Frappáns nevet keres magának a zalaháshágyi túracsoport

Délelőtt 11 órakor indultak, s mintegy másfél órára volt szükségük, hogy az erdei tisztáson megbúvó templomhoz érjenek. Az odavezető út több mint öt kilométer hosszú volt, s ezalatt mintegy nyolc­ezer lépést tettek meg. Visszafelé még több várt rájuk, hiszen módosítottak egy kicsit az útvonalon, így körülbelül 12 kilométer tudhattak maguk mögött, mire visszaértek Zala­háshágyra. 

– Ennél kevesebbnek nincs értelme, ahhoz, hogy tegyünk az egészségünk érdekében, szükség van ennyi mozgásra – mondta a kegyhelyen a csoport vezetője, Horváth Gyuláné. 

– Remek kirándulóidőnk van, a napsütéstől kevésbé érezzük hidegnek a levegőt, a fagy miatt viszont könnyebb gyalogolni, az út során nem kellett a sárral küszködnünk. Többnyire Zalaháshágy környékét járjuk be, nagyon szép természeti környezete van a falunknak, s egy turistaút is található a község mellett. Emellett olykor arra is vállalkozunk, hogy kimozduljunk otthonról. Pusztacsatárra tavaly is szerveztünk túrát, de voltunk Szőcén, az Őrségi Nemzeti Park által fenntartott Lápok Háza bemutatóhelyen is. 

Horváth Gyuláné hozzátette: a csoportnak tucatnyi tagja van, valamennyien hölgyek. Egy olyan programjuk volt, amihez a férje, a község polgármestere is csatlakozott, de a faluban élő többi férfi egy­előre nem mutat érdeklődést a túrázás iránt. Talán nem is baj, hiszen a séták során így nemcsak a világ dolgait – például a koronavírus-járvánnyal összefüggő aktualitásokat – tudják átbeszélni, de olyan, szerintük tipikus női témákra is bőven jut idő, mint a sütés-főzés. Ebből a szempontból a programjaiknak közösségerősítő, közösségformáló szerepe is van. 

– Szeretnénk frappáns nevet találni magunknak, olyat, ami kötődik a természetjáráshoz és a túrázáshoz, de ránk is jellemző – folytatta a csoport vezetője. – Így egy kicsit hivatalosabbá is tennénk a működésünket, ugyanakkor ezt a laza szervezeti formát is szeretnénk fenntartani, hiszen ez megfelel elképzeléseinknek, igényeinknek.