Ilyenkor öntözzünk inkább ritkábban, de alaposabban

Annak például módfelett örültem, hogy megszűnt a sok eső utáni latyak, s végre nem a spanyol csigák elleni ádáz küzdelem emésztette fel az energiáim jelentős részét. Hogy nem kellett hajnalban kelni, ha tetten akartam érni a feneketlen bendőjű zöldségzabáló haramiákat. Nem sokáig tartott a kegyelmi állapot, mostanság újból a kertben talál a pirkadat, a cél ezúttal: felkészíteni a növényeimet a sivatagi kiképzésre, ellátni őket az éltető vízzel, míg a sztahanovista brigádmozgalomba benevezett Nap nevű égitest fel nem cihelődik a bozsoki hegyek mögül.

A nagyobb kertészetek már modern, csepegtető ön­tö­ző­rend­szereket alakítanak ki, a kisebb kertekben is léteznek bizonyos praktikák – a növények mellé kilyuggatott műanyag flakonokat süllyesztenek a földbe, a flakonba töltik a vizet, amely onnét szivárog a gyökerekhez. Kiváló módszer, de nekem túl macerás, és biztos vagyok benne, ha ilyeneket készítenék, esős nyarunk lenne. Az ezermester-vénájú kertészek az egyszerű kerti slaugból is képesek öntözőművet fabrikálni, sajnos nekem politechnikából csak kegyelem­hármasom volt, így nálam ez sem jöhet számításba. Marad hát a vízzel teli öntözőkannák cipelése. Amúgy ennek is megvan az előnye: egyúttal a reggeli tornát is letudom.

Többen kérdezték, kora reggel vagy késő este öntözzünk? A válaszom: is-is. Én például azzal kezdem és azzal zárom a napot. Először is mert egy szuszra nem bírnám ellátni az egész kertet, másrészt nem lenne elég a három műanyag hordóban és az öt locsolókannában lévő 340 liter víz. Főleg azóta, hogy a hőségtől földre ájult krumplibokrokat is életben kell tartani. Igaz, öntözés közben megtölthetném a tárolókat, csakhogy akkor túl hideg lenne a víz, akár vezetékről, akár a kútból pótolnám. A víz megfelelő hőmérsékletére is oda kell figyelni, a túl meleg nem frissít, a túl hideg pedig „leforrázza” az átmelegedett növényt. Este azokat a zöldségeket részesítem előnyben, amelyek a legtöbb folyadékot igénylik, így a káposztafélék, a batáta, a paprika, a virágzásban, magérlelésben lévő zöldborsó, zöldbab. A legszívesebben a kert két végében lévő cukkiniknek és a sütőtököknek is adnék pár kortyot, de őket meg a spanyol csigáktól féltem, nehogy a nedvesség megint odacsalogassa a csúszómászókat. Kerüljük a betegségre fokozottan érzékeny növények késő esti locsolását, mert az órákon át vizes leveleken könnyen akcióba lépnek a betegségeket okozó gombák, baktériumok – a paradicsom, az uborka, a szamóca, a burgonya jobb, ha reggel kapja meg az éltető vizet.

Amúgy minden évben elhatároztam, hogy csak akkor kezdem el az öntözést, amikor „muszáj”. Ha a talaj felszíne már száraz, attól a mélyebb rétegekben még lehet nedvesség, s a növény igyekszik a gyökerével elérni azt. Ha a gyakori, de kis mennyiségű locsolással a talaj felső rétegét folyamatosan nedvesen tartjuk, fenn marasztaljuk a gyökereket, míg a ritkább, de bőséges öntözéssel mélyebb gyökeresedést érhetünk el. A tartós nedvesség sem ideális állapot, a talajnak, a gyökérzetnek, a mikroorganizmusoknak ugyanis szükségük van a levegőzésre. Túllocsolás esetén a gyökerek túl sokáig állnak a vízben, oxigénhiányt szenvedhetnek, vagy rothadásnak indulhatnak. Amúgy a kapálás is felér egy öntözéssel. Egy kiadós eső vagy öntözés után ha megkapáljuk a föld felszínét, elzárjuk a hajszálcsöveket, amelyeken át visszaszippantaná a napsütés a vizet. De csak óvatosan azzal a kapával! Nem minden növény szereti, ha állandóan molesztálva van a gyökérzete.

A mostanihoz hasonló kánikulában nemcsak a zöldségek, hanem a cseperedő facsemeték és bokrok is öntözésre szorulnak. Vannak különösen vízigényes bogyósok, az áfonyát például biztonsággal csak öntözéssel lehet jó termésre bírni, a szakirodalom szerint heti 25 milliméter csapadékra van szüksége. Sokat segít, ha fenyőmulcs fékezi a párolgást. A tüske nélküli fekete szeder ugyan tolerálja a szárazságot, de a forró nyári napokon bőséges öntözést igényel, a pangó víz viszont ártalmára van, gyökerei károsodnak, s könnyen baktériumos fertőzések támadhatják meg. S persze ne feledkezzünk meg erkélyünk, kertünk hervadozó virágairól és énekesmadarairól se!