Tág perspektívát nyit Ferkovics József munkássága

Az alkotó úgy érzi, ezt követően a közönség – és sajnos kicsit a szakma is – beskatulyázta, ő lett a „holokausztfestő”. Pedig ennél sokkal tágabb pers­pektívát nyit a munkássága, melyből többévnyi kihagyás után most újra felvillantott egy keveset a Nagykanizsán, a Halis István Városi Könyvtárban nyílt kiállításán. Ennek apropója az volt, hogy a Szülőföld Könyvkiadó gondozásában nemrég jelent meg Ferkovics József azonos című kötete; a díszes album az alkotó életútját, munkásságát hivatott bemutatni személyes történeteken és alkotásain keresztül. S nem utolsósorban: közelebb vinni kicsit az olvasókat ahhoz a cigánysághoz, melyet a többségi társadalom még mindig sztereotípiák alapján ítél meg. Sőt, van ennél nem kevésbé fontosabb küldetése: közelebb vinni a cigányságot – önmagához.

– Hogy miért költöztem el 15 éve Nagykanizsáról? – kérdezett vissza Ferkovics József. – Tudomásul kell venni, hogy a főváros az ország szellemi központja. A roma értelmiség magja is Budapesten van, melyhez csak ott, személyesen, ha úgy tetszik, „testközelből” tudtam csatlakozni. Bekerültem egy szellemi áramlatba, melynek ma is a részese vagyok, s így megerősödve költöztem le Szombathelyre, ahol állást ajánlottak. Az állandó munkahely következményeként nyugodtabb légkör vett, vesz körül, aminek köszönhetően sok új alkotás, köztük számos könyv­illusztráció született. Most is dolgozom három könyvön, ezek jövőre jelennek meg. Tehát bőven van munkám, és van hozzá alkotókedvem is.

Ferkovics József így ajánlja a közönség figyelmébe a kötetet az egyik forgalmazó honlapján: „Rajzolni sok ezer ember tud, de ez csak a start. Innen kell elindulni, és olyan szinten művelni a képzőművészetet, de bármit is, hogy egyetemes érték is legyen az, amit egy cigány művész létrehoz. Fontos, hogy minél több roma művésznek híre legyen a világban, fontos ez a cigányság érdekében. Hogy olyan híre legyen, mint a színésznek, Jean Marais-nak – akinek magyar cigány asszony volt az édesanyja, vagy Chaplinnek, akiről kevesen tudják, hogy cigány származású. Fontos, hogy legyenek példaképeik, mert ez elősegíthetné az értékváltozást, önbecsülésükben erősíthetné a cigányokat, hogy ki tudják húzni magukat, ha azt hallják, cigány, hogy büszkék legyenek a származásukra.”

– Az album a pályám 10 évének összefoglalója – folytatta Ferkovics József. – A kiadó életműkötetet szeretett volna, de én ezen mosolyogtam, hiszen az általában az életmű lezárását jelenti, amitől reményeim szerint még távol vagyok… A könyvben több olyan alkotásom is szerepel, amely ma közgyűjteményekben lelhető fel, s az állam megvásárolta őket; mint például a Mesterségek, mely a cigányok ősi mesterségeit jeleníti meg; a Holokauszt és az Idolok című sorozatom darabjai, utóbbi a romák kimagasló kortárs személyiségeit mutatja be. Az 1944-es roma népirtást megjelenítő Holokauszt képei bejárták a világot, eljutottak Amerikába és Izraelbe is. Sok elismerést és pozitív kritikát zsebeltem be velük, de sajnos e képeknek köszönhetően rám ragadt a „holokausztfestő” titulus… Ez csupán azért zavaró, mert ennél sokkal szélesebb a repertoárom. Éppen emiatt indultam el az országban az albumhoz kapcsolódó kiállításommal, szeretném, ha az emberek a másik oldalamat is megismernék. Félreértés ne essék: a holokausztsorozat képein is jó érzéssel dolgoztam, mert egyfajta missziónak tartottam. De az a küldetés lezárult, tovább kell lépni.

Ferkovics Józsefet amerikai útja során az ragadta meg leginkább, hogy a művészek bátrabban ötvözhetik, vegyíthetik a különféle technikákat, mert az ottani közönség sokkal befogadóbb, nyitottabb az újdonság, a meghökkentő iránt. Úgy látja, Magyarországon még mindig túlságosan fontos a vászon, az olaj, a közönség a hagyományos technikákkal készült alkotásokat tartja rangosnak, értékesnek. Ezzel szemben a „nagy vízen” túl félelmetes virtuozitással ötvözik a színeket, illetve az eszközöket – és nincs alá- vagy fölérendelés.

József igen messziről indult, nehéz utat járt be, de végül révbe ért. Úgy látja: aki tehetséges valamiben, az elé nem gördítenek akadályt, lehet érvényesülni romaként is.

– Az én időmben szenzáció­számba ment, ha országos szinten volt egy-két roma érettségiző – idézte fel. – Ma már hála istennek ennél jóval több fiatal jut el az érettségi vizsgáig, sőt, akár a főiskolai diplomáig. Nyilván a diák mellett sok múlik a tanáron is, szerintem az a titok nyitja, hogy a gyermekben milyen tanuláshoz való viszonyulást sikerül kialakítania. Én szerencsésnek mondhatom magam, jó tanáraim voltak, akik velem együtt akarták, hogy fejlődjek.

Névjegy

Ferkovics József Letenyén született. Szülei korán elváltak, ezért gyermekotthonba került. Kiskorától lerajzolt mindent, amit átélt vagy látott. Tanárai felfigyeltek tehetségére, és több pályázatra is nevezték.

1974-ben Japánban egy nemzetközi gyermekrajzversenyen második lett. Ennek ellenére az intézet Komlóra küldte vájárszakmunkás-tanulónak. Nem adta fel, munka mellett végezte képzőművészeti tanulmányait, melyeket grafikusdiplomával zárt. 1989-ben Nagykanizsára költözött.

Évekig tanított, szakkört vezetett. Kedvelt témái az emberek, a szegénység és a természet. Műveit Berlinben, Londonban, Nápolyban, Rómában, Pekingben és Washingtonban is bemutatták. Jelenleg Szombathelyen él.