélt oda a legszigorúbb zsűri: a borbarát kör tagsága. Amúgy a Neuhold pincészet borversenyeken nyert több száz oklevelével akár ki is lehetne tapétázni a terem falát, ami persze csak elméleti felvetés, a valóságban 3 nagy csurig tele gyűjtőmappa őrzi őket az utókor számára. Akad közöttük nemzetközi borversenyen kapott "Nagy-arany", s országos borbírálatokon begyűjtött számos arany minősítés is. A siker amúgy nem véletlen, hiszen Neuhold László tanult szőlész és borász, de szakmáját "csak" amatőr szinten űzi, "civilben" helyijárat-sofőr Zalaegerszegen.

A Neuhold birtokról már messziről "lesír", hogy ízig-vérig borászember hegyi hajléka: az épület mellett Szent Donát, a szőlészek, borászok villámcsapást, jégesőt elhárító védőszentjének fából faragott szobra strázsál, a bejárat mellett két hatalmas szőlőprés az elődök hagyatékának becsületét tanúsítja. Az öregebbik, 1878-ban készült prés a kutasi hegyről származik, a mellette lévő 1911-es datálású ikerprés-szerkezetet egy zalakarosi csárda udvaráról mentették meg (egy külföldi pacák megvette, majd otthagyta ebek harmincadjára). A jóval kisebb "Kossuth-prés" Tokajból, az 1864-es gráci "labanc-prés" Sopronból, a fordítva működő alkalmatosság Veszprém környékéről került Egerszeghegyre - hasonló présekből több mint egy tucatnyit tanulmányozhatott az érdeklődő - a nagy őszi munkát egyébként Neuholdéknál a legmodernebb berendezéssel végzik. Nagy becsnek örvend minden eszköz, szerszám, még az ütött-kopott darálók is - a hengereik a legkeményebb gyümölcsfából: a körtéből készültek, az öreg permetezők sorát egy faszerkezet vezeti - a mellette lévő a gazda használta első permetezésekor. Hosszasan sorolhatnánk az ősi borászfelszereléseket, szerszámokat, relikviákat, szobrokat, festményeket, dokumentumokat, érmeket - a gyűjtemény egyelőre korlátozottan és egyeztetve látogatható, de az andráshidai borbarátok nem mondtak le a nyilvános szőlészeti-borászati múzeum tervéről sem.

A pincejárás persze nem múlhat borkóstolás nélkül - a Neuhold birtokon az ősi, megroggyant vályogpince helyén emelt új épület alatt megmaradt a régi borospince, de a borok egy hordó kivételével már modern tartályokban várnak a felhasználásra. 

Még Neuholdék családi örökségénél is ódonabb borospincével büszkélkedhet Padányi Zoltán, aki családjával az ősi Szedenik-birtokon gazdálkodik. Anno a Szedenik családé volt a fél hegyhát, 60 éve abból vásároltak a Padányi szülők. Zoltán - a pécsi geodézia nyugdíjas földmérője 68. születésnapjára egy kettős keresztet készített és állított az udvaron egy kivágott öreg fenyőfa törzsére - s kérésére ezt a mementót is örömmel megszentelte a társasággal tartó Fliszár Károly főesperes-plébános. Az igazi kincs persze, magyarázta, mégis a földes padlójú patinás öreg pince, ahol falakat és az üvegeket vastagon borítja a nemes penész, s bor fahordókban érik.

Takács József (szintén földmérő) pincéje éppen ellenkezője a másik kettőnek: modern, klimatizált, baráti találkozók színhelye - Takácsék állandó egerszeghegyi lakosok, otthonuk kényelmes, korszerű, összkomfortos lakóház, garázs, fedett terasz kemencével, panoráma kilátással Zalaegerszegre és a csácsi-, bozsoki-, botfai dombvonulatokra. A bort Balatonhoz közeli szőlőhegyen termelik, a zöldségeket modern magas ágyásokban (nem mászik fel rá a spanyol csiga) Egerszeghegyen nevelik.

A gazda az őzekre panaszkodott: képtelenség őket távol tartani a gyümölcsfáktól, a háziasszony a rigókat szidta: leették az összes bogyós gyümölcsüket. Takács Józsefék is áldást kértek és kaptak otthonukra a főesperes-plébánostól.

A napot az Andráshidai Borbarát Kör  közös vacsorával és mulatozással zárta a székhelyén.