Doucha Ferenc partnerségre törekszik a vállalkozókkal

– Büszke vagyok arra, hogy dolgos fővárosi iparoscsaládból származom – mesélte Doucha Ferenc, akivel kanizsai belvárosi irodájában találkoztunk. – Nagyapám szabómester, édesapám szobafestő-mázoló volt, aki a Parlament aranyozását végezte, míg édesanyám az Athenaeum nyomdában dolgozott. Az élet feladta a leckét, a magánéletünket egy szörnyű tragédia árnyékolta be. Hat hónapos lehettem, amikor 1945-ben az oroszok bombázni kezdték a fővárost. A Dembinszky utcában lévő lakásunkat is bombatalálat érte, mely során egy szilánk halálosan megsebesítette az akkor 3,5 éves testvéremet. Az elvesztése miatt keletkezett seb soha nem gyógyult be.

Szülei példáját követve szintén az ipart választotta. A Kandó Kálmán Híradás- és Műszeripari Technikumban műszeripari technikus végzettséget szerzett. Később Nürnbergben, Kölnben és Regensburgban innovációs szakmai fórumokon vett részt. Rövid ideig a Gelka vállalatnál dolgozott, melynek telephelyeit is felkereste, így került Nagykanizsára. A nyugalom és a béke szigete, ahogy a várost jellemezte, elnyerte a tetszését, így végül maradt. Majd 1972-től önálló vállalkozó lett, televíziószerelő-kisiparosként dolgozott 1992-ig. Feleségével különleges körülmények között, az első szabad választás idején, 1990-ben találkozott: egy választási bizottságba kerültek, s a találkozást később házasság követte. Idősebbik lánya, Mercédesz a középiskola elvégzése után a zalaegerszegi gazdasági főiskolára járt. Jelenleg Nagykanizsán él, s tavaly Bianka nevű unokával ajándékozta meg. Másik lánya, Lilla idén végzett az ELTE nemzetközi tanulmányok alapszakán, most készült a mesterképzésre Londonban.

– A rendszerváltás után az elsők között éltem a cégalapítás és egy kiskereskedelmi egység működtetésének lehetőségével – folytatta. – Később a multinacionális cégekkel nem vehettük fel a versenyt, ezért a 2000-es évek környékén váltottunk: a jövő generációjának kezdtünk játszótereket építeni. A szocializmus idején készült elavult, régi, sokszor balesetveszélyes játékelemek helyett modern technológiára váltottunk. Az aktuális trendeknek megfelelően azóta is innovatív és biztonságos parkokat hozunk létre a gyerekek legnagyobb örömére. Ebből Nagykanizsán is található néhány, például az Eötvös téren, az egyik legnépszerűbb a Csónakázó-tó partján van.

Doucha Ferenc viszonylag korán bekapcsolódott a társadalmi életbe, első jelentős kinevezését a Zala Megyei Ipartestületek Szövetségének elnöki pozíciója jelentette. Részt vett a Magyar Kézműves Kamara megalakításában, melynek zalai szervezetét irányította. Tíz éven át a Zala Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány kuratóriumi elnöki tisztségét is betöltötte. Az 1990-es évek végén belépett a Vállalkozók Országos Szövetségébe, melyben a Zala megyei szervezet elnökeként máig tevékenykedik. Büszke arra, hogy a magyarok jólétét biztosító gazdaságot szolgálja a vállalkozók képviseletén keresztül. A Demján Sándorral való kivételes együttműködés keretében megalakultak a Prima Primissima díjak megyei szintű elismerései: a helyi vállalkozókat és kiemelkedő tehetségeket elismerő Zala Prima díjak, melyeket 14 alkalommal adtak át.

– Az ipartestületek megyei szövetségének elnökeként a kamarai rendszer kiépítésében, s tulajdonképpen az alapok lerakásában segédkeztem – fogalmazott a szakember. – A tapasztalatok átadásában jól jött, hogy korábban még ipartestületi szinten szoros kapcsolatot alakítottunk ki a dortmundi kézműves kamarával. Saját tapasztalatból is pontosan tudom, miként gondolkozik a vállalkozó. Nagyon helyesen azt gondolja magáról, hogy képes egyedül is megoldani a feladatait. Ezért nehéz összehozni őket, ám mégis van szükség érdekképviseletre és összefogásra. Magyarországon ma egymillió vállalkozó dolgozik, döntő többségük önfoglalkoztató, s próbálja fenntartani magát egy olyan környezetben, amely nem feltétlenül kedvező neki. Jobb, hatékonyabb, szélesebb körű összefogással és érdekérvényesítéssel ezen a területen jobb eredményeket lehetne elérni.

Doucha Ferenc közel ötven éve vállalkozó, s bő húsz éve segíti a vállalkozókat, akik között második otthonra talált. A tíz éve alakult zalaegerszegi VOSZ Klubban kiváló közösség dolgozik, amellyel szövetségesek is lettek. Időről időre leülnek átbeszélni a szektorokat érintő új kihívásokat, a problémákat, sőt a segítségnyújtásban is számíthatnak egymásra. Nagykanizsán is hasonlóra lenne szükség, ezért a VOSZ zalai elnökeként arra törekszik, hogy ezen a téren előrelépjen, így a megyeszékhelyi példát alapul véve összefogást szorgalmaz.

– Az évtizedek során a városok, a szakma többször elismerte a tevékenységemet, mindegyiknek különleges helye van az életemben – tette hozzá. – Azt gondoltam, így hetven felett már nincsenek csodák, aztán egyszer csak ott álltam a Pesti Vigadóban, és a vállalkozókollégáim ajánlására egy megtisztelő díjat vehettem át Áder János köztársasági elnöktől. Végtelenül boldog vagyok, s tudom, van még tennivalóm közöttük, számítanak a határozottságomra.

Szerinte tudomásul kell venni, hogy a rendszerváltás után a vállalkozások nagyobb lehetőséghez jutottak. Mindenkinek tanulnia kellett, és most talán elérkezett a generációváltás ideje. A fiatalok jórészt közgazdász végzettséggel, felkészülten érkeznek, nyitottak a modern eszközökre, az innovációra. A vállalkozói lét ugyan továbbra is küzdelmes, a bukás lehetősége szinte állandóan jelen van, épp ezért az eredményességhez felkészült szakemberekre van szükség.