Bicsák Attila: a (horvát) medve nem játék!

Bicsák Attila, a nagykanizsai Miklósfa Parkerdő Vadásztársaság vadászmestere rendszeres résztvevője, illetve szervezője is a horvátországi medvevadászatoknak.

– Horvátországról mindenkinek a verőfényes nyári napsütés, az Adria, a napozó turisták és a tenger gyümölcsei jutnak eszébe, pedig legalább olyan érdekesek és izgalmasak a hegyvidékei, ahol a falusi portákon szeretettel fogadják a betérőt, aki juh-, és kecskesajtot, fügét is kóstolhat. S ezeken a hegyvidékeken élnek az európai barnamedvék is – bocsátotta előre Bicsák Attila. – Amit egyébként a helyiek nemigen vadásznak, mert a nemzeti állatuk, inkább külföldi vendégvadászokat hívnak, mely révén a turizmust is erősítik. Előbbi az oka egyébként annak is, hogy a korábbi, a medve elejtésére vonatkozó évi 160 darabos kvótát még a vendégekkel sem merítették ki, ezért most ebben az évben 120-ra csökkentették. Mindebből következik, hogy Horvátországban a medve nem védett állat, legálisan vadászható, trófeabírálati licenccel, névre szóló trófealappal, de a trófea birtoklását itthon be kell jelenteni, mert hazánkban fokozottan védett. A medve az elejtés után állatorvosi vizsgálaton esik át, a helyiek elvégzik a nyúzást, preparátort hívnak, mindent flottul lerendeznek, azt lehet mondani, hogy a turizmuson belül egész kis iparág épült erre a szegmensre.

Bicsák Attila azt is elmondta: a horvát emberek már megtanultak együtt élni a medvékkel, fokozottan ügyelnek a haszon- és a háziállataikra, igyekeznek megelőzni, hogy nagy kárt okozzon előbbiekben, vagy éppen a vadállományban. Ezért, a populáció kordában tartása érdekében vadásztatják a medvéket külföldi vendégvadászokkal. A vadgazdálkodók jelentős összegeket költenek a medvék etetésére annak érdekében, hogy azok az élőhelyükön maradjanak és ne bukkanjanak fel például a turizmus szempontjából fontos, látogatott helyeken. Nem véletlen, hogy Horvátországban igen ritka a medvetámadás.

A szakember kifejtette: az európai barnamedve a kontinens csúcsragadozója, tápláléka nagyobb része növényi eredetű, de megeszi a dögöt és elragadja a birkát is, ha hozzáfér. Az emberre csak akkor veszélyes, ha sarokba szorítva érzi magát, de akkor nagyon: több, mint 50 kilométeres óránkénti sebességet képes elérni és 5 kilométeren keresztül bír futni. Ja, és ha kell, fára is mászik, tehát menekülési útvonalnak éppenséggel nem az a legmegfelelőbb, de ilyen futásteljesítmény mellett amúgy sincs ilyen, főleg a horvátországi hegyekben, ahol egy-egy sziklás, szakadékos részen nem egyszer igencsak beszűkülnek az ember lehetőségei. Nem véletlen, hogy vadászatuk zárt lesről történik, nagy türelemmel, sokat kell várni, amíg úgy mutatja magát az állat, hogy teljes biztonsággal meglőhető. Optimális a szívlövés, de még úgyis képes hosszabb halálvágtára. Ha nem találja el jól a vadász, akkor következik a neheze, az utánkeresés. Természetesen, nem azonnal, adnak időt, legalább egy órát a medve meggyengülésére, esetleg elcsendesedésére, de ez még így sem veszélytelen. A kifejlett horvát medvék testsúlya 250 kilogramm körüli, kisebbek, mint erdélyi rokonaik. Átlagosan huszonöt-harminc évig élnek.

A hivatásos vadász medvevadászatai során volt már néhány forró pillanat is, amikor az amúgy látványosan meggyengült vad utolsó erejét összeszedve újra támadásba lendült. Szerencse és reflexek kérdése, hogy egy-egy ilyen attak hogyan zárul.