Őshonos gyümölcsünk a szelídgesztenye

A gesztenyefa glóbuszunk számos országában őshonos, termése az angoloknál a tradicionális karácsonyi étkek elmaradhatatlan alapanyaga, ízesítője. Az ünnepi pulykasültet, ha nem is mindig töltik meg vele, halmoznak mellé finomra darált hússal kevert gesztenyét, s a húsok kísérő köreteként tálalt sült kelbimbót is gesztenyével és húsos szalonnával gazdagítják. Számos országban a baromfiból készült sültek töltelékének fő összetevője, az Egyesült Államokban a karácsonyi ünnepkör kezdetét jelentő Hálaadás napján asztalra kerülő pulykák esetében nélkülözhetetlen alapanyag. Japánban a "kuri gohan" hagyományos őszi étek: egy egyszerű párolt rizs gesztenyével, fekete szezámmaggal és csipet sóval ízesítve. Koreában az újévi ünnepség alkalmából a gesztenyével, zsidótövisbogyóval és fenyőmaggal turbózott párolt rizst, a "jaksik" néven elhíresült desszertet teszik a vendégek elé, az olaszok gesztenyelisztként poletában, édes kenyérben, kekszben, süteményekben, levesekben, fagylaltokban is használják. A "marron glacé" Észak-Olaszországból és Dél-Franciaországból származó édesség, cukorszirupban kandírozott főtt, hámozott gesztenye, sok desszert, fagylalt, sütemény összetevője vagy körete, de magában is ízletes csemege. A "gesztenyecukorkaként" is ismert kandírozott gesztenye a törökországi Bursa egyik turistacsábító különlegessége. Mifelénk a gesztenyével töltött húsok és a sütemények mellett a legnépszerűbb csemege a gesztenyepüré.

Az európai gesztenye (C. savita) Eurázsia és Észak-Afrika ősi fája, Magyarországon a legnagyobb természetes állományai és ültetvényei Zalában találhatók, de jelentősek a környező megyék, a Mecsek, a Börzsöny vagy éppen Sopron vidékének gesztenyései is. A Magyar Néprajzi Lexikon ide sorolja még Pozsony- és Nyitra környékét is, a nyitrai Ghymes gesztenye erdejét a monda szerint a törökök ültették. Zalában a gesztenyeerdők mellett szinte valahány szőlőbirtokon ősidők található 1-2 hatalmas gesztenyefa, amit még a nagyszülők nagyszülei ültették, sokszor évszázadok szemtanúi, - az ország legöregebb gesztenyefája a nagykutasi hegyen cirkal 800 éves, de még mindig terem.

Az amerikai gesztenye (C. dentana) betegségekre hajlamos fáit anno ázsiai fajokkal keresztezték, az így előállított hibridekkel telepítették, telepítik újra az amerikaigesztenye-ültetvényeket. A kínai (C. mollissima) és a japán (C. crenata) a 30 méter magasra is megnövő európai és amerikai gesztenyefáknak jóval alacsonyabb termetű rokonai. Az eurojapán hibridek (C. sativa X C. crenata) irányított keresztezésekből származnak, először Franciaországban és Spanyolországban terjedtek el, Olaszországban az 1970-es évek közepe óta népszerűek. Előnyük, hogy ellenállóak a kéregrákkal szemben, nagyon jó porzói az európai fajtáknak, bőtermők, korán, szeptember elején már kezd érni az átlagnál nagyobb méretű termésük.

A szelídgesztenyének a levele is értékes herba, jelentős mennyiségben tartalmaz cseranyagot, flavonoidokat, inozitot, gyantát és zsírokat. Termése nem csak élelmiszerként állja meg a helyét, a népgyógyászat évszázadok óta természetes medicinaként használja, főzetét köhögésre, megfázásra és asztmára adják, nyersen hasmenés megszüntetésére ajánlják - akár mi magunk is készíthetünk otthon gesztenyeteát. Keményítőtartalmának köszönhetően a gesztenye tápértéke magas, kalóriadús édességet készíthetünk belőle. Jelentős szénhidráttartalma mellett gazdag rost-, zsír-, olaj-, és fehérjeforrás. Vitaminok közül C-, E- és B1-, B2- és B6 vitamint, némi niacint és pantoténsavat raktároz. Az ásványi anyagok közül sok káliumot, foszfort, kalciumot és magnéziumot tartalmaz, nyomelemek közül jelentősebb mennyiségben megtalálható benne a vas, a cink, a mangán és a réz.