Higanygőzös vagy nátriumlámpás – lényeg, hogy hazataláljunk sötétedés után

Zalaegerszegen és a megyében az 1960-as években kezdődött el a közvilágítás korszerűsítése a higanygőz lámpákkal. De aztán egyre gyakoribb lett, hogy a kiégett higanygőz lámpák helyett hagyományos izzókat szereltek be a DÉDÁSZ szakemberei. A Rákóczi út, Gasparich út, Temető út, Ságvári utca, Kossuth utca, Széchenyi tér, Batthyány út és a kaszaházi híd környékén egyre több hagyományos izzó kezdett el pislákolni a sötétben. Az illetékesek úgy tudták, hogy a magyar higanygőz lámpák annyira megnyerték a külföldi szakemberek tetszését, hogy az exportigényeket is alig győzik kielégíteni. Ez azonban nem nyugtatta meg a városlakókat, kérdezték, hogy nem lehetne-e bővíteni az izzót gyártó vállalat műhelyeit, hogy ha már felszerelték a drága almatúrákat, azok ne csak díszletek, hanem hasznos világítótestek legyenek. (ZH 1965. július 20.)

És a kérésre, a panaszra megindult a higanygőz lámpák pótlása, felszerelése. Aztán a fejlődés, az energiatakarékosság jegyében 1992-ben időszerűvé vált, hogy lecseréljék a régi utcai világítóoszlopokat. Az önkormányzat megrendelésére 8,8 milliós költséggel energiatakarékos közvilágítási rendszert építettek ki. A régi higanygőz lámpák helyett a kevesebb energiát fogyasztó, de nagyobb és tökéletesebb fényt adó nátriumlámpákat szereltettek fel, ezenkívül az egyoldali megvilágítás helyett mindkét oldalon helyeztek el közvilágítási oszlopokat a forgalmasabb útvonalakon. A terv szerint az Ady utca, a Mártírok útja, az Arany János, a Dózsa György, a Gasparich utca, valamint az andráshidai Körmendi út szeptember végére nátriumizzós almatúrákat kap, és a számítások szerint a korszerűsítés egymillió forintos megtakarítást eredményez majd a városnak, írtuk annak idején a Zalai Hírlapban.