Ha virágzik a barackfa…

Persze a „hegyi-”, más néven „parasztbaracké”, ami a zalai szőlőskertek kedvelt gyümölcse, szinte a szőlő társnövénye, Pakod környékén az egyik változatát István (Istvándi) baracknak is nevezik. Magvai nagyon csíraképesek, szaporítás nélkül is terjed, a fák úgymond „maguktól” kelnek. 
A metszéshez, szőlőműveléshez számos mágikus hiedelem, népszokás fűződik, amelyeket be is tartottak a gazdák, hitték: ellenkező esetben a boruk minőségét kockáztatják. Az idősebb korosztály körében még ma is úgy tartják: vasárnap és ünnepnapokon ártalmas a szőlőbeli munkálkodás, ám a szomszédolás, borozgatás nem tartozik a tiltott tevékenységek közé. Az Eger környéki szőlősgazdák megfigyelték, hogy a fogyó hold idején megmetszett szőlőnek szuvas a venyigéje, a növekvő holdállás idején metszettekének viszont „megtöltődik” a hordója. A bő termés érdekében ezért általában a növő hold két hetére időzítették a metszést. Hittek abban is, hogy az óborral megöntözött tőke bő termést ad. Szűkebb pátriánkban a Vince-napi pincejárások, szőlőszentelések során löttyintik le jelképesen borral a tőkéket. A gazdák és segítőik imádkozva körbejárták a szőlőst, a bőséges termés érdekében először a terület négy sarkán lévő tőkéket metszették. 

Nem csak a barackfa, a kökénybokor, a „tövisfa” is most virágzik. Népi megfigye­lés, hogy ilyenkor hűvös, szeles, viharos az időjárás. Ez idén is bejött, de szerencsére bölcs elődeink szerint is alig több mint egy hétig él a kökény hófehér csipkevirága, s amikor az rozsdára vált, hervadni kezd, visszatér a tavasz. Amúgy későbbre, a fagyosszentek napjai­ra is találtam népi bölcseletet: „Szervác, Pongrác, Bonifác, megharagszik, fagyot ráz” és mellé egy jótanácsot: „Hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kendtek.” A fagyosszentek közé tartozik Szent Orbán is, s mert az Orbán-napi hideg leginkább a szőlőnek árt, sokfelé szobrot emelve próbálták kiengesztelni, manapság is körmenetekben dicsőítik a nevét. A szőlőhegyek védelmét és a bő termés garantálását várják tőle – a népi szólások szerint „ha Orbán nevet, a szőlő sír”, vagy „savanyú lesz a bor, ha Orbán napja esős, édes, ha tiszta az idő”. 
No de egyelőre még ott tartunk, hogy bár már sokan megmetszették a szőlőjüket, a lusták sincsenek elkésve vele. 

Örömömre szolgált, amikor rábukkantam az írásra, amelyben Bálint gazda a szőlő metszésével kapcsolatban Keresztury Dezső bölcs útmutatásait foglalta össze. Eszerint várjuk meg vele a nagyobb fagyok végét, de ne halasszuk addig, amíg a nedvkeringés megindul és a vágott felület könnyezni kezd. Először az idősebb fás részeket, elszáradt, letermett csonkokat távolítsuk el, ezután metsszük meg a termőcsapokat. Általános szabály: a termőterület egy négyzetméterére 20-30 egészséges rügy jusson – a túlterhelés a minőség rovására megy. A váltómetszésben a kétéves csapon két vessző maradjon. A felső állású lesz a termőcsap, amelyen fajtától függően 4-5 rügyet hagyunk, az alsó állású vesszőt 2 rügyre metsszük vissza, ez az ugarcsap. A következő évben levágjuk a letermett vesszőt, az ugarcsapon lévő két rügyből nőtt közül a felső lesz a termő-, az alsó pedig az ugarvessző.