Pozsony, az egykori magyar koronázóváros

Nem kell Pozsonyig motorozni, hogy hazahozzunk egy édes plüss vakondot, ám mi mégis így tettünk. Legközelebb újra átvágunk a szlovák fővároson, Prágát is útba ejtve.

Mozsár Eszter

Vannak a hosszabban tervezett, több napig és ezer kilométerig tartó túrák, és vannak a hirtelen ötlettől vezérelt egynapos kiruccanások. Ha egy körzőt képletesen a Google-térképre tennénk és kb. 200 kilométeres kört rajzolnánk, abba sok város, táj beleférne. Ha csak egy napunk van kirándulni, akkor mindig így teszünk.

Az egykori koronázó város ötlete éppen Güssing várának látogatása előtt, Körmendnél jutott eszünkbe. Ilyen egyszerűen. Megláttam a táblát: Pozsony 190 néhány kilométer, s megvolt az úticél.

Odafelé Fertődön ebédeltünk, belefért a rövid séta Magyarország legszebb kastélyának kertjében. A „magyar Versailles”, főúri találkozások és mulatságok helyszíne. Elképzelem, ahogy Joseph Haydn zenéjére táncolnak kecsesen a rizsporos parókás hölgyek és urak a Pompakedvelő Esterházy Miklós herceg által építtetett kastélyban. A finom ebéd és séta után irány Pozsony.

A vár sajnos most hiába várt, az egynapos villámlátogatás alatt – délelőtt 10-kor indultunk, este fél hétkor érkeztünk haza – csak kívülről csodáltuk meg a Duna partján álló fehér épületet.

Andersen és Jule Verne egyik kedvenc városáról néhány fontos adat.

A várhegy 902-től folyamatosan magyar uralom alatt volt, határvédő szerepe korán kialakult. 907. július 4-éna honfoglalást lezáró pozsonyi csatában a magyar sereg sorsdöntő győzelmet aratott a jelentős túlerővel felvonuló Keleti Frank Királyság serege felett. A csatában a németek hadvezére, Luitpold bajor herceg is elesett.

A Pannonhalmi Apátság 1002-ben írott alapítólevelének záradékában Szent István a pozsonyi vám harmadát az apátságnak adományozta.

Az első pozsonyi országgyűlést 1402-ben Zsigmond király tartotta a várban. Az 1536. évi országgyűlés kimondta, hogy a magyar kormány székhelye, az ország akkori fővárosa Pozsony legyen. A XVI. században 43 országgyűlést tartottak a fellegvárban.

A mohácsi csataután a pozsonyi vár délnyugati tornyában őrizték a magyar koronát. A legtöbb koronaőr a Pálffy családból került ki. Itt koronázták meg Mária Teréziát királynővé.

1848. április 7-énitt alakult meg az első felelős magyar minisztérium.

És egy szomorú adalék: itt írta alá Haynau az aradi vértanúk halálos ítéletét.

A motornak hamar találtunk helyet, sisakok az oldaldobozba, aztán elindultuk a történelmi városrészbe.

Óvárosháza, Fő tér a Prímás-palotával, Roland-kút, ami 1572 óta áll itt. A téren – mintha csak minket üdvözölnének – rézfúvós zenekar játszott. Napóleon katonája szobránál várakoztunk keveset, hogy a fotózkodó turisták után mi se maradjunk ki a sorból. Szent Martin-dóm, a főváros legszebb gótikus temploma. Végigsétáltunk a városfal mellett és átmentünk a Mihály-torony alatt. A 400 ezres lakosság alig volt érzékelhető az őszi vasárnapi álmos délután. Hazafelé eszembe jutott, de jó lett volna enni valahol egy kis pozsonyi kiflit. Talán legközelebb, ámbár karácsony közeledtével akár meg is süthetem.

Kisvakond pedig – gyermekkorunk kedvenc cseh mesehőse – azóta is ott figyel minket a polcon.