Kéthetente útra kelnek a kirándulást kedvelő zalaegerszegi nyugdíjasok

A jó szervezésnek és időzítésnek köszönhetően 4 óra múlva "élőben" is élvezhetjük a híres nótát, igaz, nem Thaly Kálmán szövegével, hanem a Városháza toronyórája alatt posztoló huszárszobor trombitaszólójával. Egy nap négyszer – 10.00, 12.00, 14.00 és 16.00 órakor – nyílik ki az ablak a délceg vitéz előtt, "aki" felemelve trombitáját eljátssza az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik legnépszerűbb indulóját. Klapka György tábornok 1849-ben, mint a szabadságharc utolsó bástyáját védte Komáromot az osztrák császári sereg ellen. Neki állít emléket Komárom történelmi városrészének központjában, a Klapka tér közepén emelt szobor is. Mindezt már az odaúton megtudjuk, hiszen a csapat "saját", ugyanakkor "profi" idegenvezetője: Gróznerné Németi Piroska részletesen ismerteti a Duna Gibraltárjaként is ismert, Közép-Európa egyik legnagyobb erődrendszerével büszkélkedő, a Kárpát-medence egyik legrégebbi települése, Komárom (Révkomárom, Öreg-Komárom, Szlovák-Komárom, Komarno) múltját, jelenét, tündérmeséit, legendáit, történelmi tényeit, így a városban tett séta során már csak a látnivalókra kell koncentrálnunk.

– Hét évvel ezelőtt közel 300 fővel alakult meg a csapatunk, azóta bejártuk úgymond a "fél világot", ami persze túlzás, de a környező országok jeles városaiba, nevezetes vidékére eljutottunk. A Covid-járvány által megtépázott létszámunk jelenleg is több mint 250 fő. Az idén többek között voltunk a körmendi tőzikésben, Dobogómajorban, Győrben, Pápán, Székesfehérváron, Őrtiloson, Gyékényesen, az Őrségben, a szlovéniai tengerparton, horvátországi hajóúton. A Ljubljanához közeli, a Kamniki-Alpok lábánál lévő arborétumban a 2 millió tő tulipán és hagymás növény virágzásakor jártunk, ezúttal Komáromot, Nyitrát és Lévát tűztük ki úti célul – sorolja Kovácsné Dakó Györgyi, a zalaegerszegi Kirándulást Kedvelő Nyugdíjasok Klubjának klubvezető helyettese. – Legközelebb a Rinka-vízesést keressük fel, ősszel pedig mandarinszüretre indulunk, folytatja, hozzátéve, hogy a kirándulások mellett aktív közösségi életet is élnek, kéthetente találkoznak, hogy újabb terveket szőjenek, de nem hiányoznak a programjaik közül a zenés, táncos rendezvények sem. Emellett jó kapcsolatot ápolnak a Nyugdíjasklubok és Idősek "Életet az éveknek" szövetséghez tartozó több közösséggel.

Komáromban a Stefanik térnél leparkolva az erőszakkal elhurcoltak emlékművénél hajtunk először fejet, rövid sétát követően a Duna Menti Múzeum előtt a város híres szülötte, Jókai Mór szobra előtt fényképezkedünk, majd a városháza előtt megvárjuk, míg a 10 órás Klapka-indulót eltrombitálja a nyalka huszár, addig is csodáljuk meg híres épületeit, a Zichy-palotát, a volt rendelőintézet ütött-kopott, felújításra váró, de így is gyönyörű épületét, a déli oldal egyemeletes polgárházait. A Zichy-palota udvarán kialakított Európa-teret szoborparkjában szent királyaink, királynőink, köztük I. István, I. László, Mária Terézia, Sissi és híres hadvezéreink társaságában hosszasabban elidőzünk. A sétálóutcában megpróbáljunk számba venni a magyar történelem emlékeit, amire persze egy egész hét sem lenne elegendő, főleg, ha be szeretnénk járni a Komárom legfőbb nevezetességének, a várost körülölelő erődrendszer minden zeg-zugát. Séta közben rácsodálkoztunk, hogy a parkokban fűre lépni szabad, sőt, kéretik, frissítőként fagylaltozunk: 1 gombócot 80 centért kapunk.

A Komáromtól Nyitráig vezető úton idegenvezetőnk részletesen szól a Kárpátok karéjában, a Zobor hegy tövében épült magyar történelmi múltú város nevezetességeiről, a zoborhegyi bencés apátságról és remeteségről, a várról (ott őrizték és vakították meg Vazult) a Könyves Kálmán által alapított nyitrai püspökségről – Nyitra azóta püspöki székhely és birtok. A város kiállta a tatár ostromát, fenték rá a fogukat a törökök, a husziták, a Rákóczi-szabadságharc idején kuruc kézen volt. A történelmi időket idéző óvárost és Várdombon lévő püspöki negyedet és a szabadidő központot városnéző kisvonattal járjuk be – 2 euróért zötyögi végig velünk a látnivalókat – szerencsére a menetszél enyhít egy kicsit a hőségen.

Léván, a 13. század végén épült várban berendezett Barsi Múzeumban Bedej Mária, a közgyűjtemény idegenvezetője nem csak kedves fogadtatással és tárlatvezetéssel, hanem a csapat minden egyes tagját értékes ajándékkal, az állandó tárlat anyagát bemutató kiadvánnyal várja. A régészeti tárlaton látható tárgyak legnagyobb része leletmentő ásatásokról kerültek a múzeum tulajdonába: az első helyiség a kőkor legjellegzetesebb emlékeit: kőből, csontból készült munkaeszközeit, fegyvereit, kerámiáit és kultikus tárgyait mutatja be. Rendkívül értékes közöttük a közeli Szántóról származó terhes madonna szobrocskája. A következő termekben a bronzkor, a vaskor legtipikusabb tárgyainak gyűjteménye és egy bronzkori lakóház rekonstrukciója látható. A lévai gyógyszertárat története két termet is megérdemelt. A egyikbe a legrégebbi, 1664-ben megnyílt elegáns "Fekete Sashoz" elnevezésű patika berendezése került, a másikban látható "Arany korona"gyógyszertárat 1823-ban alapították, egyszerűbb berendezése miatt "paraszt patikának" is nevezték. Dióhéjban megismerjük a lévai vár történetét is - első írásos emléke 1274-ből származik; 1560-ban a hozzá tartozó uradalommal együtt ajándékba kapta Dobó István, egri hős, aki nagyszabású építkezésbe kezdett, amit fia, Ferenc fejezett be.

Lenyugvóban a sztahanovista üzemmódban működő Nap, mikor hazaindulunk, s már elporzott az utolsó helyi járatú autóbusz is mire Zalaegerszegre érünk, de pilótánk körbejárja velünk a várost, hogy bizton hazaérjünk...